– Erős küzdelmet kell folytatnod magad ellen a következő időszakban. De erősnek kell lened, utána minden kérdésedre meg fogod kapni a választ. – ezzel elengedte Jimin kezét, aki immáron sokkal nyugodtabban ült vissza helyére.
Még egy kis ideig maradt Huan néni, majd elköszönt és haza indult az egyik szolgáló kíséretével.
- Taehyung hogy lehet? – döntötte vállamra fejét Jimin.
- Nem tudom, biztos erősen felszakította a sebeit, amit hallott. – sóhajtottam fel. .- Tudod mennyire imádta a családját.
- Szerintem azt hiszi, hogy az úton lévő kisbaba, őt fogja helyettesíteni. – mondta ki a fájdalmas igazságot.
- Lehet ezzel kissé halványítani tudják majd a fájdalmukat.
Ahogy Tae szülein gondolkodtam, az én szüleim is eszembe jutottak. Anyának jövő héten lesz a születésnapja, aznap mindig ,,meglepetés bulit" rendezünk neki amiről persze tud hisz már 5 éve folyamatosan azt tartunk neki. Ilyenkor a három család összegyűl és egész nap együtt ünnepelünk. Elég sokszor csináltunk ilyet, összesen 12-szer egy évben. De idén nélkülünk lesz megtartva, anya biztos nagyon szomorú lesz. Jiminre pillantottam akinek egy kósza könnycsepp csordult végig arca vonalán, valószínűleg ő is a szüleire gondol.
- Baek,Jimin. – jött be az ajtón Jungkook. – Kimennétek egy kicsit Taehyunghoz?
-Persze. – vágta rá Jimin majd erősen megtörölte szemeit. Ahogy elhaladtunk Jungkook mellet láttam arcán az aggodalmat, biztos nagyon aggódik Tae miatt.
A kert végén lévő hintaágyban ült a fiú, aki érkezésünkre felkapta arcát így megláttuk kisírt szemeit. Nem mondtunk semmit , leültünk mellé és két oldalról átöleltük őt. Régen amikor valamiért szomorú volt mindig így vigasztaltuk meg, és szerencsére ez most is működött mivel szipogása egyre halkabb lett, majd szinte teljesen el is hallgatott.
- Anyukádék még mindig ugyan úgy szeretnek téged, és hidd el, nagyon hiányzol nekik. – törtem meg a kert néma csendjét.
- Úgy szeretném látni őket. – csuklott el hangja de Jimin csitítani kezdte mielőtt ismét zokogásban törne ki.
- Elhiszem, mi is nagyon szeretnénk látni a szüleinket. De ne ess már ennyire kétségbe. Tae figyelj! – fogta meg tenyereivel a fiú arcát és maga felé fordította. – Mi itt vagyunk neked, és Jungkook is. Aki a mai naptól a jegyesed. Jövő hónap 8.-tól pedig a férjed!
-8.-án? – lepődött meg .
-Igen. – mosolygott rá Jimin. – Neked onnantól már ő lesz az új családod. Persze a szüleid is fontosak, de Jungkookért is felelősséget kell majd vállalnod.
- Tudom. – motyogta orra alatt. – 8.-a a legjobb nap. – mosolyodott el.
-Miért ?
- Akkor van Olívia születésnapja. – erre mindannyian felnevettünk.
-Nos akkor mostantól nem csak Olívia születésnapját, hanem az évfordulótokat is ünnepelhetitek majd. – borzoltam össze az immáron nevető fiú haját.
Egy kis ideig még kint maradtunk , majd vissza mentünk a házba. Eszméletlen fáradtnak éreztem magam, így még a vacsorát se vártam meg hanem lefürödtem és befeküdtem az ágyamba. Félálomban lehettem amikor halottam hogy halkan kinyílik szobám ajtaja majd miután becsukódik lassan valaki az ágyamhoz sétál. Még a lélegzetét is vissza fogta az illető ahogy befeküdt mellém és a takaróm alá ügyködte magát.
- Azért levegőt vehetsz. – szinte suttogtam miközben a mellettem fekvő felé fordultam.
- Nem szerettelek volna felkelteni. – mondta halkan miközben közelebb csúszót hozzám. Egy karjával átölelt míg én a mellkasára hajtottam fejemet.
- Máskor legyél ügyesebb. – ezt hallva megforgatta szemeit ami miatt felkellet kuncognom.
- Mi a baj?
- Nincs semmi baj, csak nagyon álmos vagyok. – sóhajtottam majd becsuktam szemeimet.
- Pihenj akkor. – simította arrább az arcomba logó hajszálaimat.
- Itt maradsz? Csak mert ha igen hozz magadnak egy takarót mert biztos hogy elfogom tőled venni az este folyamán.
- Nem. -. nevetett el magát. – El kel mennem nemsokára, megbeszélés lesz a holnapi védelemmel kapcsolatban.
- Akkor ha elaludnék. – pillantottam fel rá .- Majd holnap beszelünk.
- Majd holnap beszélünk. – mosolygott rám halványan.
Igazam is lett, nem tudom mikor aludhattam el , hogy ott volt e még Chanyeol vagy már egymagam voltam de amikor legközelebb kiléptem az álmok világából már reggel volt.
A szokásosan telt a nap, megreggeliztünk majd kimentünk a központba ahol a kicsikkel felváltva mentünk el különböző kézműves dolgokat csinálni, volt hogy pár órát otthon töltöttünk majd sétáltunk egyet a kertben. Röviden nagyon nyugodt és csendes napunk volt. Persze ahogy közeledtünk az estéhez egyre izgatottabbak lettünk a fiúkkal amit Yoora észre is vett így immáron a 3 nyugtató teát itatta meg velünk.
- Basszus eskü csinál valamit ez a cucc. Töményebb nincs? – kezdett el durkálni a teák között Jimin.
- Nincs. –csapott rá kezére Yoora.- Eleve max 3 lehet inni belőle egy nap, szóval élvezd ki mert többet nem ihatsz.
Jimin kissé csalódottan de vissza ült a helyére és lassan kortyolgatta el a maradék teáját.
- Csak nekem tűnik úgy hogy a mai napon sokkal elfoglaltabbak a fiúk mint eddig. – tettem le az immáron üres csészét az asztalra.
- Jól látod. – lépett be a konyhába Younmi. – Ma nagyon fontos vendégek érkeznek hozzánk.
- Kicsodák?
- A szomszédos falka, csak velük nem sikerült még alá írnunk a béke szerződést. – sóhajtott fel. - Az is csoda hogy egyáltalán elfogadták a meghívásunkat és eljönnek, már 7 éve zsinórban elutasítottak.
- Akkor érthető miért idegesek. Már tegnap este is furcsa volt valami Yoongin.- Jimin ahogy ezt kimondta úgy pattantak ki a szemei és nézett ránk mintha most fogta volna fel hogy hangosan is kimondta.
- Igen. –bólintott Younmi.
-Eddig miért nem mondtátok nekünk?
- Nem akartalak titeket pluszban terhelni az esti műsor miatt. De mivel azt ők is végig fogják nézni, remélem plusz erőt ad ahhoz hogy jobban csináljátok. – mosolygott ránk biztatóan.
- Hát nem igazán!
Miután sikerült kicsit lenyugtatnunk Taehyungot, elmentünk lepihenni. A tea altató hatása is előjött így végig aludtam a délutánt és csak este 6-kor ébredtem fel, azaz ébresztettem.
- Elnézést hogy felébresztettem! – lépett be az egyik szolgáló. – Asszonyom küldött hogy szóljak önnek, két óra múlva kezdődik az előadás.
- Rendben, köszönöm! – nagyot nyögve ültem fel az ágyon. Basszus Yoora, majd szét megy a fejem.
Első utam a fürdőbe vezetett ahol lefürödtem, majd miután végeztem hívattam a szobalányokat hogy segítsenek felöltőzi. Ahogy az egyik lány leterítette az ágyra a Younmi saját maga által kiválasztott ruhát, ámulva néztem végig rajta. Ugyan olyan gyönyörű volt, ha nem szebb, mint az ezelőtti ruhám. Óvatosan simítottam végig a türkizkék anyagon, nyakán és ujjai végén zöld gyöngyök és kövek sorakoztak, amelyekkel megegyezett a derekamon lévő selyemövön ékeskedő nagy kő. Ahogy rám adták a ruhát, és megigazították rajtam egyből a tükörhöz siettem.
- Egyszerűen gyönyörű. – saját magam is meglepődtem mennyire csillogtak a szemeim a boldogságtól. Le se tagadhattam mennyire odáig vagyok érte. Miután mindennel készen lettünk, lementem a társalgóba ahol már Younmi és Yoora vártak.
- Nagyon csinosak vagytok! – állapítottam meg egyből ahogy szembe kerültem a két nővel.
-Köszönjük! – mosolygott rám szélesen Yoora.- Te se panaszkodhatsz!
- Ezt szeretném én feltenni neked. – emelte fel kezét Younmi amiben a ruhámmal megegyező színű selyem anyag volt.
- Rendben. – hozzá sétáltam és megfordultam hogy nyakamra bírja kötni. – Köszönöm. simította végig az immáron rajtam lévő anyagon.
- Nem hiszem el hogy mindig ilyen hosszú ruhát kell felvennünk, még a lépcsőt se látom!- nevetve fordultunk a lépcső felé amin egy lila ruhában lévő Jimin baktatott le pufogva. – Mi olyan vicces?
- Te.- vágtam rá. – És ne hőbörögj mindenen, nagyon szép vagy. – mosolyogtam rá.
-Szép a fenéket. – morogta orra alatt.
Miközben Yoora felkötötte Jimin nyakára az anyagot, Taehyung is megérkezett.
- Tae...- még a lélegzetem is leállt amikor megpillantottam a piros ruhában lévő barátomat.
- Ez igen! – még jimin is ledöbbent egy pillanatra.
- Jól nézek ki? – simított végig a ruháján, miközben a pír ellepte az arcát.
- Há még én is megdugnálak, nem hogy még Jungkook!
- egy órával később-
Meglepetten álltunk a kis emelvény előtt. Nem számítottunk hogy ebnyien lesznek kíváncsiak ránk.
- ott van Mark. – mutatott az első sorban álló emberek felé Taehyung. Mark tényleg ott állt és ahogy meglátott minket mosolyogva intett. Viszonoztuk gesztusát és ebben a pillanatban lépett mellénk Seulgi.
- Na fiúk! – csapta össze tenyereit. – Ne izguljatok! Szépek vagytok, tehetségesek és ne aggódjatok vigyázunk rátok. – mosolygott ránk biztatóan.
-Köszönjük!
Ő ment fel először a színpadra, egy rövid megnyitó után felhívott minket is így átadta nekünk a figyelmet.
,, Oké, menni fog" – mosolyogva néztem Jiminre aki a gondolatainkban biztatott minket.
,, istenem csak el ne ájuljak" – vissza kellet fognom a nevetésemet ahogy az egyre fehéredő Taehyungra néztem, de nem volt időnk erre mivel elindult a zenénk.
Izgultunk, kissé érződött is a bizonytalanság a hangunkon de miután sikerült figyelmen kívül hagyni a közönséget és ismét olyan hangulatba kerülni mint amikor csak hármasban próbáltuk a számot, önfeledten bele tudtuk élni magunkat a dalba. Szinte fel se tűnt mikor ért véget ez a 3 perc, csak akkor amikor Jimin kiénekelte az utolsó hangot és lassan leállt a zene is. Tüdőmben akadt a levegő , de ahogy meghallottam a közönség tapsolását és kiabálását , szélesen mosolyogva fordultam a fiúk felé akik ugyan így tettek. Taehyung cselekedett először és egyből karjai közé zárt minket.Nem is tudom mikor volt utoljára amikor ennyire boldogak voltunk mindhárban, de nem is fontos, a lényeg az hogy erre a napra és pillanatra örökké emlékezni fogunk.
Miután meghajoltunk lementünk az emelvényről, az ismerős arcok egyből letámadtak minket és gratuláltak.
- Jungkook!- Taehyung boldogan integetett a felénk közeledő fiúnak.
- Csodálatos voltál drágám!- ölelte magához egyből a jegyesét. – El se hiszem hogy egy ilyen aranyhangú angyal lesz a férjem.
- Már csak egy hónap. - nézett bele szemeibe Taehyung.
- Már csak egy hónap.
Melegség járta át a szívemet miközben őket figyeltem, ők a megtestesült igaz szerelem, semmi kétségem.