,,fussatok!"
Mind a hárman ellenkező irányba futottunk így legalább pár másodpercnyi előnyt szereztünk magunknak. De ahogy meghallottam a hangos lépteket magam mögött tudtam, hogy egyszer utol fogna érni de akkor már nem fogok megmenekülni. Ilyenkor örülök annak hogy régen annyit játszódtunk az erdőben így legalább nem idegen számomra ez a környezet. Lábaimat magasra emelve futottam hisz most nem engedhetem mag magamnak hogy elessek, végzetes hiba lenne. Ahogy megláttam egy kisebb mezőt arra kezdtem el rohanni, ahogy kiértem a fák takarásából és a térdig érő fűben szaladtam hátra néztem. A farkas mintha sokkal gyorsabban futna utánam mintha még azelőtt elakarna kapni hogy kiérek a mezőből . Ahogy ismét hátra pillantottam hirtelen neki rohantam valaminek, vagyis pontosabban valakinek.
Eszeveszettül kapkodtam a levegőt amely mintha alig akarna eljutni a tüdőmbe, a légszomj eluralkodott rajtam így köhögve tántorogtam meg egy pillanatra. De ahogy elvesztettem egyensúlyomat két erős kar ragad meg . A nap már lemenőben volt így alig láttam az előttem állót de így is egyből szemet szűrt hogy sokkal magasabb mint én is izmosabb is, egy alfa. Ahogy észhez tértem egyből elugrottam tőle és tovább akartam rohanni, de megragadta karomat és szorosan tartott.
- Állj meg ott ahol vagy!- hangja erőteljes volt és parancsoló. – Még egy lépés és eltöröm a lábad.
Először azt hittem nekem mondja így majd elájultam, de akkor megfordultam és megláttam az egy helyben álló farkast.
- Hogy merészeltél bejönni a területünkre te mocsadék? Meg akarsz halni?
- Az omega után jöttem, elszökött tőlünk. Haza kel vinnem. - immáron már ember alakban állt a férfi.
- Ez igaz? –nézet le rám. - Az ő falkájához tartozol?
- N-nem!- ráztam meg hevesen a fejem. –M-megakart ölni...én menekültem előle. - ezt halva a férfi gyilkos szemekkel nézet rám.
- Úgy tűnik valamelyikőtök hazudik.
- Az a szuka hazudik! Add ide! –dühösen mutatott felém majd előrébb lépett de a fiú abban a minutumban morogni kezdett.
- Takarodj haza különben darabokban küldelek haza. Gyerünk! – dobbantott egyet.
A férfi egyből hátra ugrott majd egy utolsó dühős pillantást küldve felém megfordult és átváltozva elrohant. Ahogy eltűnt a fák között én akkor vettem észre, hogy még mindig fog a mellettem álló így kirántottam karomat szorításából. Ő felém fordult és felém lépet egyet.
- N-ne gyere közelebb! –tettem magam elé kezeimet.
- Mit ne mondjak, igazán hálás vagy hogy megmentettelek. –húzta el száját. – Igazán megköszönhetnéd.
Meglepetten néztem rá majd megköszörülve torkomat kihúztam magam.
- Bocsánat! Köszönöm hogy megmentették! – ezt hallva elmosolyodott.
- Én Park Chanyeol vagyok, téged hogy hívnak?
- Ha nem haragszol erre nem válaszolnék.
- Azt elmondod honnan jöttél?
- A másik oldalról. – kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Mit keres egy magad fajta erre?
- Magam fajta?- felháborodva fordulta felé.
- Nos, mit keresel erre?- az előbbi mondatomat meg se hallva nézet rám.
- Egy baleset során kerültünk ide, a többiek elmenekültek, de mi itt maradtunk.
- Mi? Hányan vagytok itt?
- Hárman.
Ahogy ezt kimondtam egy vonyítást halottunk. Én ijedten fordítottam fejemet a hang irányába, de a fiú csak féloldalasan elmosolyodott.
- Úgy látom az egyik társadat megtalálták.
- Kit? A nevét nem mondta? – meglepetten nézet rám hevességem miatt de ezt észre véve visszafogtam magam.
- Nem, de ha az segít valamit hogy egy narancs omegát talált.
- Jimin! –elöntött a boldogság. – Kérlel, ne bántsátok őket! – nézem rá kétségbeesve. –Őket engedjétek el é-én veletek megyek, azt csinálsz velem, amit akarsz, csak őket ne bántsátok, kérlek!
- Hé,hé nyugi van! Miért bántanánk? – csitított le.
- Hát, én csa....
- Mindegy!Gyere oda vezetlek. - intett majd átváltozott.
Én csak kínosan mosolyogva néztem rá és mivel ő se nagyon értette a helyzetet visszaváltozott.
- Nem bántalak, nyugodtan átváltozhatsz. Ha meg akartalak volna ölni már most megtettem volna.
- Nem erről van szó...szóval én .- kínosan felnevettem, de türelmetlen arcát látva abba hagytam. –nem tudok átváltozni.
- Megsérültél?- nézet végig rajtam valami sérülés után kutatva.
- Nem, jól vagyok.
- Akkor? Tudod jobb lenne ha nem néznél hülyének mert felbosszantasz és átdoblak azoknak.- bökött a mezű túloldalán álló farkasokra.
- Nem hazudok és megkérlek ne mondj ilyeneket úgy hogy nem tudsz semmit! – hüledezve néztem rá .- Azért nem tudok átváltozni, mert nem sose változtam még át.
- Sose változtál át? –nézet rám felhúzott szemöldökökkel.
- Nem!
Pár másodpercig gyanúsan nézett majd mintha eszébe jutott volna valami, felcsillantak a szemei.
- Akkor megyünk ember alakba, de siessünk!
Bólintottam majd futásnak eredtünk, alig tudtam tartani a lépést de ahogy megéreztem barátom illatát felgyorsultam és beértem. Meglepetten pillantott rám ahogy mellette futottam de nem mondott semmit csak elmosolyodott. Ahogy lelassított én is követtem tették és türelmetlenül sétáltam mellette egészen addig amíg egy kis faházféleséghez értünk.
- Suga.- értetlenül néztem rá de aztán ahogy elő lépett egy fiú a házfa mögül hátrálni kezdtem. - Ne félj ő se bánt.
- Látom te is találtál egyet. – pillantott rám.
Felhúzott szemöldökkel néztem rá a EGYET megnevezés miatt, de inkább jobbnak láttam nem megszólalni.
- Hol van Jimin?- a fiú nevét kimondva hirtelen hangos dörömbölést hallottam meg a faházból
- Baekhyun ott vagy ? Baekhyun!
- itt vagyok Jimin! - mosolyogva siettem a faház ajtajához, de amint megláttam a lakatot hátra pillantottam.
A Suga nevű fiú csigalassúsággal jött utánam és mielőtt kinyitotta volna az ajtó ennyit mondott.
- jól figyelj, ez érdekes lesz. - halványan elmosolyodott, majd ahogy levette a lakatot kivágódott az ajtó és Jimin egyből neki rontott.
Öklével majdnem behúzott egyet a srácnak, aki hátra ugrott és szórakozottan elmosolyodott.
- Nem gondoltam volna, hogy van köztük ilyen kis harcis is. - zsebre dugott kezekkel állt meg a minket figyelő fiú mellet.
- Baek!- Jimin szorosan megölelt. – Annyira örülök, hogy jól vagy. Megsérültél valahol? Hogy menekültél el tőlük?
- Engem csak egy üldözött. Szerencsére nem kapott el. – itt a fiú felé fordítottam fejem. - Ő segített nekem.
Mindannyian ránéztünk és ez látszólag zavarba hozta mivel senki pillantását nem fogadta, hanem elfordította a fejét.
- Veled mi történt, Taehyung merre van?
- Engem hárman üldöztek. Kettőt simán kiütöttem de az utolsó elég fasza volt. – húzta el a száját .- Már majd nem az is megvolt, de ő beleavatkozott. - bökött fejével a felhorkantó fiú felé.
- Ha én nem érek oda és mentem meg a szép kis segged már megdögöltél volna.
- Téged senki nem kérdezett! –förmedt rá. –Jobb ha tudod egyedül is me..
- Jimin fejezd be! –fogtam meg vállait. - Hol van Taehyung?
- Nem tudom.- rázta meg a fejét. –Megpróbáltam a fejemben beszélni veletek de semelyi kötök nem válaszolt.
- Meg kel találnunk .- Jimin egyetértően bólintott. – Ő olyan észek-nyugat felé mehetett, arra keressük először. – már indultunk volna el de mindkét fiú elénk lépet.
- Álljon csak meg a menet! Mégis hova mentek?
- Meg kel találnunk az egyik társunkat. – kiakartam kerülni, de ismét elém állt.
- Majd mi megkeressük,ti maradjatok itt.
- Nem, nekünk kell! Ti nem ismeritek őt. – ráztam meg a fejemet. - állj félre! – szóltam rá.
- Te csak ne mond meg mit csináljak! – ugyan olyan kisugárzással állt előttem mint amikor a mezőn álltunk. A társa hátrált mellőle pár lépést.
- Te se mond meg mit tegyek! – kétség kívül megleptem azzal hogy állni tudtam pillantását.
- B-Baekhyun.- Jimin feszült hangját meghallva egyből észhez tértem és bocsánatkérően néztem rá.
- Ne haragudj ! – ő csak egy nagy levegőt vett majd megrázta a fejét.
- semmi gáz!
- Ez meg mi volt? – kérdezte meg kíváncsiságtól túlfűtve a magasabbik. - hogy tudtál a szemembe nézni?
- Rajtam nem működik, hiába is erőlködsz. - mosolyogtam rá pimaszul. –Én sose hódolok be.
- Mindenki behódol egy alfa parancsának, kivéve ha az egy erősebb alfa. És ha nem kétlek te nem vagy az. –mért végig. – Mond el mert a barátod ideje fogy.
- Ő egy tiszta.
- Jimin!!- kiáltottam rá a fiúra. Nem akartam elmondani a titkomat, élveztem volna még egy ideig hogy titkolom előle. Szórakoztató lett volna.
- Tiszta? – kerekedett ki mindkettő szeme.
- Most már tényleg érdekel ki a fenék vagytok. - nézet végig rajtunk megmentőm.
- ha megtaláljuk a barátunkat, akkor talán elmondjuk.
- Már nem kel. - sóhajtott fel Suga. - Megvan a barátotok.