Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

2. 11.

Ahogy másnap elmentem dolgozni beavattam a lányokat is abba, hogy milyen ajándékot kaptam. Elképedve néztek rám, és sok sikert kívántak. Idegesen vártam, míg a főnök beér, hogy tudjak vele beszélni. Amikor először elmondtam neki mindent, akkor csak egyszerűen visszakérdezett:

-Akkor most felmondasz?

-Nem, csak kikérem az összes szabadságot, amim van. Még nem tudom, hogy a dalok felvétele után mihez fogok kezdeni, ezért megakarok egyezni, hogy bármikor visszajöhessek.

-Értem. De vigyázz, mert ha híres leszel, soha nem engedlek el! Kell nekem egy kicsivel több vendég az étterembe! -nevetett rám és felém nyújtotta a kezét, én meg elfogadtam -Akkor holnaptól szabin leszel, sok sikert a nagyvárosban.

-Köszönöm -mosolyogtam és mentem vissza.

-Na hogy ment? -pillantott rám Dina a pult mögül.

-Remekül. Holnaptól szabin vagyok, de majd mesélek -mondtam gyors, hiszen jött egy család az ötös asztalhoz. Már távolról hallani lehetett ahogyan a 3 gyerek nem bír magával. A legkisebb talán kettő éves volt, őt megértem, hogy éhes lehet és nyűgös. De akik már valószínűleg iskolába járnak, azok miért nem tudnak viselkedni? Elképesztő.

-Jó napot. Tessék az étlapok -nyújgottam oda nekik hármat -Hozhatok valami italt?

-Még gondolkozunk -szólt a férfi gondolkodás nélkül.

Szótlan hátráltam, majd Dinával összetalálkozott a tekintetünk, aki végig látta a történteket. Mosolyogva megrázta a fejét, mire elnevettem magam. Természetesen nem hangosan, nehogy én legyek a harapós család ebédje. Valahogy így telt az egész napom, kifogtam az összes olyan vendéget, akik kicsit sokk. Estére fáratdam estem be az ágyba.

Másnap nem is keltem fel, csak ebédelni. Anya és hugi is megdöbbenve néztek rám, mire elmosolyodtam és evés közbe beavattam őket mindenbe.

-Szóval szabin vagyok most három hétig. Elmegyek Shawnnal és felvesszük a zenéket. Ne aggódjatok nem fogok idegennél megszállni, Noellel beszéltem és megengedi, hogy ott legyek nála, így legalább többet is találkozunk.

-Oké -sóhajtott Sofi -Örül neki Shawn?

-Úh basszus még fel sem hívtam! -kiáltottam fel és azonnal a szobámba rohantam a telefonomért. Milyen szerencsém volt megint, hiszen teljesen lemerülten hevert a párnám alatt. Kutattam mindenhol a töltőért, de nem találtam, így tanácstalanul kimentem anyuékhoz a konyhába -Valaki tud kölcsön adni egy töltőt? Az enyémnek megint nyoma veszett.

-Persze, gyere kislányom -húzott anya maga mögött -Hívd fel a fiút és mond el neki a híred -mosolygott rám bíztatón.

-Köszönöm -hálálkodtam, miközben a konektorba dugva töltődni kezdett a telóm. Megvártam míg 2% -os lesz, aztán bekapcsoltam, és már telefonáltam is.

-Hola Señorita! -köszönt spanyolul Shawn, mire csak megforgattam a szemeim.

-Szia. Most ne bohóckodj, komoly dologról akarok veled beszélni.

-Komolyról? Megtanítasz spanyolul végre? -kérdezte, és úgy tűnt, hogy ezt most minden vicc nélkül akarja tudni.

-Ha nagyon akarod akkor igen, de csak akkor, ha a dalfelvételeknél mindig mellettem leszel. Tudod sose csináltam ilyet és már most nagyon ideges vagyok -avattam be a dologba, mire néhány másodperc csend után megszólalt.

-Akkor hétfőn megyünk együtt Torontóba?

-Igen. Noelnél fogok lakni, onnan majd viszel, amerre kell mennem. Már, ha beleegyezel. Nem akarlak terhelni, biztos van elég munkád -sütöttem le a szemem.

-Nem jelent gondot, szívesen segítek neked. De most ha nem baj, akkor megyek, mert van egy kis dolgom.

-Persze, menj csak. Akkor hétfőn reggel 7-re ide jössz?

-Igen. Tali hétfőn. Szia -köszönt el, majd kinyomta a hívást. Visszatértem az ebédemhez, bár már kihűlt. Evés után nekiálltam bőröndbe csomagolni a szebb ruháim közül és izgatottan vártam az elkövetkezendő hetet.