Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

11.

A vérfarkasokat nehéz megölni. Sok mindenből fel tudnak gyógyulni, mégpedig meglepően gyorsan. Ha levágod a lábát, előbb utóbb visszanő. Ha eltöröd a gerincét, összeforr.

Ha nagy nehezen és sok szerencsével eléred, hogy elvérezzen, mielőtt begyógyulna a seb, meghal. Ha kitéped a szívét vagy péppé zúzod a koponyáját, meghal.

Vagyis ha roncsolod az agytörzsét egy lehetetlen trükkel, akkor is meghal.

Borbála körmei furcsán egyenes, jó öt centis farkaskarmok voltak. Csak a jobb kezén, csak két ujjon, de ez bőven elég lehetett. Még csak szabályt sem sért. Mivel a vérfarkasok elméletileg nem képesek a részleges alakváltásra, ez ellen nincsen szabály. Párbajban megölheted az ellenfeledet, még akkor is, ha az épp egy alfa.

Néztem, ahogy lendületet vesz, ahogy elmosolyodik, ahogy azok a karmok a párom tarkója felé úsznak a levegőben.

Leo belekezdett egy szitokszóba, és maga mögé rántott. Egyik kezét a karomon hagyta, gondolom főleg azért, hogy ott tartson, és részben meg akart nyugtatni, mert egy atyáskodó mozdulatba kezdett, hogy végig simítson rajta.

Nem látok.

Teljes erőből löktem el.

Elesett.

És nem csak ő.

A szívem zakatolt, levegőért kapkodva, reszketve próbáltam megállapítani, mi történt.

Geri guggolt előttem, ugyanis én a padlón ültem.

Várjunk.

Nem úgy néz ki, mint aki meghalt.

Nem. Nem halt meg. Itt kuporog előttem az aggódó arcával, és törölgeti a könnyeimet.

Ben közvetlen mögötte áll, háttal nekünk, harcra készen, pedig vérzik.

Leó egy lépéssel távolabb, komor képpel dörgöli a karját.

A teremben mindenki a padlón. Többen a mellkasukat, vagy a fejüket dögölték, és egyre többen néztek felénk.

Réva az ájult Borbála mellett gubbasztott. Jó.

– Mi történt? – próbáltam kipislogni a könnyeket.

– Én is pont ezt akartam kérdezni tőled – felelt Geri.

– Megjött Leó. Az a nő meg akart ölni.

– Nem ért el.

– Azt látom. De miért nem?

– Összeesett. Ahogy mindenki más is.

– Te is?

– Nem. És te sem. Te csak utána ereszkedtél le.

– És Kara?

Geri nem válaszolt azonnal. Már nem engem nézett.

– Ő volt az – morogta Nimród, a házigazda rám mutatva. A szememből próbálta kiolvasni a beismerést.

Geri morogni kezdett.

~

Az egyetlen ok, amiért senki nem halt meg, Kara ébredése volt. Ő is elájult, ahogy Borbála.

De az eszméletlensége alatt történtek visszavonhatatlan dolgok. Geri felülkerekedett Nimródon. Bárhogy is nézzük, ezzel felugrott a második helyre, közvetlenül Kara mögé. Hiába nem történt szabályos kihívás, hiába kellett volna hivatalosan előbb Árpádot legyőznie, a tanács ideje alatt, a párbajtéren történt. Mégpedig önvédelemből. Ugyanis a párját védő farkas önmagát védi. És ezt a szabályt Kara rám is kiterjesztette. A történtek miatt egyedül Nimród kaphatott büntetést, amiért engem fenyegetett.