Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

3.

Pattanásig feszült a levegő. A tarkómon minden szál haj égnek állt, minden ösztönöm azt sikította: fuss!

Egy harcra kész farkas feni rád a fogát, hát nem látod? Fuss!

Kiontott vér és nyúlszőr szaga csapta meg az orrom. Valószínűleg Zoli zsákmánya, mivel az övével egyszerre szivárgott be a nyitott ajtón.

És rájöttem, hogy éhes vagyok.

Nem mintha a friss nyúltetem túl étvágygerjesztőnek hatott volna, ám tény, hogy megkordult a gyomrom.

Ez indította útjára furcsa szikrát, amit akaratlanul szétküldtem a falkahálón.

Egy sárkány ingerült morgását.

Szilárd hátra lépett. Közvetlenül utána lesütötte a szemét. Sőt, a fejét is meghajtotta.

Most komolyan arra várt, hogy kijöjjön belőlem az óriásgyík? Ennyi? Ezért kellett rám hozni a frászt? Rühes bolhazsák.

Egyszer majd megköszönöm neki.

– Éhes vagyok – jelentettem ki a nyilvánvalót egyfajta segítségkérés gyanánt. Nem hittem, hogy ebben a tojáshéjon járkálós állapotomban könnyen ment volna a kajaszerzés.

Nádja vette a lapot, és azonnal a hűtő felé indult. Továbbra is olyan apróra húzta össze magát, amennyire csak tudta, főként, mikor Szilárd mellé ért.

Aki ismét elhessegette a nőt.

– Nincs jobb dolgotok? – morrant csak úgy mellesleg a leskelődő falkatagokra, minek hatására az udvar másodperceken belül kiürült.

A Második ezután maga lépett a hűtőhöz.

Vajon minden vérfarkas pasi tud főzni?

A választ nem tudtam meg, ugyanis csak annyit tett, hogy egy csomó maradékot felkockázott és belekeverte egy adag krumplipürébe, majd az eredményt felmelegítette a mikróban.

Legalább gyorsan megvolt.

Nádja a sarokban gubbasztva, Szilárd a konyhapult előtt szobrozva, Geri a lábam közvetlen közelében figyelve, szó nélkül nézte végig, ahogy állva, a legnagyobb óvatossággal, vagyis csigalassan elfogyasztom az ételt.

Kicsit sem volt zavaró, á, dehogy.

Mind megvárták azt is, míg apránként elkortyoltam a teát, amit Salvia hagyott a pulton.

– A helyzetünkről még vitatkoznak a döntéshozók. Lesz egy nagygyűlés is, Kara nemsokára keresni fog. Ahogy az ismerőseid is, amint megtudják, hogy felébredtél. – Adta ki Szilárd közvetve a parancsot a pihenésre, amíg még van rá lehetőségem. Majd búcsú nélkül távozott.

Hogy nem kellett tovább titkolóznia, és Szilárd is eltűnt a képből, Nádja visszaszerezte a határozottságát. Azonnal fölterelt a lépcsőn – minden egyes lépcsőfoknál vissza kellett fognia magát, hogy ne érjen hozzám, hogy ne segítsen.

Vajon a kollégái rájöttek, hogy ő is farkas? Szegényem, már az is elég lehetett, hogy hallotta a véleményüket a fajtájáról.

A szobában lerántotta az ágyat borító lepedőt... ami nem lepedő volt. Elővett egy csomagot, amiből egy új került elő, és azt terítette a régi helyére.

– Ez mi? – böködtem meg a géles tapintású, hűvös réteget.

– Könnyíti a sebgyógyulást, néha égéseknél is ezt használják – magyarázta.

Hát jó.

– Mennyi idő telt el?

– Mióta eltűntél, alig egy hónap. Mióta megkerültél, ez a nyolcadik nap. Mióta eljöttünk a kórházból, a harmadik – sorolta, miközben behajtogatta és begyűrte a „lepedő" széleit a matrac alá.