Reggel lementünk reggelizni, majd egyszer csak kiszúrtam egy csajt, ahogy nyálcsorgatva nézi Harryt. Majdnem félre nyeltem a kávét, mikor sugdolózott a barátnőjével és mindketten minket néztek. Nem akartam felfújni a dolgot, ennek ellenére mégis fújtatva markolásztam az asztal szélét.
-Kicsim? Mi a baj? - Nézett rám kérdőn Harry.
-Semmi! Fáj egy kicsit a fejem.. - Hazudtam.
Elgondolkoztam egy kis időre és hiába nem akartam, kicsúszott a számon:
-Látszik, hogy meleg vagyok? - Harry hirtelen rám nézett. Szerintem teljesen hülyének néz.
-Miért? - Kérdezett vissza értetlenül.
-Néz téged 2 csaj.. - Néztem az ölembe. Elszégyelltem magam.
-És? Nem érdekel.. - Itta a teáját.
-Jó, csak.. Téged néznek és rosszul esik..
-Jaj szívem! Emiatt ne aggódj! Csak te vagy nekem és csak te kellesz nekem! Okés? - Fogta meg a kezem. Megint a lányokra néztem, pont ide nézett a kis szöszi.
-Elmegyünk reggelizni?
-Mehetünk! Csak ne parázz rá erre, oké? - Állt fel. Bólogattam. Már megszólalni sem volt erőm.
Felálltam én is, megfogta a kezem, majd kimentünk a vendégtérből. Nem mondanám, hogy megkönnyebbültem, de kicsit nyugodt lettem, ahogy vissza mentünk a szobába. Lefeküdtem. Már nem volt kedvem sehova sem menni. Bele bújtam a párnába. Harry épp kihúzta a függönyöket, majd oda ült mellém.
-Baba? - Simogatta a hátam. Én csak elmorogtam egy "mhm-t" válaszképp. -Most ez a baj? - Kérdezte cukin. -De ne aggódj már! Fent maradunk inkább a szobában? - Húzott az ölébe. Nem akartam a szemébe nézni, mert bekönnyeztem. Nem értem tényleg miért problémázok ezeken.. Mintha nem bíznék Harryben.. -Jaj, ezt nem! - Rázta a fejét. -Ilyen dolgon nem érdemes! - Simogatta az arcom.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nyugtatott meg. Harrynek van egy ilyen szuperképessége, hogy bármikor, bárhogyan képes megnyugtatni. És ezért hihetetlenül hálás vagyok. Még, ha csak beszél is hozzám, már az elég.
-Na, megvagy? - Mosolygott.
-Igen! Köszönöm! - Bújtam hozzá.
Az életem lett ez a fiú. A fiú, aki a lépcsőházban ült. A fiú, aki először tök bunkó volt velem.