Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

25.

Megígértem neki, hogy lemegyek majd a térre elköszönni tőle. Jó éjszakát kívántunk egymásnak, majd egy rövid csók után mentünk is pihenni.

Reggel arra keltem, hogy hív valaki a mobilomon. Kócosan felültem az ágyba és az éjjeliszekrényemről felkaptam a készüléket.

-Helo Camila vagyok -ásítottam egy nagyot.

-Szia -halottam meg Shawn üde hangját a túloldalról -Csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi viselkedésem miatt -folytatta. Eltelt egy kis idő, mire eszembe jutott a veszekedésünk témája.

-Csak akkor bocsátok meg, ha felfogod végre, hogy mi csak BARÁTOK VAGYUNK! És nem rontod el, némi fellángolásossal -jelentettem ki határozottan.

-Jó, oké -adta meg magát. Gondolkodtam, arról, mint egyetlen barátom, lehet el kéne mesélnem ami alakulóban van... De inkább mégsem említettem neki, mert csak felhúzná magát.

Amikor leértem a falunap volt helyszínére, rögtön megpillantottam Marcust. Mosolyogva menten felé, és mikor észrevett tárt karokkal várt rám.

-Szia Kicsim -ölelt át izmos karjaival.

-Szia -emeltem rá a tekintetem és egy puszit adott a számra.

-Bemutathatlak a többieknek? Szeretnék büszkélgetni veled, ha nem baj -kérdezte, mire egy bólintással engedélyeztem -Srácok -emelte fel a hangját, hogy a körülöttünk lévő emberek figyeljenek -Ő itt Camila Cabello a -mondta, de megakadt.

-A barátnője -fejeztem be a mondatot, mire sorra jöttek gratulálni, ő meg erősen fogta a kezem. Egy pár óra alatt végeztek is, és már indulásra készen álltak. Már csak nekünk kellett elbúcsúznunk.

-Mikor fogunk újra találkozni? -kérdeztem szomorkásan.

-Ha szeretnéd megpróbálom elintézni, hogy átjöhessek szombaton.

-Az nagyon jó lenne -vidultam fel néhány tized másodperc alatt.

-Megadod a számod? Csakhogy felhívhassalak, ha tudok jönni -kérdezte és belegondolva nem is tudom, hogy miért nem volt még meg a számcsere. Lediktáltam neki ő meg rögtön a telójába írta. Majd megmutatta milyen nevet ír be hozzá.

-Hé tudom, hogy kicsi vagyok, de nem ér viccelődni vele -nevettem fel, de nem engedtem, hogy átírja másra. Olyan aranyosnak hangzik, amikor ,,Kicsim'' -nek hív. Beszállt az autóba és miután búcsút intett, elhajtottak.

A padra leülve kissé elmerültem az emlékeimbe, amit az elmúlt néhány napba szereztem. Ha Marcusra gondoltam, mindig furán kirázott a hideg és valamiféle izgalmat is éreztem. De sajnos (vagy nem sajnos?) Shawn emléke is hasonló érzéseket váltott ki belőlem...

Hazaértem és megcsináltam az ebédet. Közben bele -belekezdtem Shawn egyik zenéjébe. Nem tudom, hogy miért, de az a szöveg nagyon megmaradt bennen. Amikor hugi betoppant akkor is azt dúdolgattam.

-Ez a Never be alone Shawntól?

-Nem tudom a címét, csak az elejére emlékszem. ,,Megígérem egy napon itt leszek, megóvlak téged, vigyázok az egészségedre. Ez most kicsit őrültség.
És nem tudom hogyan lehet megállítani vagy lelassítani...'' -kezdtem el, amit Sofi rögtön folytatott.

-Hé. Tudom van néhány dolog amelyeket meg kell beszélnünk. És nem tudok maradni. Csak engedd, hogy egy kicsit tovább tartsalak most. Végy egy darabot a szívemből és tedd magadévá, ezért ha távol leszünk egymástól. Soha nem leszel egyedül!

Együtt énekeltünk vidáman, és közösen megterítettük az asztalt. Anyu is örömmel lépett be, és mosolyogva figyelt minket. Miután végeztünk, ők mentek a dolgukra, és lassan én is elindultam a munkahelyemre. A főnök nem jött be, így el tudtam mesélni újdonsült barátnőmnek, hogy van barátom. Mikor megtudta, hogy Marcus az, láttam, hogy csodálkozik, de nem mondott semmit, csak gratulált. Azt hiszem ő Shawnra számíthatott. De mi barátok vagyunk, semmi több! Megkértem, hogy ezt a nagy hírt, ne kürtölje el senkinek, szívesebben megtartanám magamnak, meg a közeli ismerőseimnek. Megígérte, hogy senkinek nem mesél el semmit.