Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Rózsák (Part 3)

– Ott kint akarsz ácsorogni? – szóltam vissza, ugyanis az alfa megtorpant a bejárati ajtónál. Van ám rendes neve is, de a szokás nagy úr. Nem vámpír, hogy invitálásra lenne szüksége. Különben is... Vagyis nem. Még sosem járt bent. Teliholdkor a melléképületben szoktak váltani. A pénzt egy alacsony rangú farkas hozza. Rajta kívül csak kettő járt bent, akik kedvelnek egy kicsit... Vagy csak kíváncsibbak annál, hogy az ellenszenvük kint tartsa őket.

Végül bejött, és úgy követett a szobámig, mint egy pulikutya. Az éjjeliszekrényről felkaptam a mobilomat, majd leültem az ágyra. Megkerestem Zak számát. Kinyúltam a faszentként álló farkas felé, és lehúztam magam mellé.

– Ül. Jó fiú. – Iszonyú fáradt lehetek. Tudtommal most nincsenek öngyilkos késztetéseim. Felnevetett. Megnyugtató. – El fogok aludni – motyogtam, miközben az oldalához támaszkodtam. – Ha elaludnék, bökj meg. – Kicsöngött a telefon.

– Nem emlékszem, hogy megadtam neked a számom, bébi. – Bébi? Ha éberebb lennék, most felháborodnék. Helyette csak ásítottam.

– Én sem az enyémet. – Csönd. Bűntudat talán? Te jó ég, mit csinált a számomért?

– De tényleg, honnan tudod? Ez fontos. – Merthogy nem jó, ha könnyen meg lehet őket találni.

– Csak ha előbb elárulod, te hogyan csináltad. – Újabb csönd.

– Mond, mit akarsz! – Mi a francot csinálhatott, ha ennyire nem akarja elmondani? És mire kellett neki az én számom?

– Nemrég az egyik haverod friss mérge majdnem kinyírt. – Csönd. Kezd túl sok lenni belőle. Fokozzuk a hatást. – Elájultam, miközben megpróbáltam kiszivattyúzni valakiből. Kettő valakiből. – Káromkodott. Hosszan és nem túl fantáziadúsan. De legalább mondott valamit.

– Mondtam, hogy ezt többet ne csináld. Le kell állnod, mielőtt elájulsz. Az már az utolsó pillanat. Meg akarod ölni magad? – Aggódik? Azt hittem, ki nem állhat. – Mi vagy te, valami... – Az örök kérdés.

– Púp a hátadon – vágtam közbe gyorsan.

– Igaz – értett egyet morcosan. – Kié volt?

– Nem a tied, nem Mercy-é, nem Ráchelé, nem Csiné, nem a Nagy Vörösé és nem Az Úré. – Ami nem csoda, hisz egyikőjük sem nagyágyú méreg téren.

– Honnan ismered te Csin szagát? Te nem is...

– Lee-ről. – Csin szeretője. Nem sárkány, mint a többi.

– A célpont?

– Farkasok. – Csönd. Megint.

– Vagy te.

– Vagy én. – Nem törődtem az alfa kérdő tekintetével.

– Az, hogy egy farkasfalkát tartasz a hátsó kertben...

– Én ilyet sosem mondtam.

– Mercy volt kint lecsekkolni téged. Ő látta őket. Gyorsan szétfutott a híre – mondta nevetve. – Szóval, amellett, hogy a többiek elképzelni sem tudták, hogy egy magadfajta csaj csak úgy besétál közéjük a fészekbe a semmiből, ráadásul eléri, hogy titkokat áruljanak el neki... emellett egy falkányi vérfarkas kézben tartása nagy híredet keltette.

– Aha. A lényeg, hogy... tartanak tőlem?

– Ja. Körbenézek, hogy ki szabadult meg mostanában egy kis anyagtól. Te meg most egyél és aludj! És vigyázz a hátsódra! Mi ketten tudjuk, hogy a farkasok nem védenének meg, de... – nem tudtam meg, mit akart mondani, mert az alfa morgása félbeszakította. Úgy tűnik, ő nem ért vele egyet.