Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Érkezés (Part 7)

Nem is tudom, miért ezt mesélem... Régen volt és nincs semmi köze a mostanában történtekhez.

Talán csak annyi, hogy ennek következtében ismertük meg Drake-et. Vagyis azt hiszem, ez a név hasonlít rá a legjobban. Az eredetit ezekkel a betűkkel nem lehet leírni. Fantáziadús nevét az apjának köszönhette. Évtizedekkel később megkeresett minket a lány, akit a vulkánban találtunk. Volt vele egy fiú. Az ő fia.

Sok évvel azután, hogy meguntuk a hiábavaló próbálkozásokat, amik új sárkányok létrehozására irányultak, sikerült nekik. A Földet ellepték a fiatal sárkányok. A legtöbb beleőrült az ismeretlen hatalomba. A tanács, aminek tagjai között csupán egy maradt az első felfedezők közül, aranyért árulta az átváltoztatást. A felkészítéssel nem törődtek.

Nem kellett sok, hogy megjelenjenek a sárkányvadászok. A legtöbbjük maga is sárkány volt. Egymást irtották.

És mindeközben elkezdődtek a kísérletek is.

A lányt megerőszakolták. A régiek közül az egyetlen, aki szintén sárkánnyá vált. Így fogant a fiú, akivel megjelent. A fiú nálunk maradt. Az anyját üldözték és mi beleegyeztünk, hogy pár évig vigyázunk rá.

Tizenöt éves volt és azonnal beleszeretett a nővérembe.

Nem mondott semmit, csak várt. Mintha tisztában lenne vele, hogy nincs esélye. Ennek ellenére mindhárman tudtuk. Miri alakot is váltott, százéves anyó képét öltve, de nem segített. A fiatal sárkány csendes rajongása megmaradt.

Akkoriban egy gót falu közelében laktunk. Az embereknek hamar feltűnt a magasban repkedő tűzvörös óriás. Tőlük kapta azt a nevet, amit, ha jól tudom, ma is használ. A jelentése: Nagy Vörös. Nem kevésbé fantáziátlan, de legalább nem az apjától ered.

- x - x - x -

– Kisfőnök? – hogy ez mennyire hiányzott nekem az elmúlt... órákban. Megálltam és Benre néztem. A farkas szemmel követte Hollót, aki pár emberrel előbb járt a gép utasterében. Behúzódtam az ülések közé, hogy ne okozzak dugulást. Mikor a féldémon eltűnt, a farkas nagy levegőt vett. A cipője orrát bámulta. – Nem... vagyok beléd szerelmes... csak... – kezdte vontatottan – néhány dologban... hasonlítasz valakire, aki...

– Fontos a számodra – próbálkoztam.

– Igen.

– Ezt megbeszéltük – karoltam bele, hogy magammal vonjam és végre mi is leszállhassunk a gépről. Hallottam, hogy sóhajt a megkönnyebbüléstől. Hogy a pasik milyen nagy gondot tudnak csinálni egyszerű dolgokból! Máskor bezzeg észre sem veszik, ha valamiből tényleg gond lesz.

Holló a mobillépcső alján várt be minket és gyanakvó pillantásokat küldött kettőnk felé.

– Mit csináltatok ti... – kezdte, de nem hagytam, hogy befejezze.

– Ben már tisztázta magát, most te jössz. – Csak kézipoggyásszal jöttünk, ezért azonnal megindultunk a kijárat felé vezető táblácskák után.

– Mi?

– Csak szeretnék tisztán látni. Ki mit érez hirtelen népszerűvé vált szerény személyem iránt?

– Aha. Mindenki magából indul ki – vélte a farkas. A fiú előbb nagy szemeket meresztett rám, aztán hirtelen beszélni kezdett.

– Dehogy is, nincs semmi ilyesmi, de ha ennyire akarod, akkor már lehetnél a nővérem, néha jól jött volna egy testvér – hadarta egy levegővel. Nővér? Nem úgy mondta, mintha most találta volna ki. Ez... aranyos. És megható.