Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Fénysugár (Part 21)

Képzeld el a pillanatot! Gyönyörű gyermekedet, egyetlen kislányodat az előtt a szekrény előtt találod, amiben a boszorkányholmidat tartod. Az ajtó nyitva, pedig emlékszel, hogy bezártad. Mágiával. Biztosan nem felejtetted el, hiszen szinte rettegsz attól, hogy a kicsinek baja eshet. Az ajtó viszont minden kétséget kizáróan nyitva. A hároméves csöppség a lehető legnagyobb elégedettséggel ül a padlón, és fiolákat, rendezget csinos sorokba. Az üvegcsékben alapanyagokat vagy kész varázsszereket tartasz. És nem is egy teljesen üres. És mindegyikből hiányzik legalább egy kortynyi. A padlón sehol egy pocsolya, ellenben a gyermek szája sarkában és a ruháján több nedves folt csillog.

Nincsen olyan ellenszer, sem olyan bűbáj, amelyik az összeset semlegesíti.

- x - x - x -

A farkasaim megfeszültek. Karl szinte bűzlött a bűnbánattól. Nem nézett rám, csak a padlót bámulta és idegességében az inge gyűrött mandzsettáját piszkálta.

Kamill elégedetten szemlélte a hatást.

– Azért a farkasért jöttünk, aki a mi falkánkba tartozik – szóltam és igyekeztem elrejteni az érzéseim.

A nevelőapám összerezzent és kisebbre húzta magát. A vámpír érdeklődve pislogott.

– Ez nem is kell? – Hagytam, hogy az arcomról olvassa le a választ. – Akkor az sem érdekel, ha itt marad reggelinek?

– Ha szándékodban áll háborút kirobbantani a vérfarkasokkal, akkor ez az egyik legjobb módja. – Ellent akart mondani. – Az áruló büntetését a saját alfája szabja ki. Ha beleártod magad, azt nem hagyják szó nélkül – adtam a tudtára. – Mi az Alfáért jöttünk.

– Végtelenül sajnálom, cara mia, de ezt én nem tudhattam. Ha időben értesülök a jöveteletek céljáról, szíves örömest átadnám, ami maradt belőle, de így... – hagyta a levegőben lógni a mondat végét.

Úgy döntöttem, jobb lesz, ha előbb elszámolok háromig. Vagy inkább tízig. Nagy levegő, ne akadj ki.

– Akkor nincs üzlet.

– Az a leggyönyörűbb a helyzetedben, hogy ez nem rajtad múlik.

A terem összes ajtaja egyszerre nyílt ki és vámpírok suhantak be rajtuk. Pillanatokon belül kétszerannyian lettek, mint mi. És mind öreg volt. Nem lesznek annál erősebbek, minél idősebbek, de az első néhányszáz év alatt nő a hatalmuk. És persze a tapasztalatuk is.

– Ó, cara mia. Olyan egyszerűvé tetted. Hat öleb? Mikor tündérek és sárkányok állnak mögötted? Valójában... csalódást okoztál.

Mégis mit mondhatott neki még Karl? Ha elárulta Shonékat vagy...

– Úgy látom, mindannyian maradtok reggelire. – Kamill lassú, sima mozdulattal állt fel. – Ne-ne, nem kell hálálkodni, nem tesz semmit.

– Megegyeztünk! – kiabált rá Karl. – A szavadat adtad, hogy nem bántod a lányomat!

A vámpír úgy fordult felé, mintha már rég megfeledkezett volna róla.

– Azzal vádolsz, hogy esküszegő lennék? Hiszen neked nincs is lányod.

Karlt sokként érték a szavak. Csak nézte Kamillt, aki közben újra felém fordult, és le lehetett olvasni róla, ahogy rájött, mit tett, és elvesztett minden reményt. Teljesen magába zuhant. A mellette álló vérszívó kapta el, mielőtt összeesett volna.

Ben és Laci a hátamat védte, a két másik oldalról. Előttem Tina és Vlad is morogni kezdett, mikor Kamill közelebb lépett.

– Ám mielőtt végleg rosszra fordulna a viszonyunk, cara mia, nekem is lenne egy ajánlatom a számodra. Maradj velem. – Egy cikornyás gesztussal felém nyújtotta a kezét. – Legyél a vendégem. Nem kell más, mint pár csepp vér és a társaságod, csupán néhány hónapig. A többiek szabadon távozhatnak, miután meggyőzted őket, hogy önként élvezed a vendégszeretetünket és semmi szükség rá, hogy zargassanak.