𝕊í𝕣𝕙𝕒𝕥𝕤𝕫 𝕒 𝕧á𝕝𝕝𝕒𝕞𝕠𝕟 /✔

~8.rész~

9. Taekook

Taehyung reggel már sokkal fittebben kelt ki az ágyából. Egy cseppnyi álmosságnak sem volt jele szemeiben, ezért úgy döntött, hogy elmegy az iskolába. Ugyan félt, hogy sebhelyei hamar fellelhetőek lesznek, de azért igyekezett egy kis alapozóval elfedni arca lilásabb részeit. Mikor kilépett szobája ajtaján, ismét hálát adott Istennek, amiért nem voltak otthon szülei. Meglepetten vette észre, hogy a konyhapulton egy kevéske pénz pihen, mellette pedig egy cetli, amin a neve szerepelt. Vigyorogva szórta bele az aprót a zsebébe, majd táskáját hátára kapta és elindult az iskolába. Kivételesen most egy melegebb kabát is védte vékonyka testét, ami igazán jól jött már ebben a hideg évszakban. Lábait egy egyszerű tornacipő fedte, de a hó teljesen eláztatta, amint belelépett a lucsokba. Sietős léptekkel érkezett meg a suliba. Arcát még a hűs levegő okozta piros szín díszítette orrával együtt. Tisztán látszódott rajta, hogy nem vallaná kedvenc évszakjának a telet. Amint belépett az iskolába, azonnal mellé csapodott egy magas fiú. Fel se kellett néznie, jól tudta már szimplán az illatából is, hogy szerelme áll mellette, viszont azt nem tudta hogyan reagáljon az érkezésére. Megcsókolhatja? Megfoghatja a kezét? Egyáltalán hozzáérhet valahogyan? Muszáj hozzáérnie, hisz nélküle nem bírná ki a napot!

- Jó reggelt! - köszönt kedvesen, de a másik inkább egy reggeli csókkal üdvözölte. Szíve majd kicsattant az örömtől, hogy nem kell titkolóznia és hogy attól függetlenül, hogy nincsenek együtt, attól még felvállalja az érzéseit.

- Neked is! - kuncogott Jungkook, majd meleg ujjait a másik kissé átfagyott ujjaira kulcsolta. Nem engedte, hogy bemenjen a termébe, inkább a baráti társasága felé kezdte el húzni. Taehyung csak vigyorogva nézett fel a magasabbra, aki elszántan közelítette meg Seokjinéket. Ekkor esett le az idősebbnek, mi is a szándéka és azonnal menekülőre fogta a dolgot. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar beszeretné mutatni barátainak. - Nyugi! Szimpatikus leszel nekik! - húzta vissza bíztatóan, majd újra összefűzte ujjaikat. Mikor a fiúk elé léptek, az összes szempár rájuk szegeződött. Nem voltak sokan, csupán három fiú, de akkor se volt még biztos magában.

- Sziasztok! - intett szabad kezével az ónixhajú, de a banda nem tudott válaszolni. Sokkoltan váltogatták tekintetüket a két, előttük szorosan egymás mellett ácsorgó fiún. Jungkook csak elnevette magát, majd mintha a többiek nem is ismernék Taehyungot, bemutatta nekik. - Srácok, ő itt Kim Taehyung. - mondta nyugodtan, majd egy bíztató mosolyt küldött szerelme felé. Az említett csak félénken elmosolyodott, majd a bamba fiúkra nézett.

- Hali. - motyogta szinte alig hallhatóan. Hoseok vigyora elhatalmasodott arcán, majd felpattant és mindkettejüket megölelgette.

- Ezt.Nem.Hiszem.El! - sipákolt vörös hajával, majd ugrálni kezdett örömében. Mindigis támogatták a lekisebbet, hogy lépjen valamit és végre megtette. Mindannyian büszkék voltak a kis Jungkookra, aki végre meghódította a rajz szakos szívét.

- Nyugi Hobi! - nevetett fel Namjoon, majd ő is üdvözölte a most érkezőket. Taehyung még mindig zavarban volt. Nem volt hozzászokva, hogy ő van a középpontban, ezért igyekezett mindig Jungkookhoz bújni és eltakarnia magát.

- Kim Seokjin vagyok. Ő itt Jung Hoseok, ő pedig Kim Namjoon. - mutatott végig a banda tagjain a legidősebb, aki Taehyunggal egy évfolyamba járt. A barna fürtös csak bólintot egyet. Örült neki, hogy ilyen kedvesen fogadták és hogy aztán érdeklődtek felőle. Sose kérdezett tőle senki ennyi mindent, mint ez a három kíváncsi fiú. Jungkook csak mosolyogva figyelte, ahogy Taehyung egyre bátrabban válaszolgat a kérdésekre, de sajnos a csengő megzavarta a pillanatot. Elköszöntek egymástól, Jungkook és Taehyung esetében egy apróbb csókkal, majd mindenki sietett az órájára. Őrületesen boldog volt egész nap a barna fürtös. Álmodni sem mert arról, hogy egyszer majd valaki szóba áll vele, főleg nem az iskolából. A rajz órái gyorsan teltek. Meglepődött, amikor a megszokott fekete fehér grafika helyett, most egy színes tájképet festett. Nem szokott színes dolgokat ábrázolni, de ez is arra utalt, hogy teljesen máshol járt fejben. Nyolcadik órája után, már mindenki sietősen hagyta el a termet. Mint mindig, most is ő maradt bent egyedül utolsóként, de amint kilépett az ajtón, szerelme már csatlakozott is hozzá. Elmosolyodott az ónixhajú édes tettén, hisz máris keze után kapott, majd elindult vele a kijárat felé.

- Lenne kedved átjönni hozzám? Megírhatnánk a leckéket nálam, aztán meg bemutatnálak a szüleimnek. - kérdezte óvatosan. Tudta mennyire elővigyázatos Taehyung az ismerkedést illetően és legbelül tudta már előre a válszt, mégis feltette. Nem mert az alacsonyabb szemeibe nézni, talán még el is pillantott a másik oldalra, csakhogy ne lássa a reakciót. Taehyung egy pillanat tört része ként állt meg, ezzel megállásra késztetve a mellette sétálót is. "A barátainak is alig mertem köszönni. Most meg az egész család elé akar vinni?" nevetett fel magában az idősebb. Viszont nem szeretett volna csalódást okozni, ezért egy rövid megfontolás után beadta a derekát.

- Rendben. - válaszolta röviden. Jungkook szemei elkerekedtek a boldogságtól. Hatalmas gombszemei egyből felcsillantak a válasz hallatán. Bele se mert gondolni, hogy Taehyung mennyire lefogja majd szidni a buta ötlete miatt, de most mégis beleegyezett. Kezeit hirtelen az alacsonyabb arcára csúsztatta, majd egy forró csókot nyomott annak szájára. Tettén mindketten elmosolyodtak, majd el is indultak Jungkook háza felé. Az úton végig beszélgettek. Régi, vicces történeteket meséltek el egymásnak, amiken jót kacagtak. Most először hallotta a barna fürtöst nevetni a fiatalabb, ami felettébb tetszett neki. - Annyira csodás a mosolyod. - hízelgett, mire Taehyung vörös arccal lehajtotta fejét. Észre sem vette, hogy egy idő után most először élvezi valakinek annyira a társaságát, hogy hangosan nevessen a poénjain. - Komolyan mondom. Imádom! - vigyorgott a magasabbik, majd megint szájon puszilta a kisebbet, aki csak fejcsóválva hagyta magát. Innentől mégjobb hangulatban telt az út. Minden percben csókokat loptak egymástól, amikor csak a másik nem beszélt, mígnem megérkeztek Jungkook háza elé. - Itt vagyunk. - húzta fel a verandára Taehyungot, majd kinyitotta a kulcsra zárt ajtót. Ledobták kabátjukat és cipőjüket, majd beljebb léptek a meleg házba. Családias ház volt, ami első ránézésre inkább csicsásnak tűnhetett a rengeteg fénykép miatt, amik a falra voltak aggasztva. A ház "tulajdonosa" körbevezette szeretett otthonában a vendéget, majd elkészített egy meleg teát mindkettejük számára és a szobájába kísérte.

- Azta.. - ámult el Taehyung, amikor belépett Jungkook magán szférájába. A falak világoskék színre voltak festve, ehhez passzoló fehér bútorokkal és egy hatalmas franciaággyal. Már ránézésre is sokkal kényelmesebb volt, mint az idősebb kopott, egyszemélyes ágya, amit már csaknem tíz éve használ. - Nagyon szép a szobád. Tetszenek a színkontrasztok. - mosolygott hátra, miközben körbejárta a helyiséget. Jungkook közelebb lépett hozzá, majd derekát átkarolta és egy lágy puszit nyomott Taehyung nyakára. Az idősebb csak elkuncogta magát, majd megfordult a védelmező karokban és pipiskedve megcsókolta a magasabbikat.

- Tanulunk akkor? - kérdezte felspannolva a fiatalabb, majd leterített egy plédet a padlófűtéses csempére és helyet foglalt rajta. Megpaskolta maga mellett a helyet, de a barna fürtös inkább a fiatalabb ölében foglalt helyet. Büszkén kihúszta magát és fenekét is megmozgatta, mintha mégjobban az ölébe akarna férkőzni. - Így nem tudok koncentrálni Taehyung. - nevette el magát Jungkook, de nem emelte ki öléből szerelmét. Mindketten kipakolták táskájukat, majd saját tananyagaival kezdtek foglalkozni. Néha egy-egy kérdést feltett a fiatalabb, ha esetleg nem értett volna valamit, amit Taehyung előszeretettel válaszolgatott meg egy pusziért cserébe. Ez addig ment, amíg meg nem hallották a bejárati ajtó nyitódását, majd a jókedvű család többi tagját.