𝕊í𝕣𝕙𝕒𝕥𝕤𝕫 𝕒 𝕧á𝕝𝕝𝕒𝕞𝕠𝕟 /✔

Extra rész

~ 5 év múlva ~

- Jó! Még egy kör futás! - adta ki a parancsot Jimin, miután a sípjába fújt. Leült a futkározó gyerekek melletti kis padra és megmasszírozta a térdét. Kissé fájt neki, ahogy a rácsatolt lába kidörzsöli a bőrét, de szerencsére már hozzászokott és krémmel is minden nap bekeni. Mosolyogva nézte a kis focistákat, akik nagy beleéléssel, ökörködve szaladtak, majd beálltak egymás mellé, miután kész lettek. Mert hát így szereti az edző. - Rendben. Akkor most megtanítom nektek a cselezést. - állt fel, majd levett egy labdát a szabadtéri polcról és a lába mellé helyezte. Minden gyerek izgatottan várta, hogy mi újat fognak ma tanulni. Imádtak járni a szőke hajú órájára, mert mindig jól elszórakoztak és közben tanultak is valami újat. Tudtak arról, hogy az edzőnek műlába van, de ettől csak jobban felnéztek rá. Jimin megpróbálta egyenlőre a legkönnyebb cselt bemutatni az igencsak fiatal korosztálynak, ami annyiból állt, hogy a lábfeje alatt görgette a labdát előre hátra. Mindegyik kisporonty csillogó tekintettel nézte a tanárt, aki miután bemutatta a feladatot, a fejével biccentett a labdák felé, hogy mindenki vegyen egyet. Egy hosszadalmas óra múlva mindenki beindult az épületbe. Míg a fiúk az öltözőbe irányultak, addig Jimin a saját kis irodáját célozta meg. Már az udvarról látta szerelme kocsiját leparkolni és ez ismét melegséggel töltötte el, pont úgy, mint minden nap. Miután összepakolt és leellenőrizte, hogy mindenki hazament-e, bezárta az öltözőt, majd egy hatalmas vigyorral az arcán indult meg a fekete jármű felé. Szinte futva közelítette meg az autónak támaszkodó fiút, majd egyből a nyakába is ugrott, amint elé ért. Nagyon hiányzott már neki és szüksége volt a biztonságot nyújtó karokra, mivel ma a 16-17 évesek nagyon kikészítették. Jól tudta, hogy most vannak a tini korban, mégis rosszul esett neki, hogy szófogadatlanok vele szemben.

- Szia szépségem. - suttogta az idősebb a még mindig alacsonyabb nyakába, majd egy puszit hintett a puha bőrre. Erre a kisebbet csak kirázta a hideg, majd egy halvány mosollyal nézett a hatalmas varázserővel bíró íriszekbe.

- Szia. - köszönt vissza pirulva. A mai napig zavarba jön, ha szerelme bókolgat neki, de ettől függetlenül imádja. Óvatosan pipiskedni kezdett, de mivel még így se érte el a magasabb ajkait, ezért a másik tarkójára fogott és úgy húzta le magához. Mohón vette birtokba a finom párnácskákat, amit Yoongi mosolyogva viszonzott. Kezét a szőke hajú derekára helyezte és úgy vonta közelebb a törékeny testet. Nyelveik forró táncot jártak egy jó pár percig, majd Jimin pihegve vált el és a mostmár fekete hajú nyakába bújt. - Hiányoztál.. - motyogta halkan, miközben teljes erejéből szorította magához. Az idősebb megejtett egy halvány mosolyt, majd a puha hajkoronába puszilt egyet. Ezután mindketten beültek a kocsiba és elindultak haza. Lassan két éve már, hogy összeköltöztek egy kisebb panelban, ami kettejük számára pont elég. Szeretik az épület elhelyezkedését, mivel kívül esik a forgalmas belvárostól, de még sincsen annyira a városon kívül. A szomszédok is igazán jól fogadták a pár érkezését, főleg a szembe szomszédjuk, aki minden szombaton délután négykor átmegy egy tálca sütivel. A két fiú már teljesen megszokta az idős hölgy társaságát és élvezettel beszélgetnek vele minden alkalommal.

Sajnos vagy nem sajnos a mai délutánjuk bevolt programozva. Taehyung bejelentette reggel sms-ben, hogy meglátogatják a friss jegyeseket, akik ezt eleinte nem akarták, de aztán nem tudtak nemet mondani. Mindig is jó társaság volt a két idősebb és mivel egy család, így nem is akarták megbántani őket. Mikor beestek a házba, Jimin azonnal leült a kanapéra, majd maga mellé húzta Yoongit is.

- Hulla vagyok. - sóhajtott fel a fekete hajú, majd fejét a kanapé háttámlájának döntötte - A mai csoport eléggé felkészületlenül jött be a stúdióba és rengetegszer újrakellett venni a hangjukat, mire elfogadható minőségben tudtak énekelni. - hunyta le szemeit. Nagyjából egy éve, hogy az utcájukhoz közeli lemezkiadónál dolgozik, mint a producer jobb keze. Ezt az alkalmat választotta Jimin, hogy szerelme ölébe üljön, majd apró csókokkal lepje el a fedetlen nyakat. Yoongi reflexszerűen húzta közelebb a derekánál fogva a kisebbet, majd úgy élvezte a gyengédséget. - Imádom amikor ezt csinálod. - mosolyodott el. A szőke hajú csak egy halk kuncogással folytatta, miközben a tarkójánál lévő hosszabb tincseket tekergette az ujjai köré.

- Tudom. - nézett a másik szemeibe kissé beképzelten, ami inkább volt aranyos, mint flegma. Szeretett szórakozni az idősebbel, mégha tudta is hogy ennek mi az ára az esti órákban. Éppen folytatta volna a puszilgatást, amikor kivágódott az ajtó majd meghallották a szapora lépteket.

- Jeon Mina! Ne futkározz már saras cipővel! - hallották meg Jungkook ideges  hangját, de nem is figyeltek rá, csak a feléjük száguldó kislányra tudtak összpontosítani, aki útközben lerúgta magáról a szandálját. Gyorsan vetette magát a szerelmes pár közé, majd vigyorogva kezdte el ölelgetni őket.

- Sziasztook! - puszilta meg mindkettejük arcát. Jimin azonnal az ölébe kapta a mindössze 4 esztendős rosszcsontot, majd ő is megpuszilta a gyerek arcát.

- Ajh bocsi. - jöttek beljebb Taehyungék, miután leraktak egy nagy szatyrot a fal mellé. Yoongi erre csak megrázta a fejét, miszerint semmi baj, majd egy öleléssel üdvözölte a két férfit. Jimin is felállt volna köszönteni vendégeit, de a csöppség teljesen lefoglalta. Egyszerűen nem tudott betelni azzal az édes kis személyiségével, amitől a szíve azon nyomban elolvadt. Kedvenc elfoglaltsága volt a sok közül az, hogy Jungkookék kislányát pesztrálja és mindenféle ajándékkal halmozza el. Ezt jól tudta Yoongi is és már beszéltek is róla, hogy az esküvő után mindenféleképpen szeretnének örökbefogadni egy kisgyereket. Azt még ugyan nem döntötték el, hogy lány vagy fiú legyen, de a lényeg, hogy tervben van a gyerek.

- Hoztunk egy kis húst, hogy süssünk valami vacsinak valót. - szólalt meg az ónixhajú, miközben kezeit Taehyung köré fonta hátulról.

- Azt szeretem. - kuncogott Mina, miközben Jimin még mindig a puha pofiját nyúzta és puszilgatta. Yoongi segítségével a másik két fiú sikeresen elkészítette a vacsorát. Sűrűn hívták át egymáshoz a másikat, hogy több időt töltsenek együtt. Szerettek közösen nyaralni is, bár Jimin annyira nem rajongott a nyári "futkározzunk a tengerparton" terv iránt, mégis minden évben velük tartott. Mindenki leült az asztalhoz, majd hangos társalgás közepette kezdték el enni a frissen sütött csirkemellett egy kis rizzsel, amit idő közben összedobott Taehyung.

Minden alkalom, amikor a négy felnőtt összeült, valamilyen oknál fogva előkerültek a régi emlékek. Amikor a barna fürtös belebotlott Jungkookba a boltban és amikor Jimin majdnem szívinfarktust kapott Yoongi látványától a kórházban. Általában csak a pozitív élményekről társalognak, de néha megesik, amikor egy-egy szomorúbb emlék is előkerül, de már jól bírják a strapát a sírósabb fajták is. Hangosan nevetgélve elemezték ki, hogy milyen lett most Taehyung világosabb hajszíne, ami tökéletesen passzolt a gesztenyebarna szemekhez, de mégis szokatlanul festett. Nagyjából félóra múlva a kiscsalád hazament, így a ház tulajdonosai végre megkapták a jól megérdemelt csendet és nyugalmat. Egyszerre dőltek be az ágyba, miután Yoongi segített lecsatolni Jimin lábait, majd szorosan magához húzta. Ujjait egyből a selymes tincsek közé vezette, majd simogatni kezdte.

- Olyan tündéri ez a Mina. Nekem is kell egy kislány! - mosolygott a fiatalabb maga elé. Minden vágya az volt, hogy valakit öltöztethessen vagy kifésülhesse a haját. Akart maga mellé egy kishercegnőt, aki apuci kicsi lánya lesz majd, viszont Yoongi elnevette magát a kijelentésen és lemondóan megrázta a fejét.

- Múlthéten még kisfiút akartál, akit megtaníthatsz majd focizni. - kuncogott még mindig halkan. Nagyon szereti Jimint és hogy ennyire vágyik már a gyerekre. Igazság szerint már ő is nagyon örökbe fogadna egy kis porontyot, akit majd vihet oviba, aztán iskolába, de előtte szeretne túlesni az esküvőn. A ceremónia nagyjából egy hónap múlva lesz esedékes és már hatalmas a nyomás rajtuk.

- Hát először szeretnék egy kisfiút, aztán egy kislányt, hogy majd a bátyja megtudja védeni a húgát. Az olyan édes lenne. - rajzolgatott köröket Yoongi mellkasára, miközben a jövőjükön agyalt. Már a szeme előtt volt az összkép és rettentően boldog volt minden egyes pillanatban, amikor csak eszébe jutott ez az egész. Az idősebb csak megadóan bólintott egy aprót majd lehunyta pilláit. A vacsorai témán gondolkodott még mindig. Hogy mi van akkor, ha Jungkook nem kerül kórházba és Jimin nem jár be látogatóba? Akkor talán sose találkoztak volna? Mondjuk ezt egy kicsit lehetetlennek gondolta, mivel jól tudta, hogy Jiminnel már megvolt írva a sorsuk és hogy valahogyan biztosan találkoztak volna. Akár az utcán, akár az egyik közeli kávézóban. De úgyis egymásra találtak volna.

Mert az ő történetük közös.