Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

1.

Camila vagyok. Kiskoromba Shawn volt a legjobb barátom, de aztán az évek alatt sajnos eltávolodtunk egymástól. Ő híres énekes lett, olyan akikbe a tinik lányok füleg szerelmesek, míg én egyszerűen egy pincér lettem a helyi étterembe. Nincs már egyáltalán semmilyen barátom, pasim sincs, mivel nem akartak tartós kapcsolatot velem, csak megdugni. Sajnos erre későn jöttem rá, és a falumba már szinte mindenki lefektetett. Volt akinek próbáltam ellenállni, de leitatott s akkor nem tudtam ellenkezni.

Azt beszélik a vendéglőbe az emberek, hogy a szomszéd városba fog fellépni a hétvégén Shawn. Szívesen elmennék, hogy találkozhassunk, de nincs túl sok pénzem és attól félek, hogy ő már rég el is felejtett. Hiszen befutott énekes, a világot járja, nem hiszem, hogy emlékszik még a gyerekkori barátaira.

-Hé Mila! Ébresztő! A kettes asztalnál vannak! Mennél és felvennéd a rendelésüket?! -bökdösött meg az ujjával Marie a főnököm.

-Hogyne, persze -vágtam rá és gyors elsiettem a dolgomra. Úgy érzem itt egy perc nyugtom sincs, hiszen a főnökasszony mindig hajt minket. Dinaval egy műszakba dolgozunk és általában csak hétvégente jön be Marie. De mivel lesz a koncert, reménykedik benne, hogy ellátogat hozzánk Shawn és tud majd neki büszkélkedni. Régebben ők jártak, csak valami gubanc történt és ezért szakítottak. Viszont nem sokat sírt a főnök a volt barátja után, hamar talált egy másikat, akivel már 3 éve lassan házas.

-Jó napot hozhatok valamit inni? -köszöntöttem a háromfős családot.

-Anyu én almalevet akarok -nézett az anyjára a kislány, aki megengedte neki, hogy azt kérjen.

-És legyen még 2 Cola -szólalt meg az asszony.

-Rendben néhány perc és hozom. Addig nyugodtan válasszanak ételt -mosolyogtam rájuk és elmentem az említett italokért. Tálcára tettem a poharakkal együtt és kivittem nekik a teraszra.

-Sikerült választani? -érdeklődtem illedelmesen.

-Igen, már mondjuk is -kezdte el a férfi, majd mindenki elmondta a kívánságát, én meg gondosan jegyzeteltem.

-Más valamit? -kérdeztem vissza, de ők nem kértek, így leadtam a rendelést és a pultba állva körülnéztem.

Egész délután semmi érdekes nem történt. Aztán estefelé megjött Shawn. Próbáltam a háttérbe húzódni, hogy ne vegyen észre. Mindenki körülugrálta őt, a rajongók, a főnök s még a munkatársam is. Én kimentem a szabadba s onnan figyeltem a nagy nyűzsgést. Valahogy feltört bennem a múlt fájdalma, s egyáltalán nem akartam már vele találkozni. Barátok voltunk! Aztán lelépett, sztár lett, és többet nem keresett. Én írtam neki az új instáján, mivel a régit törölte, de gondolom a sok új üzenete közt elveszett. Ezt még megértem, sőt azt is, hogy új száma lett, s nem tudtam én őt elérni. De ő miért nem hívott?? Fejből tudja a számom és hiába telt el annyi év, még mindig ugyanaz a telóm van meg.

-Hola Señorita! -hallottam meg közvetlen közeléből a hangját. Megfordultam és ott állt közvetlen mellettem.

-Hát te hogy szabadultál el a rajongói táborodtól? -kérdeztem köszönés nélkül.

-Azt mondtam, kimegyek cigizni. De ne aggódj, nem vagyok dohányos! Ez csak egy kifogás volt, hogy találkozzak veled -mondta olyán nyájasan, hogy majdnem pofon vágtam.

-Képzeld egyáltalán már nem aggódok érted mióta elmentél, és hogy őszinte legyek én pont nem akartam veled találkozni! -feleltem idegesen és elindultam vissza. Az ajtóban utolért, és lenyomott a padra, majd ő is leült mellém.