Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Utazás (Part 6)

Már első nap észrevettük az ajtót. Nagyon jól álcázták. Nyilvánvaló volt, hogy távol akarják tartani a kíváncsiskodókat. Éjjelente indultunk felderítőutakra. Lassanként felfedeztük a hegy járatrendszerét.

A lányt egy olyan üregben találtuk meg, amit csak egy nagyon szűk kör ismert. Az a három férfi, aki felfedezte a vulkán kincsét.

Egy szakadozott, fehér ruha takarta többé-kevésbé a testét. Elképzeltem a kürtőben és kétség sem férhetett hozzá, hogy emberáldozatnak szánták.

Sok időbe és egy kevés mágiába telt, mire meggyőztük, bízhat bennünk. Mikor végre hajlandó volt beszélni, elmondta, hogy valóban áldozatnak hozták. Akkor még senkinek nem beszéltek a helyről, előbb rá akartak jönni, pontosan mire is leltek. Csakhogy nem úgy sikerült, ahogy elképzelték.

Az a lány lett a világ első sárkánya.

Akkor még nem sokat tudtak a hatalomról, ami ezzel jár. Még mi sem. A közelébe sem ért, hogy át tudjon változni. Annyi volt bizonyos, hogy nem engedhették tűz közelébe. Vagyis a tüzet kellett távoltartani tőle. A legapróbb láng vagy szikra is elég volt, hogy forró pokollá változtassa a közvetlen környezetét.

Természetesen a férfiak is vágytak hasonló hatalomra, de a műveletet nem sikerült újra elvégezni. Ezért szétkürtölték a hírt és fogadták a különböző népek és vallások képviselőit.

- x - x - x -

– Nem kell vízum vagy valami? – szólalt meg Holló nagyjából negyedórányi csöndes autókázás után. Úgy tűnik, elege lett, hogy mindenki a saját gondolataival van elfoglalva és odakint csak a nagy sötétséget meg néha néhány fénypontot lehet látni.

– El van intézve – közölte Ben, miközben szúrós pillantást vetett féldémon barátunkra, aki szépen előrehajolva az üléseinken könyökölt.

– Ilyen rövid idő alatt? – Nem beszélt hangosan, (á, dehogy,) de túl közel volt a fülemhez. Közelebb húzódtam az ablakhoz. – Akkor elég csak egyet gondolnotok és már irány is... – Nem tudtam meg, hova vágyik, mert Ben élesen közbevágott.

– Nem. Szilárd nem szereti kihasználni a kapcsolatait. Csak nagyon sürgős esetben hajlandó rá. Például, mikor ki kellett hozni titeket – intett hanyagul felém. – Szóval... Mi is történt, akkor pontosan? – kérdezte lazán, mintha nem fúrná ki az oldalát a kíváncsiság.

– Röviden? Az őrült nagynénim kísérleti patkánynak használt egy új bűbájhoz, amit már évek óta fejlesztett, aztán mikor nem tudta folyatni, meg akart ölni, hogy ezáltal álljon bosszút az édesanyámon. A történetben szerepel még egy démon, egy falkányi idegen farkas, a Salvia munkatársainak egy része és egy legendás lényekkel foglalkozó kezdő ügynökség. A démon eltüntetése és a gonosz nagynéni elkapása után hazajöttünk és Geri szobafogságra ítélt onnantól, hogy először... – ebbe meg mégis miért kezdtem bele?

– Ágyba bújtatok – segített ki kérés nélkül Holló.

– A vérszerződésig – fejezte be Ben. Még jó, hogy az én sztorim. Álljunk meg egy pöttyet!

– Hogy micsodáig? – Megint az a nézés, ami azt üzeni, nekem jobban kellene tudnom. Nem hagytam abba a szuggerálását, így nagy nehezen belekezdett.

– Az... szentesíti a... párosodást. Nálunk elég sok mindenhez, a legszorosabb, legbiztosabb kötelékhez vérszerződésen át vezet az út.

– És ebben az esetben... – kezdtem olyan hangsúllyal, ami egyértelművé tette, hogy neki kell befejeznie a mondatot.