– Még szép, hogy az ő hibája. Egyszerűen nem volt elég erős, hogy kibírja.
Kedvenc vöröseshajú vérfarkasom elsuttogott kijelentése a lenti nappaliból ért el hozzám. Vagyis igazából azt akarta, hogy halljam. Vagy hülyébb, mint aminek látszik.
És még nem fejezte be.
– Ha...
– Ha most valami olyat akarsz mondani, ami a legkisebb kapcsolatban is áll a rózsafával, eltöröm a karodat – vágott közbe Ben.
A rózsafa. Néhány napja tudtam csak meg, miért tulajdonítanak ilyen nagy jelentőséget A Rózsafának. Mac ültette a sírra. A farkasok egy sziklát hoztak az erdőből, egy ősi, szentnek tartott helyről. Ennyivel jelölték a helyet, közel a házhoz, hogy bármikor elsétálhassunk hozzá, de elég messze, hogy ne látszon egyetlen ablakból sem.
Szép lett.
Volt az egészben valami, amit én ritkán kaptam meg a falkától.
Tisztelet.
Bármit is reagált Kazi Ben fenyegetésére, azt hang nélkül tette.
Ha nem tudtam volna, hogy a mindenkivel, de legfőképp velem kötekedő farkas évekkel ezelőtt egy füst alatt vesztette el a születendő gyermekét és a feleségét is, akkor talán tudtam volna haragudni rá. A nő teljes mértékben ember volt. Először a kicsit vesztette el, aztán ő is elvérzett.
Már az is ritkán fordult elő, hogy egy farkas gyermeket nemzzen, de az élveszületés igazi csodának számított.
Kazi a nőt hibáztatta. Legalábbis ezt mondogatta, ha néha-néha szóba került a téma.
Most pedig engem.
Persze nem volt igaza.
De mi van, ha mások is ezt gondolják?
Ha Geri is ezt gondolja.
Egek. Mi van, ha valahol mélyen én is ezt hiszem...
– Te aztán egy igazi szemétláda vagy, remélem, tudod – morogta Ben, mielőtt kitárta volna az ajtót, ami eddig elrejtett előlük. – Őt miért hívtad? – kérdezte már tőlem.
Jó kérdés.
Miért is?
– Nem hívtam – jutott eszembe a válasz még időben.
A két elérhető, rangban utánam következő farkast hívtam, vagyis Szilárdot és Bent. Hogy megbeszéljük a nagygyűléssel kapcsolatos teendőket.
Csakhogy Kazi mellett itt volt még Tina, Mika, Vlad, Peti és két olyan falkatag, akiket nem ismertem névről.
– Ők azok, akik veled tudnak menni anélkül, hogy kellemetlenségük adódna belőle – szúrta közbe a Második a szoba túlsó feléből.
Miután Kara hívott, beszéltem vele, és valóban megkértem, hogy gyűjtse össze azokat, akik jöhetnek.
Valójában az egész falka utazhatna, kaptunk is annyi szobát a Veresdi Rémhez címzett szállodában – amit a névadó Veresdi Rémek falka alfája birtokolt –, de a körülmények miatt kerülni akartuk a feltűnést. Minél kevesebben indulunk csoportos kirándulásra, annál jobb.
Viszont ez azt jelentette, hogy olyanokat kellett választani, akik elég tapasztaltak, és elég magasan állnak a rangsorban ahhoz, hogy a többi falka ne nyomjon el minket. Ó, és persze olyanokat, akik hallgatnak rám.
Sajnos nem vihettem Szilárdot és Bent is, pedig ez nyugodtabbá tett volna, viszont egyikőjüknek maradnia kellett, hogy vezesse a falka itthon maradó részét.
Igyekeztem leolvasni valamit Szilárdról, amiből kiderül, vajon miért tartja jó ötletnek, hogy Kazit is vigyük.
Nem jöttem rá.
Sikerült ezen gondolkodnom egészen addig, míg mindent megbeszéltünk, és már csak hárman maradtunk. És persze Geri farkasa.
Ő volt az utolsó kérdés.
– Alfaként joga és kötelesége, hogy ott legyen – jelentette ki Szilárd, mint egy megváltoztathatatlan tényt, és így egyben perdöntő érvet.
– Akkor sem tartom jó ötletnek – képviselte a másik vélemény veszett ügyét Ben.
Vele értettem egyet. A nagygyűlés egyben alkalom arra, hogy a falkák alfái felmérjék egymást, és elmenjen a kedvük egy másik falka lerohanásától. Az első nap kialakítják és megerősítik a hierarchiát maguk között, hogy ebből a következő nagygyűlés idejéig ne legyen gond.
Mindenkinek önként bemutatni a mostani helyzetünket valóban nem tűnt jó ötletnek.
Mindezek ellenére biztos voltam benne, hogy jönni fog. Egyszerűen nem tudjuk megakadályozni. Mindenhova követett, mióta magamhoz tértem, nem távolodott el jobban két lépés távolságnál, még a dolgát elvégezni sem. A küldetésére tett fel mindent, vagyis arra, hogy engem védelmezzen.
Még magamtól is.
Vagyis volt talán három napom, hogy kiderítsem, miért zárkózik el, és visszahozzam.
Ami azért sem lett volna rossz, mert mégis hogy védeném meg a helyét úgy, hogy közben nem leplezem le a sárkányokat?
– Kitalálunk valamit – nézett a Második egy pillanatra a szemembe.
Remélem.
Különben ott fogok állni nem farkas alfaként – aki épp ezer sebből lábadozik, és legszívesebben egy sarokban bőgne –, nyolc többé-kevésbé engedelmes farkassal és egy jelenleg csak testőrkutyaként üzemelő párral egy vérfarkas nagygyűlés közepén, szemben öt másik alfával, akik nemcsak kívülállóként fognak tekinteni rám, de vetélytársként is. Ha minden igaz, ráadásként én leszek az egyetlen nő is az alfák tanácsában. Ha egyáltalán beengednek.
Az egyetlen ígéretes tény, hogy Kara mindent tud, és így is engem hívott. Kivéve persze, ha az egész egy csapda, hogy majd jól példát statuáljon.
~
A Rózsafa valójában egy vérbükkcsemetének tűnt, de lehet, hogy nem az volt. Mac-nél nem lehet tudni. Úgy tűnt, az alig százötven centi magas fácska egyszer csak elfáradt, és nekitámaszkodott a legközelebbi dolognak, amit talált, egy szinte fehéren világító, kocsikeréknyi sziklának. A majdnem szabályos korong alakú kődarab kicsit megbillenve feküdt az avar közt, mintha időtlen idők óta ott várt volna.
A terv egyszerűnek hangzott. Betörök. Erőnek erejével, átsurranok a gyengepontokon, kikerülóm a csapdákat, és megtalálom.
Szilárd szerint a megvalósítás szinte lehetetlen.
Nemcsak elmagyarázta, mit kell tennem, meg is mutatta. Ben volt a tesztalany, az ő elméjébe tört be majdnem, csak az utolsó pillanatban állt le. Ben kikészült. Olyan volt, mintha szívrohamot kapott volna, aztán rögtön utána agyvérzést is. Ijesztő volt, ahogy elvesztette a teste irányítását, miközben minden erejével a támadás ellen küzdött. Szilárd szerint csak pont ezért, mert ellenállt. Geri pedig nekem remélhetőleg nem fog. Nem ennyire.
Hiába próbált megnyugtatni, soha többé nem fogok ugyanúgy nézni rá. Azt mondta, egy mágustól tanulta. Nem tudom, milyen mágus lehetett. Vajon ő is így csinálta? Mikor a tündérveremben Gerő belemászott a fejembe, az egyáltalán nem ilyen volt.
Ben néhány óra alatt összeszedte magát, de én akkor sem akartam ezt tenni senkivel. Senkivel, nemhogy Gerivel.
És mégis itt ültünk a hervadó tavaszi virágok között, az egyetlen helyen, ahol a farkasom láthatóan nem érezte jól magát.
A nyugtalanság, bármi is szüli, meggyengíti az elmét.
Persze az sem ártott volna, ha én nyugodt vagyok. Fizikailag és szellemileg is jó formában, de hát azzal dolgozunk, amink van.
Szilárd azt is mondta, hogy ő nem lenne képes megtenni. Csak abban bízik, hogy a kettőnk között lévő kötelék megkönnyíti a dolgom, de látszott rajta, hogy már a következő ötleten dolgozik, ha ez nem válna be.
Csakhogy nem volt több időnk.
Holnap indulunk.
Ezért nem gondoltam arra, mi van a szikla alatt.
Behunytam a szememet, hogy lássam a falkahálót. És Geri tüskés páncélját.