𝕊í𝕣𝕙𝕒𝕥𝕤𝕫 𝕒 𝕧á𝕝𝕝𝕒𝕞𝕠𝕟 /✔

~3.rész~

4. Taekook

Jungkook fitten pattant ki kora reggel az ágyából, lelkét mégis nyomasztotta, hogy annyira faragatlanul bánt az idősebbel. Nem tudhatta miért nem szeretne elmenni vele egy teára. Talán a szülei nem engedik el sokáig, vagy egyszerűen csak nincs kedve megismernie őt. Ez egy kicsit rosszul esett neki, de igyekezett nem arra gondolni, hogy aki már két éve tetszik neki, merő egyszerűségből lerázta.

Felkapta magára a mai napi szettet, amit még este rakott össze, majd a fürdőbe indult, hogy belője a haját. Fontos volt neki a kinézet, ezért is adott magára és töltött el a tükör előtt hosszas perceket. Miután befejezte a szépítkezést, felszólt öccsének, hogy most van ideje elvinni őt a suliba. Jimin boldogan szökdécselt lefelé a lépcsőn, hisz bátyja nem igazán szereti hurcolászni az embereket ide-oda, ezért hálás volt, hogy most őt elviszi. Szőke hajára ráfésült, kimosta fogait, majd miután végzett, mindketten felkapták az asztalon hagyott reggelire szánt pénzt és a kocsiba pattantak.

- Hogy-hogy elviszel? - érdeklődött Jimin, mikor beszáltak a járműbe. Viszont Jungkook nem mondhatta azt, hogy minél később akar odaérni az egyetemre és látni a magányos Taehyungot, aki miatt megszakad a szíve, ezért csak ennyit mondott.

- Elmarad az első órám.

A szőke hajú vigyorogva nézett ki az ablakon, mivel bátyja valóban elég ritkán fuvarozza, de amikor elviszi, akkor mindig boldog lesz tőle. Az egész autóutat végigbeszélgették, ezért is volt nehéz az elköszönés. Még annyi téma volt, amiről trécselhettek volna. Jungkook marasztalni akarta öccsét, de Jiminnek sietnie kellett, ígyis késésben volt. Sóhajtva hagyta rá a dolgot az idősebb, majd miután szép napot kívántak egymásnak, mindketten elindultak.

Jungkook ajkait harapdálva parkolt le az egyetem előtt. Egy ideig még nem akart kiszállni az autóból, hisz szörnyen bűntudata volt. Legszívesebben most azonnal haza vezetne és bebújna a takarója alá, aztán kisírná a szívét, de már itt van. Már nem mehet haza, nem futamodhat meg, mert ő nem olyan. Nagy levegőt vett és kiszállt a kocsiból. Úgy érezte lenyugodott addig, amíg meg nem látta a barna fürtöst, kinek arcát kapucni takarta. Beteges lenne már az alakjából megállapítania, hogy ez Taehyung? Talán, de Jungkookot ez nem érdekelte, csak bámulta az alacsonyabbat, aki lassan besétált az iskolába. Sietős léptekkel haladt ő is utánna, de a bejáratnál nem jutott messzebb, ugyanis barátai megállították.

- Köszönni ki fog? - tettetett sértődöttséget Hoseok, aztán nevetve megölelte Jungkookot. Az egyetem első napjain alakult ki ez a kis banda, ami Jinből, Hoseokból, Namjoonból és természetesen Jungkookból áll. Már az első órákban megtalálták a közös hangot és azóta is elválaszthatatlan barátok.

- Csak Taehyungot keresem. - forgatta fejét az ónixfekete, de az nem találta az említettet. - Mindegy. - sóhajtott fel, majd a többieknek is köszönt. Ezután együtt indultak el első órájukra, ami természetesen tánc. A hatalmas stúdióba érve még mindig feszengett Jungkook. Egyre nagyobb súly nyomta a szívét Taehyunggal kapcsolatban. Szeretett volna vele beszélni, de aztán szünetekben sem találta. Valószínűleg nagyon megbánthatta azzal, hogy ignorálta tegnap, de túl dühös volt rá.

- Idióta. - puffogta magában már a folyosón haladva, de ekkor vállát megkocogtatták. Ijedten kapta hátra fejét, majd meglátta az eddig keresett személyt. Arcán egy megkönnyebbült mosoly terült el, amint az idősebb csokibarna szemeibe nézett, amik bátortalanul fürkészték Jungkookot. - Szia Taehyung. - köszönt kedvesen. Szokatlan is volt a barna fürtösnek a tegnapi után, de mégis melegséggel járta át a szívét, ahogy a fiatalabb kimondta a nevét.

- Szia. - hajtotta le fejét félénken. Jungkook ezt borzasztóan aranyosnak találta, ezért mosolya csak mégjobban kiszélesedett. - Arra gondoltam... - folytatta Taehyung - hogy ma lenne kedvem teázni. - pillantott fel, de a magasabbik csak egy szomorú mosollyal tekintett le rá. - Mármint nem muszáj, csak gondoltam hátha van...öhm kedved. - pirosodott ki az alacsonyabb mondata végére és ismét lehajtotta fejét. Szomorú volt, hogy a fiatalabb nem örült az elhívásának, pedig a minap még ő maga erősködött.

- Nem az, hogy nincs kedvem. Csak tesómnak foci meccse lesz és megígértem, hogy elmegyek. - szólalt meg mély hangon Jungkook. - Mondjuk ha szeretnél, eljöhetnél velem. - görbültek felfelé ajkai a hirtelen ötlete miatt. Vágyott arra, hogy Taehyunggal töltsön egy kis időt, mégis félt a választól. Mivan ha utálja a sportot?

- Szívesen. - vigyorodott el a barna fürtös. Szíve megtelt egy cseppnyi örömmel, amikor Jungkook meghívta a tesója meccsére. Ez nagy dolog volt mindkettejük számára, hisz a fiatalabb nem az a fajta, aki csak úgy elhív valakit Jimin foci meccsére, Taehyung pedig nem az a fajta, akit csak úgy meghívnak valahova.

- Nekem viszont még van két órám. - szontyolódott el az ónixhajú. Már rég lelépne innen és legszívesebben Taehyunggal lenne, de ez a fránya egyetem folyton közbeavatkozik.

- Nekem is pont kettő van. - mosolygott az idősebb. - Akkor megvárlak majd a kapuban. Úgy jó? - pirosodott el megint, hisz most jött csak rá igazán, hogy kettesben fogja tökteni a délután a boltos fiúval.

- Tökéletes. Na siestek, szia. - intett egy nagyot Jungkook vigyorogva, ezzel Taehyung szívét megdobogtatta. Imádta, ha az emberekből mosolyt csal ki, ami az egész kinézetén dob az adott személynek. Attól, hogy ő maga már régen nevetett egy jó ízűt, attól függetlenül melegséggel töltötte el, hogy más nevet, vagy esetleg csak mosolyog. Szerette nézni a vidám embereket. Az óráik szokásos tempóban teltek, de mindkettejük számára heteknek tűntek. Már ott akartak lenni a kapuban és elindulni a mérkőzésre, de hát ez nem ilyen gyorsan megy.

Míg Taehyungnak rajz órái voltak, ahol festenie kellett, addig Jungkook kitáncolta a tüdejét is a stúdióban. Mindketten imádták amit csinálnak, de most kifejezetten vigyorogva végezték a feladatot. Az utolsó óráról kicsöngetve mindketten rohantak is ki a teremből. A barna fürtös elsőként a mosdóba sietett, hogy lemossa magáról a festéket, míg az ónixhajú már a kapuban álldogált. "Átvert volna? Áhh ő nem olyan.." gondolkodott el magában, amikor megérzett egy enyhe szellőt az arcán.

- Itth vagyohk. - lihegett Taehyung, amikor végre a kijárathoz ért. Nagyon futott, nehogy késsen, de még ígyis várt pár percet a másik. - Neh haragudjh. - hajtotta le fejét még mindig pihegve.

- Semmi gond. Nem vártam sokat. - füllentett a másik, de hisz nem is várt, csak úgy érezte órák telnek el az idősebb nelkül. - Mehetünk? - kérdezte kedvesen, mire Taehyung bólintott egy aprót. Szívük kiakart törni mellkasuk zárdájából, annyira kalapált. Enyhe pír volt Taehyung arcocskáján, amikor beszállt a fiatalabb autójába, amin Jungkook csak elmosolyodott és úgy indultak el a stadion felé, ahol Jimin már javában rótta a köröket bemelegítés révén.