Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Párbaj (Part 23)

Gondoltam fölállok, de már attól fölkavarodott a gyomrom, hogy megemeltem a fejem.

– Nem lehet ezt valahogy máshogy? Kevesebb hányingerrel?

– A gyakorlással elmúlik – kuncogta Salvia. – Megmondanád a farkasodnak, hogy én nem jelentek fenyegetést?

– Geri, ő Salvia. Most a róla elnevezett épület... szórakoztató központ... stb. alagsorában vagyunk. Az arénában. – Szépen elkezdtem bemutatni őket egymásnak, miközben lassan (tényleg nagyon lassan) feltápászkodtam. – Ha nincs oka rá, nem bánt. Ha van oka rá, úgyse tudod megállítani. Salvia, ő Gergel Ádám, a párom, az alfám stb. Csak akkor harap, ha muszáj.

– Nagyon örülök – nevetett a boszi. – Most idehozom a többi résztvevőt.

– Mi a frász volt ez? – kérdezte Geri mellém húzódva.

– Ideteleportáltalak. Vagy valami hasonló. Idegesítő, hogy van egy csomó képességem, amiknek egy részéről nem is tudok, a többi pedig csak néha működik, és azt sem tudom, hogyan.

– Később romantikázzatok! Megjöttek a többiek! – kiáltotta Salvia a döbbent farkasokra mutatva, akik most jelentek meg. Bezzeg ő nyomát se mutatta rosszullétnek.

Itt volt Jamie és Chris, meg még mellékesen a falkájuk egy része.

– Mi folyik itt?! – üvöltötte Jamie Salvia arcába. A helyi alfa ideges.

– Főnök... – Chris próbálta menteni a menthetőt, de elkésett.

– Több tiszteletet, kutya – suttogta a sértést a boszorka. Aztán egyszerűen kikerülte és hátat fordítva neki, felénk indult. Jamie sóbálvánnyá dermedt döbbenetében. Pedig nagyon könnyen megúszta. – Ha maradtok, nagyon csúnya vége lett volna. Így van egy kis esély, hogy mindenki túléli. Vagy legalább a többség – mondta Salvia és felült mellém a korlátra, ami elválasztotta egymástól a néző- és a küzdőteret. – Gyerünk, mehet a búcsúcsók, aztán essünk már túl az első körön! – Elsőn? Remélem, csak megszokásból mondta. – Csak szólok, hogy itt most nem kutyaviadal lesz, mindenki maradjon emberbőrben!

– Mindjárt jövök – suttogta Geri a fülembe és belecsókolt a nyakamba.

– Milyen magabiztos vagy, Szofi farkasa – évődött Salvia.

– Túl dühös – vonta meg a vállát. Salvia csak rátett egy lapáttal. Nem mintha Geri nem lett volna az, de ő nem engedte, hogy uralkodjon rajta.

~

– Miért verekednek? – Máshogy is elintézhették volna.

– Jamie túlfeszítette a húrt, mikor veled kezdett fenyegetőzni. – Vajon Christől tudja?

– De... én... – elájultam. Megint. Az ismerős tejfehér, fénysugaras, felhőhabos csodaországba kerültem. Ismét megpróbáltam Mac virágoskertjét felidézni. Ezúttal sikerült. Csak az egyik sarokban maradt meg a pára.

– Unalmas vagy – szólalt meg Ködnéni. Unalmas? Mihez képest?

– Mégis mit vártál?

– Már nem számít. Találtam valakit, aki szórakoztatóbb. Csak szólni akartam, hogy leveszem rólad a kezem. Nincs több könnyedén szerzett képesség. – Hű. Kifejezetten morcosnak és... talán sértettnek tűnt a múltkorihoz képest.

– Öhm. Köszönöm?

– Ha gondolod. Pá! – Ez gyors beszélgetés volt.

Jé, most nem estem össze. Vagyis, gondolom, igen, de Salvia megtartott. Vajon az eddigi "könnyedén szerzett képességek" megmaradnak? Vagy volt, nincs? Akkor nem vagyok farkas. Egy pillanatra elkaptam Geri pillantását.