Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

8.

-Köszi anyu. Szeretlek -bújtam hozzá szorosan.

-Én is, de mond csak el, hogy lettetek ti barátok azzal a sztárral? -tette fel a kérdést, ami valószínűleg a húgom mondatától fogva a fejébe járt. Elmeséltem neki mindent a legelejétől. Csak benne bízok annyira, hogy ilyenekről is beszélgessek vele.

Másnap reggel mikor felébredtem nagyon ideges voltam. Alig tudtam néhány falatot megenni indulás előtt. Sofi viszont nagyon izgatott volt, és annyira várta már a koncertet, hogy percek alatt megreggelizett, felöltözött indulásra készen. Másfél óra volt a városig busszal az út. Míg számomra rekord idő alatt véget ért ez, addig neki csiga lassúnak tűnt. Miután leszálltunk az állomáson bementünk egy kisboltba, hogy vegyünk egy kis enni- meg innivalót. Elsétáltunk egy játszótérre, hadd tudjon játszani egy kicsit. Sofi imád csúszdázni meg hintázni. Először felmászott a létrán, majd lecsúszott. Ezt vagy ötször megcsinálta egymás után, majd ráült a hintára és megkért, hogy lökjem meg.

-Hinta -palinta hintázik a Sofia! Hinta -palinta, régi dunna kiskatona ugorj be a vízebe! Zsupsz! -énekeltük közösen.

-Cami megéheztem! Kérem az egyik zsemlét -nézett rám mosolyogva.

-Rendben, de előtte kezet kell mosni!

Leszállt a hintáról és együtt indultunk el a játszótéren elhelyezett ivókúthoz. Ott felemeltem, így vízzel megmosakodott és visszamentünk a padokhoz.

-Jó étvágyat hugi -adtam a kezébe a szendvicsét, amit rögtön nekiállt felfalni. Én nem voltam még mindig éhes, ezért csak azt a két falatot ettem meg, amit ő már nem bírt. Közben ő visszament játszani. Nevetgélve futott a kavicson, mikor megbotlott és elesett. Szerencsére nem ütötte be magát nagyon, csak a kezét horzsolta fel.

-Jól vagy? -futottam oda hozza gyorsan. Segítettem neki felállni és leporoltam a ruháját.

-Nagyon fáj -szipogott.

-Ne aggódj, meddigre elkezdődik a koncert, már érezni sem fogod -nyugtattam meg -Gyere megmossuk a kezet és a sebet vízes zsepivel hűtjük, hogy jobb legyen. Oké?

-Igen -mondta, de nem a legbátrabban. Visszamentünk és kimostam neki a sebét. Láttam rajta, hogy nem élvezi, de hősiesen eltűrte. Egy picit még üldögéltünk a padon, majd elindultunk az aréna felé. Hosszú sétát tettünk meg, de mikor végre megérkeztünk ki tudtuk magunkat pihenni. A kapunyitásig még volt fél óra, de már nagyon sokan várakoztak velünk együtt. A bejáratot nem is láttam, mert elállták az emberek.

-Mikor mehetünk már be? -nyavajgott mellettem Sofi. Szegényem nagyon türelmetlen típusú. Hogy lekössem a figyelmét előszedtem egy kártyát, hogy játszunk. Így már jobban elvolt és hamar kinyitották az ajtót. Amíg egy ellenőr el nem vette a jegyeket, csak totyogni lehetett. Utána végre mehettünk a saját tempónkban. Ámultan néztük a nagy teret és a ruhásshopot, ahol mindegyik pólon, sapkán vagy bármi máson Shawn neve vagy a képe díszelgett. A húgom miatt beálltunk a sorba és vettünk egy pólót. Az volt rá írva, hogy Mendes arny. Szóval a drágánk úgy hívja a rajongóit, hogy Mendes hadsereg. Hát ez aranyos. Mikor bementünk a terembe még egy ember elkérte a jegyünket és megmondta, hogy hova szól.

-Ez VIP jegy. Közvetlenül a színpad előtti első sorba menjenek -mutatott előre. Megköszöntük és kisé döbbenten indultunk el az említett helyre. Mikor odaértünk Sofi örömében megint ugrándozni kezdett, míg én csak boldogan mosolyogtam rá. A színpadott figyeltem, mikor Shawnt láttam kinézni a függöny mögül. Intettem neki, amit viszonzott és mikor több lány nekiállt sikítozni örömükben, ő visszavonult hátulra.