𝕊í𝕣𝕙𝕒𝕥𝕤𝕫 𝕒 𝕧á𝕝𝕝𝕒𝕞𝕠𝕟 /✔

~16.rész~

2. Yoonmin

Jimint már több napja győzködték Jungkookék, hogy menjen be végre Yoongihoz. Az utolsó találkozásuk talán két hete lehetett, azóta semmit nem hallottak egymásról. Természetesen a fiatalabbnak kellene lépnie, mivel a kék hajút nem engedik ki a kórházból sűrűn és azt sem tudja hol lakik a másik. Úgy érezte Jimin, ma már van ereje meglátogatnia a fiút, ezért felöltözött melegen és egy kis pénzt a zsebébe dugott iskola után. Elszaladt a legközelebbi szupermarketbe és bevásárolt a fiúnak. Nem édességet, szó sincs róla, inkább meglepi valami egyedivel. Félve választotta ki a tökéletes színt, majd belehelyezte kosarába egy mosollyal. Ezután azonnal a kórház felé igyekezett. Őszintén szólva féltette Yoongit, hisz a kórházban van, biztosan komoly a baja. Mivel a szobájában múltkor nem járt, ezért elsőnek a recepcióshoz sétált.

- Szia. - köszönt egy fiatal lány. Vörös haja derekáig ért, miközben a gépbe pötyögött adatokat. Szemeit végigvezette az alacsony szőkén a legszebb mosolyát felvéve. - Miben segíthetek? - kérdezte kedvesen.

- Yoongihoz jöttem. - mondta magabiztosan Jimin, miközben leesett neki, hogy csak ennyit tud a fiúról. Még a rendes nevét sem mondták el egymásnak.

- A teljes neve kéne.. - nézett rá a lány várakozva. Így elég nehéz megkeresnie a keresett személy szobáját, mivel a kórházban legalább három Yoongi is tartózkodik.

- Azt..azt nem tudom. - motyogta Jimin. Kezeivel rászorított a szatyorra, majd egy ötlet jutott az eszébe - Kék haja van és 19 éves. Csak ennyit tudok róla. - halkult el a végére. Kínosan érezte magát, hogy kellemetlen helyzetbe hozta a recepciós lányt, aki ebből semmit nem észlelt. Viszont a lány már megszokta, hogy az emberek itt kicsit szétszórtak, ezért is volt nyugodt.

- Ohh megvan. Min Yoongi, övé a 122-es szoba, de már egy jó ideje nem fogad látogatókat. - nézett a fiú szemeibe, akinek mosolya azonnal lehervadt az arcáról. Mi az, hogy nem fogad látogatókat? Miatta? Későn jött. Valószínűleg ez lehet a probléma. Szomorúan sóhajtott egyet, majd egy köszönés után visszament a bejárathoz. "Muszáj látnom."gondolta magában, majd agyalni kezdett. Valahogy át kellett jutni a csajszin, aki jelenleg is nagyon gépel valamit. Jimin mindigis furfangos volt és esze most sem hagyta cserben. Nem feltűnően leguggolt, majd gyorsan eltotyogott a pult mellett. Miután kitért a lány látószögéből, azonnal a szoba keresésére indult. "89-es. Ez nem jó." beszélt magában, majd meglátta a liftet. Vigyorogva berohant, majd észrevette, hogy szintek szerint vannak a szobabeosztást. Csak egy emeletet kellett utaznia, hogy Yoongi szobájához érkezzen. Kezei izzadtak, lábai kissé remegtek, de nem akart visszafordulni. Mostmár bekell mennie. Látni akarta és úgy gondolta talán a kék hajú is szívesen találkozna vele. Óvatosan az ajtóhoz emelte a kezét, majd hármat kopogott, viszont választ nem kapott. Furcsállta, hogy semmi neszt nem hallott bentről, ezért úgy gondolta csak simán benyit. Yoongi éppen háttal ült az ajtónak az ablakon kifelé bámulva. Szerette nézni, ahogy a hó kellemes lassúsággal szállingózik a levegőben, majd amikor földet ér hozzátapad a többihez.

- Mondtam, hogy nem kérek ebédet. - morogta orra alatt az idősebb. Jimin oldalra döntve fejét lépet beljebb, mire Yoongi a szatyor csörömpölésére hátrakapta a fejét. Szemei beesettek voltak és haja is kócosan lógott a szemébe. Elég rosszul nézett ki, de az alacsonyabb szíve mégis őrülten dobogott,ellentétben a beteggel. Csalódott volt és nem akarta látni az alacsonyabbat. - Nem mondták, hogy nem fogadok látogatókat? - fordult vissza a táj felé. Hangja rekedt és mély volt, egy cseppnyi vidámság sem volt benne.

- De..de mondták. - dadogta Jimin, miközben levette a kabátját és a fogasra akasztotta - Viszont én teszek rá! - folytatta magabiztosabban. Megfontoltan lépkedett az idősebb mellé, majd leült ő is az ágyra. Nem szólt semmit, nem tudta, hogy a másik mennyire vágyik a társaságára, ezért inkább csendben maradt. Hosszas perceket töltöttek a sötétedő tájjal, ami még mindig fehérségbe volt burkolózva. Mióta Jungkook elhagyta a kórházat Yoongi csak magányosabb lett. A szüleinek fogalmuk sem volt mi a baja, de a Jeon család eléggé kikészítette, na meg a mája.

- Mi történt veled? - futtatta végig tekintetét Jimin a másikon - Miért nézel ki ilyen...szarul? - kérdezte őszintén. Tudta, hogy eléggé rossz a helyzet, hogy egy hiperaktív fiú ennyire lehangolt. Yoongi sóhajtva fordult a szőke hajú felé. Nyúzott arca ellágyult és szemei is csillogni kezdtek, ahogy a látogatójára pillantott. Egy kisebb mosoly jelent meg ajkain, majd Jimin ölébe csúsztatta a kezét és összekulcsolta ujjaikat. A fiatalabb érdeklődve figyelte a másik váratlan cselekedetét, de nem zavarta. Belül nagyon is boldog volt, hogy talán a másik is hasonlóan érezhet.

- Úgy volt, hogy kapok egy májat, mivel egy gyerek meghalt múlthéten egy balesetben. Nagyon örültem amikor elmondták a hírt, de aztán rá két órára azt mondták, hogy nem sikerült megmenteniük a szervet, ezért mégse kaptam meg a májat. - rántott vállat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Jimin szemei bekönnyesedtek a hallottak után, majd bíztatóan rászorított Yoongi kezére. Bűntudata volt, hogy eddig nem vette rá magát a látogatásra, de most jóvá akarja tenni. Szeretne jó kapcsolatot kialakítani a kék hajúval, ha a másik ezt nem ellenzi.

- Sajnálom.. - motyogta lehajtott fejjel, majd közelebb ült Yoongihoz és a vállára hajtotta a fejét. Arca elpirult, amint rájött mit is művelnek, hisz milyen haverok fogják egymás kezét miközben a másikon fekszenek?

- Nem te tehetsz róla. - mondta halkan a kék hajú, majd tekintetét Jiminre vezette. Ajkai azonnal felfelé görbültek, amint meglátta a vöröses arcú fiút, aki a kezét szorongatja, közben párnácskáit rágcsálta. Mellkasában szétáradt a melegség és egy pillanat alatt teljesen felpörgött. Úgy érezte a maratont is letudná futni, csak ne hagyja el ez az angyal mellette. - Amúgy mit hoztál? - érdeklődött mosolyogva. Mivel látta, hogy Jimin egy nagy szatyorral érkezett, már akkor majd meghalt a kíváncsiságtól. Nem igazán szoktak neki dolgokat behozni a tiszta ruhákon kívül.

- Hajfestéket. Gondoltam felújíthatnánk a külsődet. - mosolygott zavartan a szőke hajú, majd elengedte a másik kezét, ezzel hiányt keltve és a festékhez sétált.

- Szóval így nem tetszem? - pimaszkodott vigyorogva Yoongi. Imádta a Jimin arcán megjelenő pipacs színt. Ezzel csak még elbűvölőbbnek találta. Kedvelte, pedig csak most látta másodjára, de az első találkozás óta rajta gondolkodott.

- De..vagyis..nem. - makogott a fiatalabb zavartan és inkább kihalászta a zacskó tartalmát.