Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

2. 2.

Camila szemszöge:

Lementem a patakhoz, ott is egy olyan részre amit kevesen ismernek. Egyedül akartam lenni és az a hely tökéletesen megfelelt..  legalábbis azt hittem. Kissé hideg volt a víz így áprilisba, de mivel úgy éreztem a testem szétég, levetkőztem és bementem a vízbe. Nem voltam bent hosszú ideig, talán néhány percig összesen. Ahogy lépkedek kifele észreveszem, hogy Shawn bámul.

-Áh -sikítottam, s a ruháimhoz siettem. Ő rögtön utánam eredt és útközbe elkapott -Engedj hadd öltözzek fel -kértem, de ő csak tartott és elkezdte simogatni a testem. A számtól kezdve egészen a hasamig. Melleimnél megállt és a bimbóimmal játszott. Éreztem, hogy megkeményednek, ahogy az ő farka is. Szorosan a fenekemhez nyomta magát így tökéletesen éreztem.

-Menekülj, ha akarsz, de akkor kurva gyorsan -engedett el. Szembe fordultam egy pillanatra vele és alig ismertem rá. Olyan vágyakozóan nézett rám. Látszott rajta, hogy mennyire kíván engem. Én is kívántam a testét, ennek ellenére összeszedtem a ruhám és befutottam az erdőbe. Van barátom, ezért nem tehettem meg amihez kedvem lett volna. Sőt ez is már túl sok volt.

-Hogy fogok így a szemébe nézni? Óh Istenem, miért ilyen bonyolult minden? Én nagyon kedvelem Marcust. Olyan jókat lehet vele beszélgetni meg sétálni (LL rajongók mi jut eszetekbe erről a sétálgatásról? 😂 Bocsi mindenki, de ezt nem hagyhattam ki)

Magamban tűnődtem és próbáltam összeszedni a gondolataim, de nem ment. Mindig eszembe jutott, ahogy a szemembe nézett. Marcus soha nem figyel így. Nála még soha nem éreztem, hogy ennyire akar engem. Tudom, hogy bűn, de tudni akarom milyen Shawn az ágyba. Miközben mentem hazafele felhívtam őt.

-Sajnálom Cami. Tudom, hogy elcsesztem. Kérlek felejtsük el az egészet -kezdte köszönés nélkül.

-Oké felejtsük el -sóhajtottam egy nagyot, majd folytattam -Felejtsük el egymást is. Azt hiszem a legjobb, ha többet nem találkozunk -mondtam, majd kinyomtam a telefont és egyből letiltottam a számát.

-Isten veled -suttogtam halkan. Ahogy bementem a házba, nem kellett ajtót nyitnom, amin csodálkoztam. Azt hittem már megjött anyum vagy Sofi, de nem. Egyenesen a szobámba mentem és az egész fel volt dúlva. Ijedten futottam ki az ajtókon és rögtön hívtam a rendőrséget.

-Valaki betört hozzánk. A rendőrök úton vannak -mondtam amint felvette anyu a mobilját.

-Úr Isten indulok Kincsem. Ne menj sehova mindjárt ott leszek -próbált nyugtatni nem sok sikerrel. Közbe hugi is megjött és hallott mindent.

-Én félek -mondta sírós hangon -Ugye nincs már itt? -kérdezte, de nem tudtam neki válaszolni.

-Én is félek, ezért amint megláttam a felfordulást kijöttem -beszéltem halkan és megszorítottam a kezét -De ne aggódj én itt vagyok és megvédelek ha kell.

-Olyan csodás gyerekek vagytok. Milyen szép, hogy így kiálltok egymás mellett -szólt anyu a telefonból, amit elfelejtettem kinyomni.

Pár perc elteltével megérkeztek a biztosurak és ő is. Miután leellenőrizték, hogy nincs bent senki, mi is bementünk és körül kellett néznünk, hogy mit vittek el. Igazából
,,csak'' az összes tartalék pénzünk meg néhány drágább ékszert és ruhát. Több órás pakolás után készen lettünk és miután megvacsiztunk, elmentem fürdeni. Ahogy mosakodtam eszembe jutott, hogy Shawn látott meztelenül. Minden egyes porcikámat. A fejem búbjától a lábam ujjáig. Gyors kiléptem a kádból, felöltöztem és bebújtam az ágyamba. Senkihez nem volt kedvem. Senkit nem akartam sem látni, sem hallani. Mivel fáradt voltam egész hamar elaludtam.