- és téged hogy hívnak?- guggoltam le a kislány elé.
- Yejin. – suttogta.
- nagyon szép neved van. Engem Baekhyunak hívnak őt pedig Jiminnek. – mutattam a mellettem álló fiúra. Pár pillanatig nézett minket majd megszólalt.
- nem szeretnétek játszani velem?
- de, szeretnénk. - hajolt előre Jimin.
- Gyertek reggeli!
- akkor majd reggeli után.
Ahogy kiderült ez a két csöppség az alfa testvérének a gyerekei, akik egy másik faluban laknak de sokszor leszoktak utazni ide. A mostani alkalommal 3 napot lesznek itt de Youngmi szerint miattunk több nap is lesz ebből.
Ahogy végeztünk a reggelivel feltűnt, hogy a három fiú nincs itt, de nem mertem megkérdezni hogy merre járnak. A ház mögött már az erdő volt így arra vettük az irányt a két kicsivel és persze az egyik szolgával, aki ahogy kiderült, mindig elkísér minket ha nem lesz más aki vigyázzon ránk. Amíg Jimin és Taehyung a kisfiúval szórakozott én Yejint figyeltem ahogy szedi a virágokat.
- ti itt laktok a közelben? Miért nem találkoztunk eddig? – tette le elém az újabb adag virágot.
- hát....mi messze lakunk.
- mennyire messze?
- nagyon messze .- mosolyogtam el fájdalmasan.
- Ó, az rossz dolog! Mi is messze lakunk, de szeretek itt lenni. Te is szeretsz?
- én, még nem tudom. – ültem le a földre majd a virágokat kezdtem összefonni. – most vagyok itt először.
- Meddig maradtok?
- egy év, ha minden igaz .- a kislány erre elmosolyodott.
- egy év? az sok idő! Akkor ha következőleg is jövünk itt lesztek? Ja de jó! – hirtelen megölelt én pedig meglepetten öleltem vissza. Nem is olyan kis félénk, mint első ránézésre, csak nehezen nyílik meg.
Miután elengedett hírtelen megragadta a kezemet.
- gyere gyorsan! – kezdett el húzni egy iránya. Követtem szapora kis lépteit át az erdőn egészen egy kis patakig.
- Oppa! – kiáltotta el magát.
Ó te jóságos ég!
A pataknál egy csapat alfa volt akik nevetve álltak a vízben köhöm...póló nélkül . Egyből felénk fordultak és amíg Chanyeol a felé szaladó kislányt várta kitárt karokkal addig a többiek engem néztek.
- hékás törpe!- kapta fel a kislányt .- hát te mit keresel itt?
- Baekhyun oppával játszottunk. Gyere oppa! –intett felém a kislány.
Ó, atyám már csak ez kellet! Nagy levegőt vettem majd erőt véve magamon hozzájuk sétáltam. Nyugi Baekhyun nincs semmi baj, ezek csak alfák, akik póló nélkül vannak és valószínűleg még sose láttak olyan omegát mint te de nem baj! Magamban sikítozva álltam meg előttük.
- Sziasztok! – köszöntem nekik.
- Szia szépség! Nincs kedved csatlakozni? - húzogatta a szemöldökét az egyik srác. Én csak szemeimet forgatva fordultam el tőle.
- Jackson viseljed! – szólt rá Chanyeol aki csak bocsánatkérően nézett rám. – Látom elég jól elvagytok, akkor csak nem lesz olyan borzalmas ez az egy év. Amíg nem lesz más opció. –kikerekedett szemekkel néztem rá. Hisz ezt én mondtam tegnap.....ó, a franc!
- Én...izé! – mielőtt bármit kinyöghettem volna egy szolga sietett hozzánk.
- Édesapja kérdi sikeres volt e a vadászat?
Vadászat? Értetlenül néztem rá.
- Mondja meg apámnak hogy olyat fog ma este vacsorázni mint még soha! – nevetett fel Chanyeol vele együtt a többiek is. Oké kezd kínos lenni hogy csak én nem értem mi folyik itt. – Na jól van srácok! Induljunk vissza. – a fiúk egyből engedelmeskedtek és kijőve a vízből bementek az erdőbe majd farkas alakban tértek vissza szájukban a prédákkal,
- ti...így vadásztok? – fehéredtem el. Ez nevetséges!
- Igen. Mi így szerzünk kaját, főleg ha vendégek vannak. - mosolygott rám .- Na de mi is menjünk vissza! – letette a kislányt a földre aki előttünk sétált a vissza vezető úton. - miért vagy ennyire meglepődve?
- hát, ez nem csoda! Életemen nem hallottam, hogy vannak akik csak úgy felveszik farkas alakúkat nem hogy még így is vadásznak. Ez kész őrület! – nevettem fel.
- Mi hűek vagyunk a gyökereinkhez és a hagyományainkhoz. Nem úgy mint ti.
- mint mi?- kérdeztem vissza. - ezt hogy érted?
- ti még annyira se tisztelitek a farkas éneteket, hogy átváltozzatok!
- hogy mi? – hüledezve néztem rá majd megálltam és felé fordultam. - te nagyon félre értesz valamit!
- mégis mit?- tette csípőre a kezét.
- akik nem tisztelik, azok ti vagytok. - közöltem vele a tényeket. - Amíg ti mindenki előtt át változtok és így...vadásztok meg ilyen hülyeségek. Addig mi csak azok elölt mutatjuk meg magunkat akik a legfontosabbak és nem fecséreljük arra ezt az ajándékot hogy futkossunk az erődbe.
- hát ez röhej! – nevetett fel Chanyeol .- Itt te vagy tévedésben! – mutatott rám idegesen. – miért az lenne a tiszteletlenség, ha nem fogod vissza az ösztöneidet és hagyod kiteljesedni? Farkas vagy, azaz ragadózó szóval vadászol. És amit te az ,,ajándék elpazarolásának nevezel" , hogy csak futkosunk. Ez egy alfa kötelessége! Ételt szerezni és eltartani a családot, szerinted ha választottál volna azok a sznob alfák közül , valamelyik megtenné ezt neked? Közlöm hogy nem! Nem tudom nálatok milyen eltorzult világképet tömtek a fejetekbe de még egyszer ne merd sértegetni a hagyományainkat!
Ledöbbenve álltam egy helyben közben az elviharzó fiút néztem, huha kicsit ideges lett. De nem érdekel, kitartok az állításom mellet. Én is Yejin később mentünk vissza a többiekhez, még gyorsan befejeztük a virágkoszorúkat és utána indultunk vissza.
- várj! – állt meg hirtelen.- ez a tiéd. - nyújtotta felém az általa készített koszorút.
- köszönöm szépen! – vettem el tőle. - nagyon szép! – mosolyogtam rá de ő csak tovább nézet.
- Mire vársz, vedd fel!
Ahogy leeset a dolog gyorsan a fejemre tettem majd ő is feltett egyet barna hajára és a kezemet megfogva sétáltunk vissza.
- Na ti is vissza értetek. – mosolygott ránk Sungji az alfa. – csinos a koszorú ! – zavaromban elnevettem magam és megköszöntem.
Amíg Yejin oda adta mindenkinek az elkészített koszorúkat és Jiminékhez mentem aki meglepetésemre Jungkook és Suga társaságában voltak.
- Baek! – ölelt magához egyből Tae. - De jó ! Nekem nem csináltál? – nézett a fejemre tett koszorúra.
- Yuji csinálta ezt nekem, de majd később te kis kapsz egyet ha akarsz. - mosolyogtam rá.
- de jó! Jiminek is csinálj!- az említett majd kiköpte az innivalót.
- dehogy csinál! Nekem nem kel! – gyilkos pillantásokkal nézet Taehyunra aki ebből semmit nem vett észre.
- Miért? Régen mindig tök sokat csináltál, azzal járkáltál minden hova!
- Tae fogd már be! – temette arcát tenyereibe Jimin. Majd el sulyedt a sárga fölig szégyenében, de látszólag ezen a két srác jól mulatott, főleg Suga.
- Mesélj csak Taehyung! Van róla fénykép? – kérdezett rá Suga.
- persze! A telefono...oh.Igaz is, a táskámban van. –nevetett fel halkan. – ahogy...a többi képem is. Anyáékról, Olíviárol...
- Tae.- Jimin gyengésen ejtette ki a fiú nevét.
- Jé , van még alma! Megyek eszek egyet!- került ki minket és az asztalokhoz sietett.
- Tae!
- hagyd! – fogtam meg az utána induló Jimin karját. - nem lesz semmi baja. –mosolyogtam rá a fiúra. Bár ezt mondtam, aggódva néztem a fiú után.