𝕊í𝕣𝕙𝕒𝕥𝕤𝕫 𝕒 𝕧á𝕝𝕝𝕒𝕞𝕠𝕟 /✔

~17.rész~

3. Yoonmin

- Na hogy tetszik? - kérdezte halkan Jimin. Nagyjából három órán át ügyködött Yoongi haján. Először szőkére festette, hogy a szín jól befogja, majd menta zöldre. Igazából félt a reakciótól, mert az a lényeg, hogy az idősebbnek tetszen, de Jiminnek nagyon bejött. Ettől szerinte Yoongi csak még vonzóbb és sokkal jobban kiemeli a színét. A tusolóban lemosta a haját, majd egy hajszárítót kölcsönkérve, beszárította az idősebb haját. Most pedig félve emelte a kis tükröt a mostmár menta hajú elé, akinek állkapcsa is kiakadt. Imádta a merész és feltűnő hajakat, de ilyen színnel sose találkozott még. Mindigis szeretett volna valamilyen zöld árnyalatban és ez számára tökéletes.

- Azt a picsa.. - kap szája elé, majd többször is beletúr a hajába. Jimin csak csendesen ül mellette, mert fogalma sincs, hogy ez most mit is jelent. - Ez nagyon tetszik. - fordult Yoongi az alacsonyabb felé vigyorogva. A fiatalabb egy megkönnyebbült sóhajt engedett ki ajkai közül, viszont a levegő megint benne rekedt, amikor megérezte a másik karjait a dereka körül - Köszönöm. - suttogta a színes hajú az alacsonyabb füleibe, akit azonnal kirázott a hideg. Az arca vörösödni kezdett és teste is megremegett egy pillanatra. Már éppen elakarta tolni magától, amikor a másik még szorosabban kezdte el ölelni - Még egy picit.. - motyogta Yoongi. Lassan Jimin is átölelte a magasabb nyakát és beszippantotta az illatát. Kissé még festék szagú volt a haja, de a sampon ezt azért valamennyire elnyomta. Ujjait lassan a zöld tincsek közé vezette és úgy húzta közelebb magához a másik fejét.

- Örülök, hogy tetszik. - jelent meg egy halvány mosoly Jimin ajkain, miközben szemeit lehunyta és úgy élvezte az ölelést. Sokat jelentett neki ez a kis gesztus.

- Ettől csak szexibb lettem. - nevette el magát Yoongi, majd elengedte a szőkét és rákacsintott. A fiatalabb azonnal lehajtotta piros arcát és ajkába mélyesztette fogait. Yoongi elkuncogta magát a másik aranyos viselkedésén, miközben szíve hevesen vert. Örült neki, hogy ilyen reakciót vált ki Jiminből akármit is tesz. - Szeretnél beszélgetni? Ismerkedni? - kérdezte magabiztosan. Valóban megszerette volna jobban ismerni. Tudni akarta a félelmei, a céljait, azt hogy milyen samponnal mos hajat. Minden érdektelen dologra kíváncsi volt. Jimin csak megszeppenve bólintott egyet, majd beljebb ült az ágyon törökülésbe. Yoongi érdeklődve fürkészte a kisebb arcát, ami a megszokott rózsaszínes színben ragyogott. Ez mindig megmelengette a mostmár zöld hajú szívét. Borzasztóan aranyosnak találta, hogy csupán a hangjától zavarban van a másik.

- Mire vagy kíváncsi? - sóhajtott Jimin megadva magát. Nem szeretett személyes dolgokról beszélni. Úgy gondolta vannak nála sokkal izgalmasabb emberek. Ő csupán a focinak élt és azzal akart a jövőben foglalkozni. Az volt a vágya, hogy edző legyen és mindenféle technikát tanítson gyerekeknek.

- Hát hmm.. - gondolkodott el az idősebb. A megfelelő kérdés számára inkább az lett volna, hogy mire nem kíváncsi? Nem tudta melyik kérdését tegye fel először, de valami egyszerűvel kezdte. - Csak ketten vagytok testvérek Jungkookkal?

- Igen. - sóhajtott az alacsonyabb, majd összekulcsolta ujjait az ölében - De most nagyon rosszba voltunk az utóbbi hetekben. Igazából mint láthattad Kook meleg és tudod múltkor bejött a barátja, Taehyung. Így hárman nagyon összekaptunk mivel megcsókoltam a barátját, amiért persze nagyon kiakadt Jungkook. Azt hittem örökre megutál majd, de aztán sikerült kibékülnünk. - meséli vigyorogva, aztán szája elé kap. Most bukott le. Túlságosan beleélte magát a sztoriba ezzel teljesen lebuktatva önmagát. Yoongi csak megkukulva ült az ágyon ujjat piszkálva. - Én..úristenem..vagyis.. - makogta Jimin tovább, majd felpattant az ágyról. Kínosnak érezte a helyzetet, hisz úgy gondolta a zöld hajú biztosan nem meleg és ezzel most elítéli.

- Szóval akkor..te..meleg vagy? - fonták össze tekintetüket. A fiatalabb arca azonnal vörösödni kezdett, szíve a torkában dobogott és most inkább kiugrott volna az ablakon, minthogy tovább nézzen a másik vonzó tekintetébe. Lassan lehajtotta a fejét majd hangosan nyelt egyet.

- I..igen. - vallotta be a harmadik embernek. Yoongin kívül még csak Jungkook és Taehyung tudták a hatalmas titkát. - De..de most szerintem megyek. - dadogott tovább, majd az ajtóhoz sietett. Hirtelen úgy érezte a falak kezdenek összemenni és hogy a világ forog vele. Lihegni kezdett és fejéhez kapott a belenyilaló fájdalom miatt. Lábai megremegtek és félt felemelni a fejét, nehogy Yoongi elítélő pillantásával találkozzon.

- Hé..nyugi. Nem baj. - állt mellé az említett és nyugtatóan simogatni kezdte a hátát. Félt, hogy elájul a másik, annyira elfehéredett a vallomástól. - Nem ítéllek el, ha ez miatt aggódsz, mert.. én is az vagyok. - fújt ki egy nagy adag levegőt. Nem sokat beszélt a másságáról, főleg nem idegeneknek. Régebben eléggé homofób barátai voltak, akiknek nem merte bevallani. Talán nem is a betegsége miatt nem látogatják, hanem mert rájöttek, hogy Yoongi valójában meleg. Sokkoltan nézett fel Jimin a kedves arcú fiúra. A szíve újra hevesen kezdett dobogni, amikor az idősebb az arcára simított, majd nyugtató szavakat mondott neki, miközben átölelte.

- Te..te is meleg..vagy? - lepődött meg. Valahol belül érezte, hogy a magasabb is a saját nemükhöz vonzódik, de álmodni sem mert róla, hogy ez tényleg igaz. Sóhajtva ültek vissza az ágyra, miközben Yoongi megfogta a szőke tincses kezét és úgy beszélgettek tovább. Rengeteg információt osztottak meg magukról. Kis idő múlva már mindketten felszabadultan beszélgettek még mindig egymás kezét fogva. El is felejtették, hogy kéz a kézben ülnek egymás előtt, annyira jó hangulat volt. Jimin elmesélte a focival való céljait, míg Yoongi inkább a betegségéről beszélt. Ámulattal hallgatták a másikat, majd a végén már egymás szavaiba vágva, nevetgélve trécseltek. Az órák gyorsan teltek el és a fiatalabbnak lassan haza kellett mennie. Kapott már egy pár hívást a bent tartózkodása alatt, de nem érdekelte, szinte meg sem hallotta. Mikor viszont már legalább a tizenötödik hívást jelezte a telefonja, kicsit feleszmélt , hogy tényleg ideje lenne indulni. Sóhajtva állt fel, majd egy hosszú ölelés után elhagyta a kórházat. Eldöntötte magában, hogy amikor csak szabadideje van, megfogja látogatni kiszemeltjét. Szerette volna feldobni az unalmas napjait, ezért rengeteg terv sorakozott az agyában. Már csak az orvos beleegyezése kell, hogy pár órára elhagyhassák a kórházat.

~•~
Bocsánat a késésért és az unalmas részért, de azért remélem olvasható lett😇