Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Esküvő (Part 2)

Sokat gondolkodtam, hogyan kezdjem el. Írjak dátumot, megszólítást? Arra jutottam, az lesz a legegyszerűbb, ha egyszerűen csak elkezdem.

Tegnap megírtam a levelet. A nővérem meglátta és én elmondtam neki mindent. Azt hiszem, őszintén örült, hogy gyermeket várok. Ő is egyetértett velem, hogy el kell mennünk. Doug tud vigyázni magára, de a kicsi... Nem engedhetjük, hogy félelemben nőjön fel.

Miriben megbízom. Nem fog elárulni Magdának. Doug már kevésbé bízik benne, de nem hibáztatom. Azok után, amiken keresztülment... Később majd ezt is leírom.

Korán reggel indultunk. Már rég eldöntöttünk, hogy elhagyjuk a kontinenst. De nem azonnal. Sokáig fog tartani, mire megérkezünk a végcélhoz. Egy kisebb közép-európai országot választottunk. Régen, talán ezer éve éltünk ott a testvéreimmel. Ezért írok az ottani nyelven. Dougot egy kicsit zavarja, mert egy szót sem ért belőle. Persze nem mutatja. Ő sosem mutatja, ha valami zavarja. Még nekem sem.

Először délre utazunk, aztán tovább. Elhaladunk a majdani otthonunk mellett is, hogy eltereljük róla a gyanút. Ha minden jól megy, mire megszülök, teljesen összekeverjük a nyomainkat. Azután végre megállhatunk.

- x - x - x -

Már világosodott az ég alja, mikor visszatértek a vadászatból. A ház falának dőlve néztem őket, ahogy besorjáztak váltani.

Zoli is előkerült, aki eddig Nádjával és Vladdal volt kénytelen ellenni Geri házában, megtartva a százméteres távolságot. Száz százalék, hogy nőtt. Kicsit hasonlít Gerire, látszik, hogy rokonok. Hasonló vonások, ugyanaz a sötét haj, de a szeme teljesen más. Zöld.

– Szofiiii!!! – ugrott a nyakamba a szokásos módon.

– Szervusz, kölyök. Már kezdtelek hiányolni.

– Már nem vagyok kölyök! Nem jöhettem át. Nádja szerint nem szabadott.

– Voltál vadászni? – Azonnal elszontyolodott.

– Igen. De nem fogtam semmit. Szofi?

– Hm?

– Van egy titkom.

– Igen? – Komolyan bólintott.

– Szerintem én egyáltalán nem is tudok vadászni. Anyu szerint...

– Álljon meg a kisvonat. Farkas vagy, vagy sem?

– Az vagyok – kezdte bizonytalanul. Nem tudta, mire fogok kilyukadni.

– Megvan mind a négy lábad?

– Igen.

– Megvannak a fogaid?

– Megvannak. Kivéve ezt – mutatta egy tejfog helyét.

– Úgy vettem észre, teljesen tökkelütött sem vagy. – Megrázta a fejét. – Ezek szerint semmi akadálya, hogy nagyszerű vadász legyél. Egyetlen egy kivétellel.

– Mi az?

– A lustaság.

– Én nem vagyok lusta – háborodott fel.

– Ismerek egy nagyon okos farkast. Szerintem te is. Ő mondta, hogyha ezek mind megvannak, csak tanulni kell és gyakorolni. Márpedig, ha nem vagy lusta...

– Jakab bácsi! Nekem is mondta már! Majdnem elfelejtettem. Szofi?

– Hm?

– Köszi.