Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

2. 16

A stúdióba megkértem Shawnt, hogy hagyjon egyedül. Annyi minden zakatolt a fejembe, nem tudtam volna normálisan koncentrálni, ha még ő is ott van. Az emberek segítettek, így sikerült nélküle felvenni a dalt. Rövidebb idő alatt kész lett, mint amire én számítottam és megdicsértek, hogy kezdő létemre milyen hamar sikerült megszoknom, mi hogyan történik. Amikor kimentem az épület előtt ott várt Shawn.

-Azt mondják, hogy nagyon jól ment. Gratulálok -nyújtotta felém a kezét, majd kezet ráztunk.

-Köszi -motyogtam és a fülem mögé tűrtem egy tincset -Mehetünk? El szeretném Marcusnak meg anyáéknak is újságolni.

-Aha -bólogatott és a kocsi ajtaját kitárta előttem.

Mindketten beszálltunk, aztán indultunk is. A nap lassan kezdett lemenni, folyamatosan ezt néztem az ablakon keresztül. Az út alatt egy szót sem szóltunk egymáshoz. Mikor megérkeztünk Marcus még nem volt otthon. A kocsiban elköszöntem, majd bementem a házba. Kellemes érzés fogott el, hogy ott vagyok. A barátomra gondoltam, hogy mennyit dolgozik, és akartam neki kedveskedni valamivel. Kerestem a szekrénybe egy serpenyőt, majd előszedtem a palacsinta hozzávalóit. Egy tálba összekevertem őket, majd a forró, olajos serpenyőbe tettem. Amint jó lett a tészta egyik oldala, feldobtam és egyszerűen megfordítottam. Miután kész lett az első darab, még jó néhányat készítettem. Pont az asztalt terítettem, mikor hallottam, hogy Marcus bejön az ajtón.

-Jó estét, készítettem vacsit. Gyere a konyhába -szóltam neki, anélkül, hogy hátra néztem volna. Nem válaszolt, és mikor megpillantottam őt arca nyugtalanságról uralkodott -Mi történt? Valami baj van? -aggódtam, de ő nem válaszolt azonnal.

-Velem semmi. Majd kaja után beszéljünk -zárta rövidre és leült az asztalfőre. Én szembe foglaltam vele helyett, de az idegességemben két palacsintánál nem tudtam többett enni. Persze ő majdnem felfalta az összeset. Mikor úgy ítéltem meg, hogy már nem kell neki több, türelmetlenül bámultam rá.

-Mond már, mi van. Ne húzd az idegeimet!

-Vagy inkább mond te. Milyen romantikus hegyi túrán voltatok ti Shawnnal? Miért fotóztak le titeket együtt ölelkezve? Ja és ő hogy mert téged lefotózni? -pukkadt ki belőle sorra a problémái.

-Nem tudom honnan szeded ezt. Igaz, hogy készített rólam néhány képet miközben végig vezetett a városon, de még csak fel sem tette őket sehová. Átküldte nekem üzenetbe, mert megkértem rá, de semmi mást nem csinált. -Ösztönösen a védelmére keltem. Lényegében tényleg ez történt, csak az én elmém kalandozott el néha. Ezért haragudtam is magamra és Shawnra is, de azért úgy éreztem muszáj mentegetőznöm -Kénytelen voltam vele menni, hiszen mindig dolgozol, és te nem tudtál körbe venni.

-Az internet teli van veletek olyan szalagcímmekkel, hogy ,,Shawnnak vajon újra barátnője van?" meg
,,Shawn a párját csak barátnak hívja"
,,Camila Cabello és Shawn Mendes között több van, mint barátság..."

-Ezek csak pletykák! Ne higgyj nekik! Kérlek gondolj csak bele. Én veled vagyok együtt -fogtam könyörgőre, de nem túlzottan figyelt rám.

Éjjel miután megfürdött egy paplannal és egy párnával kiment a szobánkból és a kanapén feküdt le pihenni. Többször szóltam neki, hogy jöjjön be, de nagyon megsértődött. Órákon át forgolódtam és azon töprengtem, hogy mit érzek a fiúk iránt. Marcust szeretem. Van jó munkája, amennyi ideje van azt velem tölti, bár néha aggaszt a viselkedése. Shawn írtó jó pasi, és segít az álmom megvalósításában. De tiltott számomra, ami egyben izgató is.