Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

21.

És végy egy darabot a szívemből,
És tedd magadévá
Ezért ha távol leszünk egymástól
Soha nem leszel egyedül.

Úgy éreztem, hogy nekem énekli. Tök aranyos, hogy még be is mondta, de akkor is megcsókolt, amivel átlépte azt a bizonyos határt. Koncert után hugi kérésére hátramentünk, de csak futólag láttuk őt. Gyors összapakoltak és csak egy percet tudtunk beszélni.

-Shawn nagyszerű voltál! -állította meg a tesóm.

-Köszönöm. Figyelj, most mennem kell, de majd még jövünk oké? -nézett le rá, mire hugi bólintott -Cami te meg figyeld a telefonod, mert esküszöm, hogy hívni foglak -mondta, és elindult a társai után.

-És megbeszéljük azt... -kezdtem, de ő megfordult és közbeszólt.

-Meg fogjuk beszélni. Írok, ha haza értem. Sziasztok -intett búcsút és miután felszállt a kisbuszba, már el is indultak.

-Cami én nem akarom, hogy elmenjen. Olyan jó volt vele barátkozni -bújt hozzám szorosan Sofi.

-Hidd el, én is így érzek -öleltem át szomorúan.

Leültünk egy közeli padra és onnan figyeltük a sok fényt a téren. Az XXL pörgött és lányok sikítozását hallottuk. A dodzsemnél mindenki hangosan nevetett. Mi meg ültünk ott leverten.

-Mi van veletek? Baj van? -jött hozzánk egy alak a sötétben. Ahogy közelebb ért felismertem Marcust.

-Elment Shawn. Pedig fel akartam ülni vele a körhintára -magyarázta a húgom.

-Na és? Gyertek, velem is felülhettek. Mára már végeztem a munkával -vonta meg a vállát, majd kinyújtotta a kezét, hogy fogjuk meg és felhúz minket.

Valahogy miután segített felkelni nekünk, utána sem engedte el a kezünk. Nem volt rossz érzés, csak kicsit fura. Még Shawn kezét sem fogtam meg soha, pedig barátok vagyunk. Csakis a Sofiet, meg kisebb koromba még anyumét.

-Szóval te kislány -kezdett volna el Marcus beszélni.

-Sofia a nevem -mutatkozott be neki hugi.

-Szóval Sofi -javította ki magát -szerintem te ülj előre, én mögéd, a tesód meg énmögém.

-Felőlem -válaszolta, és elfoglalta az egyik hintát. Mi is felültünk meg még páran a másik oldalra -Indulunk kiáltott, mi automatikuson megfogtam Marcus ülését, és később rájöttem, hogy ő nem ismeri ezt a játékot.

-Hali -nézett felém röhögve -Te mit csinálsz?

-Mindig így szoktunk hintázni. Azt hittem te is ismered ezt -néztem a távolba repkedő húgom felé -Elengedlek.

-Ne, várj. Segíts megfordulni -szólt és hátranyújtotta a kezét. Ahogy tudtam negfogtam és próbáltam neki segíteni, hogy megforduljon -Na végre sikerült.

Egymással szemben ültünk, és egymás kezét fogtuk. Valamiért végig futott a hátamon és a karamon a hideg. Egymás szemébe néztünk szótlanul, miközben a hinta szélsebesen pörgött.

-Csúszik a kezed -nevetett, és megpróbálta a lábával megfogni engem. Kinyújtotta mindkét lábát az enyémek felé, végül belekapaszkodott. Mivel rövid szoknyába voltam, éreztem, ahogy a nadrágja széle a combomat simogatja.

Különös egy hintázás volt az tuti. Aztán mikor mentünk haza még érdekesebbé alakult az éjjel. Már 11 is elmúlhatott, de Shawn még nem ért haza. Vagy csak megint elfeledkezett rólam. Sofi nagyon fáradt volt, így néha felkaptam a nyakamba, hogy ne keljen annyit sétálnia. Csendben mentünk a házunkig hárman. Marcus is jött velünk, akit már beavattam, hogy ki -mit tud a mi házunkról. Megérkeztünk.