Délután három volt amikor elindultunk , már lassan két órája úton vagyunk. Ahogy kiderült, csak farkas alakban van közel , kocsival 3 óra az út.
- Pisilni kel!– jelentette ki mellettem barátom.
- Már megint? Nincs 10 perce hogy megálltunk!
- De ha egyszer kell! – sóhajtva húzódtam félre és vártam Taehyung végezze el a dolgát és mehessünk tovább.
- Mit csinálsz már? – szólam utána pár perc múlva. – Tae? Ha nem haladsz itt hagylak! – semmi válasz. – Taehyung! – idegesen szálltam ki a kocsiból .- Ne szórakozz , merre vagy? Komolyan itt hagy...Taehyung! - ijedten ugrottam a földön heverő fiúhoz. –Jézusom jól vagy? – emeltem fel a földtől.
- Olyan....furcsán érzem magam. – lihegett miközben kipirosodott arcán egyre jobban folyt az izzadság.
- Ne aggódj! - nagy nehezen felemeltem és a kocsihoz vittem ahova miután betettem egy üveg vizet emeltem ajkai közé. – Igyál! - tette amit mondtam így ivott pár kortyot. – Remélem nem lettél lázas. Mondtam hogy ne fürödj a folyóban! – tegnap esett az eső de ez őt nem érdekelte, ugyan úgy csobbant egyet a folyóban aminek remélem nem egy csúnya tüdőgyulladás lett az eredménye. Ahogy beültem a volán mögé megtorpantam. Most forduljak meg vagy menjek tovább.
- J-Jungkookot akarom .- sírt fel Taehyung.
- Hé, nyugi semmi baj! – fogtam meg kezét amit erősen markolt. –Nemsokára ott vagyunk! – a gázra rátaposva szinte száguldoztam , minél hamarabb oda akarok érni.
- R-rosszul vagyok! – nyögte ki nagy nehezen a fiú.
- Bírd ki még egy kicsit fél óra és ott vagyunk. – bólintott majd erőt vett magán de így is láttam hogy nem bírja sokáig. Alig telt el 5 perc félre húztam majd ijedten kaptam el a fiú karját aki majd pofára esett úgy kivágta az ajtaját . Kihajolva alaposan kiadta gyomra tartalmát ami után kiöblítette száját de még rosszabbul nézett ki . – Franc essen már beléd! – túrtam hátra a szemeimbe logó hajamat. Francnak hagytam meg őket ilyen hosszúnak csak az útban vannak. – Hé, jobb egy kicsit? – töröltem meg egy törölközővel barátom arcát.
- Nem nagyon. – nyöszörgött.
- Ki van ott? – kaptam fejemet az erő felé . Ijedten néztem szét az erőben,de nem láttam semmit. Amilyen gyorsan tudtam becsuktam Taehyung ajtaját és védelmezően a kocsi elé álltam. Most ülje be és menjek? De annyi időm nem lenne kirángatnának, vagy lehet mennem kéne? Ahogy egy újabb recsegést halottam a hang felé kaptam a fejem és egy feltartott kezű fehér hajú fiút pillantottam meg. Velünk egy korú lehetett, egy alfa. – Ne gyere közelebb! – szóltam rá ahogy egyre közelebb ért.
- Nyugi! Nem akarlak bántani titeket! – torpant meg azonnal. – Egy falkába tartozunk , nincs okom bántani. Segíteni akarok! A barátod bajban lesz ha nem segítünk rajta, nagyon erő az illata. – a levegőbe szagoltam és tényleg erősödött az illata...de mégis mitől?
- Mi a neved? – kérdeztem meg a fiút.
- Kim Hoseok. De kérlek ezekkel később foglalkozzunk, most sietnünk kell nincs messze a határ és ha megé...- nem tudta befejezni mivel dobogásokat halottunk. - Gyorsan a kocsiba! – kiáltott fel. Egyből tettem amit mond és csak el akartam menni innen, messzire ahol biztonságos de annyira remegtek kezeim hogy nem tudtam beindítani a kocsit , csak amikor már késő volt.
- Állj vagy baj lesz! – állt a kocsi elé egy fekete hajú férfi. Ijedten néztem Hoseokra aki csak mozdulatlanul állt. Kezével intett, még két férfi lépett elő az erőből . – Te. –nézett rám. - Kifelé! - nem mozdultam csak néztem szemeibe. Gyerünk Bakehyun! Mozdulj ! Nyomj rá a gázra, gyerünk! – Nem halottad, szállj ki!
- Tedd amit mond. – nézett rám kérlelően Hoseok. Rá pillantottam de továbbra se szálltam ki.
- Te kis! – egy pillanat alatt kivágta a kocsi ajtómat és hajamnál megfogva rántott ki a kocsiból .- Süket vagy te kurva azt mondtam kifelé! – lökött el a földre. Ahogy ráestem a betonra bőröm több helyen feldörzsölődött így a vér útnak eredt amit egy hangos szisszenéssel fogadtam.
- Hagyd békén! – szaladtam oda a férfihoz és minden erőmet össze szedve ellöktem a kábult Taehyungtol a férfit aki csak nevetve fordult felém.
- Te. – nézett rám. – Megakarsz halni? – ijedten rezzentem össze ahogy közeledni kezdett felénk. Segélykérően néztem Hoseokra aki csak ránk meredt, innen látszik mennyire járhatnak agykerekei. Védelmezően álltam be, takarva testemmel Taehyungot. Sokat nem tehetek egy alfa ellen, de ameddig tudom védeni fogom őt, most nincs itt Jimin hogy megmentsen minket.
- ,,Jimin, segítsd" – szorítottam össze erősen a szemeimet ahogy barátomra gondoltam. Fájdalmasan kiáltottam fel ahogy nyakamat megragadva felnyomott a kocsi oldalának a férfi. Köhögve fogtam meg a férfi kezét é próbáltam lefejteni nyakamról markát, de semmit nem értem el vele.
- Hősködni akarsz? Nem látsz a szemedtől ha? Te egy omega vagy mit tehetnél ellenem, egy alfa ellen! - nevetett fel a férfi, majd közelebb hajolt. – Szerencséd hogy ilyen jól nézel ki.- suttogta fülembe. – Fogjátok a kocsiban lévőt! – szólt a másik két férfinak. – Ő az enyém! – paskolta meg arcomat. Egyből elrántottam fejemet tőle de ő csak jót nevetett ezen.
- ,,Baek" – összerezzentem ahogy meghallottam Taehyung hangját fejemben. - ,,Menekülj , nem szenvedhetsz miattam"
- ,, nem hagylak itt" – pillantottam rá mérgesen.
- ,, kérlek „ – csukta be szemeit. -,, mond meg Jungkooknak hogy szeretem" - szívem erőset dobbant ahogy a nyugodt arcú barátomat néztem. Nem, ezt nem engedhetem!
- Jól fogunk szórakozni. – markolt bele fenekembe a férfi.
- Ne érj hozzám! – löktem el magamtól kezét. – Rohad meg! – köptem arcon ami után először ledöbbenne állt majd egy hatalmas pofon csattant az arcomon.
- Büdös szuka! – ökle hangosan csattant arcomon ami miatt elterültem a földön , meg se várva amíg feleszmélek egy jól irányzott mozdulattal belém rúgott egyet.
- N-NE BÁNTSD ! – kiáltotta el magát Taehyung aki nehézkesen állt lábán és erőtlenül próbált ellenkezni a két férfinak akik karjainál fogva húzták. Ahogy megláttam egyre távolodó barátomat felálltam és utánuk indultam de egy kar vissza rántott.
- Mi még nem végeztünk ! – vágott a földhöz és vállamnál lefogva ütött arcon. – Megtanítom hol a helyed! – kezeimmel próbáltam arcomat védeni de így is erősen csattantak testemet csapásai. Csak legyen egyszer vége...
- ,, Fiúk! " – végig futott testemen a meglepettség, ahogy a rég nem halott hang töltötte ki fejemet.
- Jimin. – suttogtam miközben szemeimet összeszorítva tűrtem a következő ütéseket.
Sose voltam az a verekedős fajta, én inkább a békés megoldásokat díjaztam. Így amikor verekedés tört ki mindig elhagytam a helyet és próbáltam kimaradni minden ilyesfajta dologból. Jimin egy ideig járt bokszolni és engem is hívott de én mindig nemet mondtam, lehet elkellet volna mennem pár alkalommal...
- Látom már nem olyan nagy a szád! – lihegett a férfi ahogy megtörölte pólójában kezét. –Most már remélem tudod hogy kel viselkedni. – karjaimat lassan emeltem el arcomtól és a férfira néztem.
- Rohad meg. – láttam ahogy szemei ismét vörösek lesznek de mielőtt egy újabb ütést mérhetett volna rám hirtelen hangos léptek ütötték meg a fülünket. Mindannyian az erő felé kaptuk a fejünket ahonnan pár pillanat múlva három ismeretlen férfi lépett elő és még egy.
- Jimin! – kiáltottam a fiú nevét aki ledöbbenve nézet rám majd a mellette álló magas alak lökésére ,Taehyungék után vette az irányt.
- Ti meg ki a fra...-
Mozdulatlanul feküdtem a földön miközben néztem ahogy azt a férfit, aki ellen én semmit nem tudtam tenni éppen péppé veri az előbb érkező idegen. Ütései erősek voltak és semmit nem tudott ellene tenni a földön fekvő férfi , ahogy egyre halkultak fájdalmas nyögései, lassan feltornáztam magam ülő pozícióba. Ahogy elnémult , a rajta ülő hangosan lihegve szállt fel róla. Istenem, én leszek a következő! Megfeszülve ültem és vártam hogy rám vesse magát de ahogy elém ért, nem tepert le és vert szét. Lassan leguggolt elém és óvatosan fejemre tette kezét.
- Most már nincs semmi baj! - szemeim azonnal kipattantak. Ez a hang, ez az illat. Ledöbbenve néztem fel a felém tornyosuló alakra.
-Chanyeol...tényleg te vagy az?