Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

19.

-Jössz az Óriáskerékre? -kérdezte köszönés nélkül.

-Aha -mosolyogtam és a következő alkalommal fel is szálltunk rá.

Nyugodtan beszélgettünk. Tettünk egy kört, majd belekezdtünk egy újabba. Arról beszéltünk, hogyha elmegy, miket fog csinálni...

-Szóval elmész holnap. Gyere át hozzánk és csak aludd át az estét. Ígérem, jóra fordítom a dolgokat. Csinálok neked reggelit, ahogyan régen is szeretted. Mielőtt elmész holnap. Csak engedd, hogy megpróbáljam.
Mielőtt elmész holnap.
Mielőtt elbúcsúzol.
Mielőtt elmész holnap,
Mielőtt elmész holnap.
Maradj itt, és feküdj ide, pont bele a karjaimba. Ez csak egy pillanat, mielőtt elmész és én melegen tartalak téged. És tégy úgy, mintha szeretnél, szóval tovább tudok menni. És tégy úgy, mintha szeretnél, szóval tovább tudok menni -néztem rá szomorúan.

-Nem kell úgy tennem, mintha szeretnélek, mert tényleg szeretlek. És nem barárságból -fordult felém és megfogta az arcom. Nem sokat gondolkodott, majd megcsókolt. Ijedten néztem rá, nem tudtam, hogy minek csinálja ezt. A csók után visszahúzódott és engem nézett. Nem szólaltam meg, nem is tudtam mit mondhatnék. Amint véget ért az utolsó kör is, némán leszálltam és elfutottam. Egy ideig jött utánam Shawn, végül feladta a keresésem. Sokáig sétáltam még az utcákon, és csak hajnalba mentem haza. De hiába járkáltam egyfolytába, ahogy lefeküdtem az ágyba, mégsem tudtam elaludni. Már 5 órát mutatott az óra és tudtam, hogy lassan pirkad. De csak reggel 6 után aludtam el. Egész délelőtt pihentem és a déli harangszóra emeltem fel a fejem. Ahogy kimentem a konyhába, anyu és hugi pont ebédeltek.

-Bocsánat, hogy elaludtam -motyogtam zavartan.

-Fogj egy tányért és egyél velünk. Utána meg mesélj szépen, hogy mi történt -mondta anyu nyugodtan. Szót fogadóan mertem magamnak és leültem hozzájuk.

-Kimehetek játszani? -kérdezte Sofi anyától, mert ő már jól lakott.

-Menj csak -mosolygott rá, viszont felém nézve szigirúvá vált az arca
-Hadd haljam, mi volt az éjjel.

-Miután visszamentem, találkoztunk Shawnnal -kezdtem el sóhajtozva a beszámolót -Felültünk az óriáskerékre és beszélgettünk. Ma elmegy innen, ezért elmondta, hogy mennyi dolga lesz. Megkértem, hogy öleljen át barátilag, erre ő bevallotta, hogy szeret engem -torzítottam el egy kicsit az igazságot.

-Nem lehet, hogy csak úgy szeret, mint egy haverját? -kérdezte, mire megráztam a fejem.

-Direkt kihangsúlyozta ,,Én szeretlek. És nem barátságból''

Anyu megértően átkarolt. Nem kellett többet beszélnünk, tudta jól, hogy ezzel teljesen összezavart. Eddig a baráti körömből mind játszottak velem és nem tudom, hogy vajon Shawn mit tervez. Félek tőle, és nem akarom, hogy megtörténjen megint az amit már sokszor átéltem. Nem akarok csalódni újra, ráadásul egy igaz barátot elveszteni.

-Mit fogsz tenni kicsim? -aggódott édesanyám értem.

-Nem tudom. Leviszem Sofit a koncertjére, aztán még gondolkodok az ügyön -pillantottam fel a kajámból félve -Annyira rettegek, hogy rossz döntést fogok hozni.

-Ne aggódj, minden rendben lesz. Én bízom benned, hogy jól fogod kezelni ezt a helyzetet is.

Eltettem a kis aprópénzt, hogy tudjunk majd valamit enni a falunapon, majd kimentem az udvarra és magamra erőltettem egy mosolyt.

-Hugi készen állsz? Mehetünk le? -tettem fel úgy a kérdést, mintha én is izgatott lennék. Sofi még nem tudta, hogy ki a meglepetésvendég a bulin. Kézen fogtam és gyorsan elindultunk, hogy a koncertek előtt még felülhessünk a körhintára és a dodzsemre is.