Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Kihívás (Part 7)

A "meghívó" hajnali négyre szólt, hogy miért, szerintem a főnök se tudta.

Fura, de elaludtam, miután átvizsgáltam a börtönömet. Semmit sem találtam, csak néhány párnát meg pokrócot és mindennek idegen vérfarkasszaga volt. Nem vették el a bicskámat, de nem is sokat érek vele tizenegy farkas ellen. Azért jó érzés, hogy megvan, annak ellenére, hogy előbb is eszembe juthatott volna.

~

Felriadtam. Kinyitották az ajtót.

– Gyere, mindjárt itt a pasid! – szólt le az egyik fiatal farkas. Szépen elsiklottam mellette, mikor meg akart ragadni.

– Odatalálok, kösz. – Vajon tényleg eljön? Jó lenne, ha eljönne értem, de igazán nem akartam, hogy miattam baja essen. Nyugi, nem olyan ostoba. Biztos van terve. Remélem. Mert eljött. Felismertem a kocsija hangját. Két farkas kitessékelt a ház elé. A felemásszemű már ott várt Eddy-Freddyvel meg két másik farkassal (utóbbiak farkas alakban).

A főnöknek fogyatkoznak az emberei. Először Cintia, bár arról még nem tud. De a négy halott farkas szagát ő is érezte. Egy pillanatra döbbentnek tűnt és dühösnek, de fapofára váltott. A szag a kocsi felől jött, ami épp lefékezett előttünk.

Geri nem egyedül érkezett. (Átvettem Syb becenevét, hm.) Hófehérke is itt volt, meg Mika és Cintia. Utóbbi erősen a cipője orrára koncentrált. Hófehérke leborította a csomagtartóról a hullákat. Mindnek el volt törve a nyaka vagy a gerince. Semmi vér vagy akármilyen nyoma a küzdelemnek. Egyszerűen kivégezték őket. Hatásos.

– Jól vagy – mondta az alfa. Nem kérdés volt, de azért válaszoltam.

– Csodásan. Csak már úgy fürödnék egyet! Ebben a kunyhóban még egy nyamvadt kád sincs. – Bár egy zuhanynak jobban örülnék. Rám ragadt az idegen farkasok szaga, főleg azé, akinek az ágyában aludtam. Bent nem volt ilyen feltűnő.

– Ha a helyemet akarod, egyszerűen hívj ki! – Ezt már a főnöknek mondta.

– Ezt fogom tenni, ha nincs más választásom. De a helyzet nem sokat változott. A lány még mindig nálam van. – Nem egészen. Nem tartott senki. És ha muszáj, igazán gyors tudok lenni. Átslisszoltam a farkasok között. Freddy utánam kapott, de megvágtam az ujjait. Visszarántotta a kezét, én meg már a kocsinál voltam. A főnök felnevetett. – Ügyes kislány, mondtam én. Rendben. Az udvariatlanságomért cserébe elégedj meg azzal, hogy elvesztettem négy fiamat. Most kihívlak ezen tanúk előtt. Te eljöttél az én házamba, most majd én megyek a tiédbe.

– Tízkor – bólintott rá Geri. És már ott sem voltunk.

~

– Rajtad van a szaguk – szólt Mika.

– Mondtam, hogy fürödni akarok. Cintia... köszönöm.

– Igazad volt. Én csak... nem akartam észrevenni.

~

Egyenesen az alfa házába mentünk, ahol azonnal bezavartak a fürdőbe. Valószínűleg elhasználtam a ház összes meleg vizét, de megérte, végre csak a saját szagomat érzem magamon. Meg Geriét, mert ismét az ő cuccait viselem.

Hallottam, hogy odalent gyülekezik a falka. A kihívás híre gyorsan terjed. Ásítottam. Geri vajon bánná, ha megint az ágyában szundítanék egy kicsit?

Mikor felébredtem, ott ült mellettem.

– Aggódtam érted.

– Pedig nem kellett volna. Ha nem jössz, megszöktetem magam. Az a... arról beszélt, hogy elvesz feleségül a vadászterületért! – Kirázott a hideg. – Mindenképpen megszöktem volna valahogy. Ja, és csak hogy tudd, rátok van hagyományozva az a föld. – Egy kicsit nézett, aztán megrázta a fejét.