Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

11.

-Oké elnézést tanár néni, bevallom még hogy a köszönéseket kb mind tudom -röhögte el magát ő is, mire én csak megráztam a fejem -Jó éjt

-Jó éjt -intettem búcsút az ajtóból, majd ahogy bezárkóztam, elmentem mosakodni és pihenni.

Másnap későn keltem, már 11 volt. Sofi ébresztett, hogy éhes. Hirtelen kiugruttam az ágyból, és mikor megláttam, hogy mennyi az idő a fejemhez kaptam.

-Jézusom, hogy tudtam így elaludni? -morgolódtam -Ugye nem baj, ha most csak kenyeret eszel? -érdeklődtem a tesómtól.

-Dehogy jó az -mosolyodott el -Te is elfáradtál az este, meg tudom érteni.

-Köszönöm drága -simogattam meg.

Miután ettünk, én neki álltam a munkáimnak. Főztem, elmosogattam az edényeket, amit anya nem tudott megcsinálni, és nekiálltam kirakarítani a szobám. Már régóta neki akartam állni, de valamiért mindig elcsúszott.

-Cami -rohant be húgom a mobilommal -Valaki keres -adta át a kezembe.

-Köszi -mondtam és ahogy ránéztem a számra tudtam, hogy ki az -Igen?

-Ma már nem is illik köszönni? -halottam meg Shawn hangját, aki próbált sértődötten beszélni.

-Akkor helo, mit szeretnél? -szóltam bele újból.

-Hé, hogy vagy? Tudnál találkozni velem az Adelaide utcában? Tudnánk beszélni egy kicsit? -tette fel a kérdéseket sorba.

-Mond itt mit akarsz, nem érek rá egész nap! -fújtattam mérgesen. Tudja, hogy minden napra szoros időbeosztásom van, de persze ő ezt nem értheti meg.

-Nincs mód rá, hogy ezt ilyen egyszerűen elmondjam, csak úgy telefonba... Akkor inkább hagyjuk. Bocsi a zavarásért -mondta szomorúan és kinyomott.

-Hogy mi van? -beszéltem magamban. Megpróbáltam újra hívni, de kikapcsolta a telefonját -Hát akkor úgy jártál.

Miközben a szobámat pakoltam, végig rajta járt az eszem. Mit akarhatott mondani, ami nem telefontéma? Miért tűnt idegesnek, miközben beszéltünk, vagyis inkább vitatkoztunk? Többször is próbáltam hívni, de nem volt sok értelme. Az étterembe a munka közben is csak vele foglalkozott az agyam. Mi ütött belé, hogy majdnem megcsókolt? Lehet, hogy többet érez, mint barátság? Vagy csak pusztán a férfi ösztönei vezették? Ha megtette volna, én hogy reagáltam volna rá? Vissza csókoltam volna, vagy megütöttem -e volna érte? Vagy csak elrohanok, mint a múltkori buli után?

-Csipkerózsika! Ébresztő -integetett a szemem előtt a főnök -Hány évig fogod még azokat a poharakat törölgetni?

-Bocsánat, csak elgondolkodtam valamin -habogtam halkan.

-Itt csak azon gondolkodj, hogy minnél gyorsabban végezd a munkádat -nézett rám szigorúan.

-Igenis asszonyom -mondtam halkan és amint eltöröltem az utolsó poharakat, mentem és leszedtem az asztalt, ahonnan pont akkor mentek el. A tányérokat egymás tetejére tettem, a tálcára meg a poharakat és hátravittem, hogy mosogassák el. Ezek után fogtam a rongyomat és letöröltem az asztalt, oda tettem négy szalvétát, meg feltöltöttem a fogpiszkálókat. Amikor a szekrényből kivettem a szalvétát, feltűnt, hogy kevés van. Így visszaálltam a pultba és elkezdtem őket hajtogatni. Valakik bejöttek az ajtón, és akkor mintha Shawnt pillantottam volna meg odakint. De nem tudtam kideríteni, hogy ő az -e, mert elment az étterem elől, nekem meg ki kellett szolgálnom az érkezőket.

-Jó estét, mit óhajtanak? -érdeklődtem a két férfitől, akik munkásruhában ültek az asztalnál.

-Szép estét hölgyem -vigyorgott az egyik perverzen, míg a másik válaszolt.

-Két feketekávét kérünk csak.

-Rendben, mindjárt hozom -írtam fel a rendelésüket és amilyen gyorsan tudtam elmentem onnan. Írtózom az ilyen emberektől. Kétszer nagyobbak nálam és büdösek is. Attól félek, ha ilyenek jönnek be, hogy bántani fognak. Mármint először csak beszólnak, aztán megfogják a mellemet, vagy a fenekemet. Egyszer egy tök rendesnek tűnő srác is megtette ugyanezt. Körülbelül egy idős lehetett velem, így simán megpofoztam, aki ezen csak röhögött a haverjaival. De egy ekkoradarab férfival nem tudnék mit kezdeni.

-Egészségükre -tettem le eléjük az italokat, és elmenekültem a pultba. Persze pont olyankor nincs a közelembe a főnök, amikor a jelenléte meg tudna nyugtatni. Szerencsére a másik jött fizetni, nem az akinek már a nézésétől félek. Ahogy elhagyták a helyiséget megnyugodtam.