Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

A felemásszemű (Part 6)

Na nem! Nem fogom eszméletlenül kivárni, hogy mit csinálnak velem. Háttérbe szorítottam a tarkóm lüktetését és körülnéztem. Egy kisteher hátuljában feküdtem megkötözött csuklóval, bokával. Rács választott el az ülésektől. Azok ketten rám se hederítettek. Még láttam Mac házát, mielőtt lefordultunk volna a dűlőútról – ahonnan az én házam behajtója is indult –, épp az ellenkező irányba, mint amerről az alfa várható volt.

~

– A haverodat egyébként hogy hívják? – kérdeztem Eddytől, mikor hátralesett a tükörben vezetés közben. A Ken baba nem túl... praktikus, csak előre bámult.

– Fred.

– Ez most komoly? Fred és Ed? – Eddy és Freddy. – Az igazi nevetek? – Nem válaszolt. Jól van, beszélhetünk másról is. – Hová lesz a fuvar?

– Majd meglátod, szivi. – Szivi a jó édes anyukád.

– A haverod néma?

– Csak nem szeret beszélni, amióta a főnök kitépte a nyelvét. – Hú, de vicces valaki. De legalább válaszolt. Álljunk meg egy gondolatra? Milyen főnök?

– Ez a ti főnökötök akarta, hogy elraboljatok?

– Nem teljesen. De boldog lesz, ha megtudja. – Fura, hogy a rosszfiúk mennyire szeretnek dicsekedni. Vagy csak ő.

– Szóval saját ötlet. A főnök biztos büszke lesz rád. Ha lesz valami haszna a dologból.

– Még szép, hogy lesz! – ripakodott rám. – Veled sarokba szoríthatjuk Gergelt. – Az alfa. Gergel Ádám, ha eddig nem mondtam volna. Syb keresztelte Gerinek.

– Miért gondolod, hogy ebben segít nektek az elrablásom? – Ha ezek állnak a mérgezés meg minden mögött... Kizárt. Talán a főnöküknek több esze van.

– Ne röhögtess, láttam, hogy reagált, pedig nem is néztem rád csúnyán. – Mihez képest? – Csak cserét kell ajánlanunk, te leszel a csali, és szépen megöljük. A falka széthullik, a főnök könnyedén átveszi az alfa helyét, és...

– Csere mire?

– Ne okoskodj, te... te liba! – Ezen kellett gondolkodni? Micsoda sértés.

– Ki mondta, hogy le tudjátok győzni az alfát? Kettőtöket simán elintéz.

– Ki mondta, hogy csak ketten vagyunk? A főnöknek sok követője van. Mi csak a két első embere vagyunk. – Jelentette ki büszkén.

– Hogy tudtok ketten egyszerre elsők lenni? – Dühösen bámult rám a tükrön keresztül. Túl sokáig. – Kanyar! – Gondoltam, szólok. Kicsit lecsúszott az útról, de nem mentünk neki semminek. – Ki mondta, hogy a falka széthullik, ha maghal az alfája? – Fenét hullik. Erre jó a rangsor. A második farkas, jelen esetben Hófehérke, átvenné a helyét.

– Most már fogd be a pofádat! – üvöltötte. Oké, így most többet nem tudhatok meg tőle. Azért hogy lehetek már ilyen peches. Egy testetlen női hang kísérletezik velem, a sárkányokkal törékeny a fegyverszünet, a vámpírok rám fognak szállni, és most belekevertek valami vérfarkas hatalmi harcba.

– Ez a főnök miért akar alfa lenni? És miért itt? Nanuk is benne van? – motyogtam.

– Közöd?

– Nem. Nanuk nincs benne. Csak út közben találkoztatok. Jól jött, hogy behozzon a területre. – Eddy arcát figyeltem a tükörben, miközben beszéltem. – Azt mondta, tud egy semleges helyet. Közel tudtok kerülni anélkül, hogy bejelentenétek az érkezésetek. Pechetekre nálam volt az alfa. Mikor kéretőztél ki a mosdóba? – Csak tipp volt, annak is béna, de bejött. Látszott a bosszús kifejezésén, hogy így szökött el, hogy értem jöhessen. – Minek a róka? – Az önelégült mosolyból tudtam, hogy ez is az ő csodás ötlete volt. A hangulatváltással a beszélhetnékje is visszatért.