𝕊í𝕣𝕙𝕒𝕥𝕤𝕫 𝕒 𝕧á𝕝𝕝𝕒𝕞𝕠𝕟 /✔

~2.rész~

3. Taekook

- Szia nagyi. - köszönt Taehyung nagymamájának, majd helyet foglalt mellette. Hosszú napja volt és szeretette volna kicsit kibeszélni magát. Ma arra gondolt, hogy bocsánatot kér Jungkooktól a tegnapiért, de a fiú direkt figyelmen kívül hagyta, ami nagyon rosszul esett neki.

Ujjaival végigsimított a hideg sírhelyen, miközben könnyeit visszatartva olvasgatta a kőbe vésett dátumot. Már későre járt, nemsokára zár a temető, de ő ilyenkor szeret itt lenni, mikor alig vannak, csak ő és a nagyija. Hamarosan előbuggyantak jól ismert könnyei, amik a síron landoltak. Teste egészében remegni kezdett. Amikor csak tudta meglátogatta a nagymamáját, így legalább egy kicsit volt társasága a magányos napjain. Órákat töltött a temetőben és mindenről beszámolt elhunyt rokonának. - Hoztam neked virágot. - helyezett le egy fehér rózsát a kőre. Nem volt büszke magára, hogy még egy rózsára sincs pénze, ezért a szomszéd kertjéből tépett le egy szálat, viszont úgy gondolta a mamája úgy se tudja meg és amúgy is jó cél érdekében szakította le a növényt. - Annyira egyedül vagyok. - zokogott fel és fejét felhúzott térdeire hajtotta. Szíve sajgott a fájdalomtól és a hiánytól. Elvette tőle Isten az egyetlen embert akit szeretett, akiben megbízott és ez miatt haragudott a Mindenhatóra. Attól függetlenül, hogy napi szinten imádkozott, mégse hitte el, hogy valahol fent, a mennyben Isten várja őt. Akkor miért halt volna meg a mamája?

Könnyei szaporán hullottak le soványka arcáról. Szemei már hozzászoktak a napi síráshoz, de mégis marták a sós cseppek. A temető karbantartójának is összeszorult a szíve a fiú láttán, aki majdnem minden nap meglátogat egy bizonyos sírhelyet. Ugyan még nem vette rá magát arra, hogy megkérdezze kije halt meg, mindig érdekelte a válasz, csupán csak illetlenségnek találta ezt a kérdést feltenni.

Taehyung ujjai egyenként lilultak el a hűs, esti levegő hatására, de ő ezt nem is érzékelte. Már hozzászokott a teste fájdalomhoz. - Szörnyű ember vagyok. - törölgette könnyeit, az idős nőtöl kapott pulóvere ujjával. - Hazudtam és meg is bántottam egy nagyon rendes fiút tegnap. Annyira kedves volt velem, de én csak bunkóztam vele. - sírt fel hangosan. A karbantartó csak némán hallgatta a fiúcska meséjét, miközben az ő szemei is nedvesedni kezdtek. Berohant a mellette lévő kisebb épületbe, ahol a cuccait szokta lepakolni reggelenként, majd felkapta a kabátját a kezébe és a fiú mögé sétált. Óvatosan ráterítette a meleg anyagot, amit Taehyung csak meglepődve hagyott. Bólintott egyet az idős embernek köszönés képpen, aki ezután visszaállt előző pozíciójába és tovább hallgatta a barna fürtöst. - Mama én ezt nem bírom. Miért hagytál itt ezen a rossz helyen? Tudtad, hogy nem voltak barátaim, te mégis elmentél. - ütött rá a kő tetejére ököllel. Könnyei beszámíthatatlan ideje folytak le megtört arcáról. Egy pillanatra viszont az ütő is megfagyott benne.

"Mit tettem?" kapott fejéhez rögtön. Szíve hevesen kezdett verni az előző cselekedete miatt. Annyira kiborult, hogy saját rokonának sírhelyére ütött. De hisz ő nem ilyen. A mamája nem ezt érdemli. A bűntudat villámgyorsan áradt szét testében. Ajkait rágcsálva sütötte le szemeit, amik újfent könnyektől voltak nedvesek. - Sajnálom... Nem akartam. - suttogta erőtlenül, majd fejét a kőre hajtotta. A megfagyott nyughely előkelően fogadta el az ártatlan fiú meleg arcát, aki most mégis ártalmasnak gondolta magát. Egy gyenge puszit lehellt mamájára, majd felállt. - Holnap is jövök! - mosolyodott el fájdalmasan és egy integetés után a karbantartóhoz sétált.

Zavarban volt. Nem volt hozzászokva az ismeretlenektől kapott kedves cselekedetekhez, ezért is volt annyira visszautasító az ónixhajúval is. - Köszönöm uram! - hajtott fejet a férfinek, majd levette a hatalmas kabátot magáról és elé nyújtotta.

- Igazán nincs mit fiam. - vette ki kezéből a ruhadarabot. - Szabad kérdeznem, kihez jársz ki ilyen sűrűn? - szólalt meg ismét. Taehyung csak bólintott egy aprót, ami ebben a sötétben épphogy látszódott, majd válaszolt.

- Tudja a nagymamám fél éve elhagyta az elők sorát. Őt látogatom meg mindig. - felelte fanyar mosollyal. A férfi szíve összefacsarodott a hallottak után. Úgy gondolta nagyon közel állhattak egymáshoz a barna fürtössel és hát jól is gondolta. Valóban szoros kapcsolata volt a két Kimnek. Mint két barát, akik átjárogatnak egymáshoz és gyerekes dolgokat csinálnak. Ezt csinálta régen Taehyung és a nagyija is. - Jó éjszakát akkor! - intett egyet az idős embernek a fiatalabb és hazafelé vette az irányt. Fejét gondosz dolgok lepték el, minden egyes alkalommal, amikor kilépett a temetőből. Ezek is könnyen összetörték a fiú lelki világát, ami éppen, hogy még egybe van. Az egy dolog, hogy reménykedni már elfelejtett, de ettől függetlenül valami mégis életben tartotta.

Beosont a házba, nehogy szüleit felzavarja, majd a szobájába sietett. A lépcső most meglepett módon nem nyikorgott nyúlánka lábai alatt, amiért ismételten hálát adott Istennek. Levette pulcsiját és gyorsan elment fürdeni. A meleg víz már az első cseppnél jó érzéssel töltötte el. Miután átmosta magát, felvette pizsamáját és vissza battyogott a lakrészébe, majd asztálhoz ült. Nem tanulni, ne is gondoljatok erre. Azt már egyből iskola után megtette. Most inkább rajzolni támadt kedve. Nem mintha ez újdonság lenne, de amikor ihlete támad, azonnal asztalhoz ül. Ez most sem volt másképpen. Keze alatt csak úgy füstölt a papír és a ceruza hegye is lassan kopni kezdett.

Nagyjából másfél óra után fáradtan vezette tekintetét a kész alkotásra. Meglepődött, amikor egy sivár tájképet és a közepén egyetlen egy embert talált. Mikor rajzol, az agya kikapcsolt és nem is koncentrál arra, amit csinál. Ez csakis a keze munkájának szüleménye.

- Már megint magamat rajzoltam le. - nézte meg alaposabban az illusztrációt, ahol a magányos fiú álldogált. Sóhajtva helyezte a lapot a mappába, a többi róla készült képéhez. - Jó késő van. - motyogott magában, miután az órára nézett, ami már hajnali kettőt mutatott. Fáradtan császkált el az ágyáig, majd nagy ledülettel bedőlt a paplanok közé, hogy aztán másnap reggel kómásan mehessen iskolába.