Dalban mondom el (Befejezett) S.M. C.C.

9.

-Ez VIP jegy. Közvetlenül a színpad előtti első sorba menjenek -mutatott előre. Megköszöntük és kisé döbbenten indultunk el az említett helyre. Mikor odaértünk Sofi örömében megint ugrándozni kezdett, míg én csak boldogan mosolyogtam rá. A színpadott figyeltem, mikor Shawnt láttam kinézni a függöny mögül. Intettem neki, amit viszonzott és mikor több lány nekiállt sikítozni örömükben, ő visszavonult hátulra.

Ahogy láttam, hogy egyre több és több ember gyűlik körénk, megnyugodtam. Nem telt el sok idő és elsötétedett az egész terem, mindössze néhány fény villogott a színpadon. Ment az intro és azt néztünk mind, hogy mikor jön fel a színpadra a csapat. Először Zubint pillantottam meg, majd szép sorjában a többieket is. Elkezdtek játszani, majd a színpad közepén hatalmas fény kíséretében végre megjelent Shawn is. Boldogan körbe mosolygott és belekezdett az első dalban. Sofi végig ugrált és énekelt vele együtt, hiszen minden számát jól ismerte. Én eddig csak pár számát hallottam, ezért a dalolás helyett elmerültem inkább a szövegeinek értelmébe.

-A következő dalom nemrég jelent meg, de azért remélem már sokan ismeritek -szólt a mikrofonba, majd belekezdett:

-Azt hiszem nincs szükségem órára ahhoz, hogy megmondjam hány óra
Azt hiszem nincs szükségem a napra, hogy ragyogjak.
Azt hiszem nincs szükségem egy lányra ahhoz, hogy rendben legyek
Úgy tűnik nem tudtam...
Hogy nem kell cipő a lábamra, hogy nem kell ágy ahhoz, hogy aludjak, hogy nem kell szerelem ahhoz, hogy teljes legyek.
Úgy tűnik nem tudtam...

Hogy van bennem egy őrült érzés
Megvárattam valakit.

Mikor ébren vagyok csak rád gondolok.
Minden este, minden nap
És minden teljes káosz mikor nem vagy itt
Most már tudom...
Ez mind már kezd unalmassá válni.
Problémás egyedül aludni
Ez olyan mint egy ház, de nem egy otthon
Azt akarom, hogy tudd...

Hogy van bennem egy őrült érzés
Megvárattam valakit...

Úgy tűnik kell óra ahhoz, hogy megmondjam az időt, úgy tűnik kell a nap ahhoz, hogy ragyogjak
És szükségem van arra, hogy velem legyél
Most már tudom,
Hogy miattad van bennem ez az őrült érzés
És nem kell várnod rám többé
És van bennem egy őrült érzés
Hogy valaki eddig rám várt...

Egész végig nagyon figyeltem a szövegre. Valamiért engem elfogott egy olyan érzés, hogy ez rólunk szól, a barátságunkról és mintha egyszer-kétszer rám is nézett volna közben. De az is lehet, hogy csak túl sokat képzeltem bele ebbe az egészbe.

Maga az egész koncert csodálatos volt. Ahogy beszélt a rajongókkal és a dalai is elképesztőek. Ha jól tudom, mindig magának ír szöveget, így rájöttem, hogy nem is változott olyan sokat, mint én azt hittem. A szerelem mint igaz érzés még mindig foglalkoztatja, ahogy az önismereti dolgok is, de azt hiszen néhány személyes dologról is énekel. És most nem az előző felvetésemre gondoltam... Az egyik dalában megemlíti az apukáját is. Valahogy így szólt: És az apám azt mondja: "Shawn, maradj velem, minden rendben lesz. Tudom, hogy nem láttalak az utóbbi időben, de mindig te jársz az eszemben"

Az utolsó számnál, mikor konfettik is repültek ránk, végig futott rajtam a hideg. Mindenki érezte, hogy itt a koncert vége, ezek már az utolsó percek. Ahogy körbenéztem a körülöttem állók szinte mind sírtak, vagy szipogtak. Belegondoltam, hogy a fanok közül lehet, hogy valaki most látta őt élőben először és ki tudja lesz -e még rá esélye... Hiszen ők nem állnak közel hozzá, nem egy faluban nőttek fel vele, és nem barátok, mint mi. Én meg pont az ellentétük vagyok. Nagyon megsajnáltam őket, és én is elérzékenyültem kissé.