Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

2.23

Elegem lett mindenkiből! Shawnból, Noelből és az egész műkapcsolatból! Bár még egy napja sem tartott, Shawn igencsak visszaélt a helyzettel. A hotelben fáradtan rogytam az ágyra, és meredten néztem a plafont. Muszáj volt megnyugodnom, és átgondolni mindent, az érzéseimet is beleértve. Tudtam, hogy valami nem stimmel velem. Csak úgy nem ugrok egy pasi nyakába sem, és ha valaki megcsókol, azt nyomban pofon vágnám, nem visszacsókolnám. De Shawnnal mégis valahogy másként viselkedtem.

-Jaj. Megfájdul a fejem! -sóhajtottam, majd kimentem az erkélyre. Ott legalább kicsit hűvös volt, így ki tudtam szellőztetni a fejem. A telefonomat, meg a füllhallgatómat előkerestem, és elindítottam valami random lejátszási listát. Volt benne, amit ismertem, így azokat halkan dúdoltam. Nem maradtam kint sokáig, mert már így is elmúlott 10 óra.

Ásítozva léptem be a fürdőbe, ahol nagy sajnálatomra zuhanyzó volt, és nem fürdőkád. Egy hosszú, nehéz nap végén olyan jó lett volna elterülni a kádban. Csak hátradűlsz és élvezed a melegvízet, meg a habokat. Ehelyett be kellett állnom egy zuhanytálcára, és csak úgy tudtam magamra engedni a melegvízet. Hát sajnos, ez így nem volt olyan jó érzés, így hamar befejeztem, belebújtam egy pizsamába, majd az ágyba feküdtem. Elgondolkodtam, hogy írjak -e Noelnek, vagy Shawnnak, vagy valakinek, de végül nem tettem.

Reggel amikor felkeltem, felöltöztem, és lementem, hogy reggelizzek. Az emberek nagyon kedvesen bántak velem, kenyértől, zsemlétől kezdve paradicsomot, paprikát, sajtot, szalámit, és még a jó ég tudja mennyi mindent hoztak nekem. Nem győztem megjegyezni azt a sok ételt, amit felszolgáltak.

-Kávét vagy capuchinot kér esetleg? -ajánlotta fel kedvesen, mire bólintva válaszoltam.

-Igen, egy cappucinot. Köszönöm.

Néhány percen belül vissza is ért, amikor én már megettem az első zsemlémet. Megkóstoltam az italt, ami nagyon ízlett, majd folytattam az evést. Be kellett mennem még délelőtt a stúdióba is, hogy további dalokat vegyünk fel. Szerencsére rendeltem taxit időbe, így mielőtt Shawn hívott volna, már úton voltam.

-Hola Señorita. Menjek érted?

-Nem kell Shawn, mert a taxiban ülök -morogtam válaszul köszönés nélkül.

-Hé! Akkor figyelj oda, hogy hogyan beszélsz velem! Tudni illik, együtt vagyunk! -teremtett le, mire felkapva a fejem megláttam, hogy a taxis a telefonálásomra jobban figyel, mint az útra. Más esetben nem hagytam volna, hogy Shawn kioktasson, vagy a söfőr bámuljon, de akkor nem tehettem mást.

-Jól van életem -mosolyodtam el, és lágyan, szinte szerelmesen ejtettem ki a szavakat. -Nemsokára megérkezem, így le kéne tennem. Majd este találkozunk, gyere értem.

-Na ez mindjárt jobb, tudtam én, hogy van eszed! Legalábbis egy kevés biztosan.

-Oké, én is nagyon szeretlek. Hola mi amor! -mondtam még mindig megjátszott boldogsággal, pedig legszívesebben azt mondtam volna neki, hogy ,,Kuss, mert nem éled meg a holnapot!". De persze el kellett tűrnöm, hogy folyamatosan röhögjön rajtam, és piszkálódjon. De úgyis visszakapja még előbb -utóbb!

-Jól van. Nagyon jó színész... -nem hallgattam végig a mondatot, letettem a telefont, majd elégedetten néztem a visszapillantó tükörbe. A férfi rögtön észrevett -mivel még mindig bámult- majd egy zavart mosoly után, már teljesen az útra koncentrált.

A dalokat mind sikerült felvennünk, így aznap előszőr őstzntén boldog voltam. Egészen addig, míg a büfében meg nem ettem a szendvicsemet. Ez talán 15 perc volt, vagy még annyi sem. A parkolón átsétálva megláttam Shawn kocsiját. Már fordultam volna a másik irányba, mikor megjelent mellettem ő, majd egy másik oldalról újságírók. Teljesen körbeálltak minket az emberek, megmozdulni sem mertem. Mindenki kérdésekkel bombázott minket, de én csak egyet hallottam ki belőle.

-Őszintén mondjátok meg, tényleg szeretitek egymást, vagy csak a közelgő új dalotok miatt vagytok együtt?

Hát én teljesen lemerevedtem. Shawnra pillantottam, remélve, hogy segít beszállnunk a kocsiba, és minél előbb elmehetünk onnan. Ehelyett elkezdte mondani, hogy mennyire szeretjük egymást, és hogy már évek óta fut utánam. Az emberek kételkedve hallgatták őt, így közel húztam őt magamhoz és szorosan átöleltem. Lattam rajta, hogy meg akar csókolni, de elfordítottam a fejem, így csak az arcomon puszilt meg. Jó lenne azt állítani, hogy csak színészkedtem, mint reggel, és ezért öleltem oly szorosan, de ez hazugság. Tényleg vonzott a teste és akartam őt.  De őt, aki annyiszor elhagyott és megbántott, nem akarhattam.