Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

7.

-Rendben tessék -adta oda nekem a pénzt, majd elment valamerre. Még 10 perc sem telt el, mikor újra látom közeledni őt.

-Hát te? -néztem rá értetlenül.

-Becsomagoltam az ajándékot, és visszahoztam neked.

-Hogy micsoda? -pislogtam párat, mert még mindig nem értettem meg, hogy mi történik.

-Ezt neked vettem, mert a barátom vagy -ölelt át és a kezembe adott egy kis csomagot, meg a virágot szalaggal megkötve -Remélem tetszeni fog.

-Ööö köszönöm -suttogtam meglepetten és nekiálltam kibontani, amit kaptam -Hiszen ez két jegy a holnapi koncertedre -mondtam boldogan, mire a húgom is odajött hozzánk.

-Mi van? Megyünk holnap Shawn Mendes koncertjére? -kiáltott boldogan és nekiálltunk örömünkben ugrálni.

-Persze csak ha anyu is beleegyezik -nyugtattam le magunkat -Nagyon köszünjük -fordultam Shawn felé.

-Szívesen, de kibontanád végre a dobozt is? Annyira ideges vagyok, hogy tetszeni fog -e neked -sürgetett.

-Hogyne -szedtem le az ékszeresdoboz tetejét és megláttam a nyakláncot, amin egy rózsa alakú medál díszelgett. Ámult szájjal néztem fel rá, és ebből levonta a következtetést, hogy imádom.

-Akasszam a nyakadba? -ajánlotta fel segítségét, amit el is fogadtam.

-Ugye ez nem igazi ezüst? -kérdeztem meg félve, mivel sejtettem a válaszát.

-De ez igazi. Nem fogok én valami olcsó bizsut venni. Ígérd meg, hogy soha nem adod el ezt a lanyláncot.

-De -kezdtem volna, ám közbeszólt.

-Nincs semilyen de! Ígérd meg -szólt rám határozottan.

-Jó, ígérem -forgattam meg a szemeim.

Nagyjából 8-ig voltunk kint, utána elindultunk haza. Direkt a hosszú úton mentünk, arra ahol a régi házunk állt. Shawn egy darabon elkísért minket, majd külön váltak útjaink. Ahogy beléptünk a kapun, feltűnt, hogy bent világos van.

-Szia anya! Azt hittem már alszol -néztem rá gyanakodva.

-Sziasztok -köszöntött minket -Pihentem már, csak felébredtem, mert megszomjaztam.

-Anyu, anyu! Elmehetünk holnap Shawn Mendes koncertjére? Adott nekünk két jegyet -ujjongott Sofi még mindig.

-Hogy kaptatok ti jegyet? -figyelt engem most ő gyanakodva.

-Azt mondta, hogy Camival barátok és ezért kaptuk ajándékba -magyarázott tovább a tesókám.

-Mennyi pénzt kerestetek? -kérdezett újra anya, mire megmutattam a tárcám -Jó menjetek. De most irány fürdés és ágy! -mondta szigórúan, mire Sofi rögtön elsietett.

-Biztos megleszel egyedül? Maradunk, ha kell, a hugi is meg fogja érteni -próbáltam megbeszélni anyummal a dolgokat. Őszintén örültem Shawn ajándékának, de nem tudom, hogy jó ötlet -e elmenni oda. Nem akarok vele ennyit találkozni. Oké, hogy újra barátok legyünk, de már csak nehezen tudok megbízni az emberekben. Nem akarom, hogy hozzászokjak ahoz, hogy minden nap találkozunk, mert mi lesz ha megint elmegy? Egyedül maradok, összetörve és mégcsak telefonálni sem fog.

-Olyan jó látni, hogy végre boldogok vagytok. Persze, hogy elmentek ez nem is kérdés. És kaptok egy kis költőpénzt is. Érezzétek nagyon jól magatok -lelkesedett be édesanyám is.

-Köszi anyu. Szeretlek -bújtam hozzá szorosan.

-Én is, de mond csak el, hogy lettetek ti barátok azzal a sztárral? -tette fel a kérdést, ami valószínűleg a húgom mondatától fogva a fejébe járt. Elmeséltem neki mindent a legelejétől. Csak benne bízok annyira, hogy ilyenekről is beszélgessek vele.