𝕊í𝕣𝕙𝕒𝕥𝕤𝕫 𝕒 𝕧á𝕝𝕝𝕒𝕞𝕠𝕟 /✔

~13.rész~

14. Taekook

Lassan lépkedett a fiatalabb Taehyunghoz, majd kissé remegő kezeit a másik hidegtől kipirult arcára simította. Félt beszélgetést kezdeményezni, de tudta, most neki kéne bocsánatot kérnie. Ő nem válaszolt, ő volt teljes mértékben elutasító. Nem szeretett volna haragban lenni szerelmével és kiakarta engesztelni, ezért bepróbálkozott azzal, ami leginkább a szívét nyomta.

- Szeretlek. - suttogta, majd egy rövid puszit nyomott az idősebb ajkaira. Taehyung zavartan sütötte le íriszeit, majd újra az éjfekete szempárba tekintett. Meghatódva, könnyekkel a szemében mosolyodott el, miközben a vér az arcába futott, ezzel még jobban kiszínesítve pofiját. Még sose mondták neki ezt a bizonyos szót, ami most megmelengette a szívét. - Úgy sajnálok mindent. Nekem te vagy a legfontosabb Taehyung. Bármit megtennék érted és a boldogságodért. Nem kezdhetnénk előröl az egészet? - fonta össze tekintetüket Jungkook, majd összekulcsolta ujjaikat.

- Én is szeretlek.. - motyogta Taehyung, de nem tudott nagyobb monológgal szolgálni, mivel szavai után szerelme azonnal ajkaira hajolt. Mindketten felsóhajtottak a rég ízlelt dologra, majd szenvedélyesebben kezdték el mozgatni szájukat. A fiatalabb lágyan megnyalta a másik alsó ajkát, ezzel bejutást kérve szájüregébe, amitől a barna fürtösnek mosolyoghatnékja lett. Szemei megteltek könnyekkel, miközben nyelvük vad táncot járt. Jungkook óvatosan a másik derekára fogott, majd az ágyához sétált vele és leült. Taehyung azonnal az ölében foglalt helyet, nem megszakítva a csókot. Egy könnycsepp gördült le az arcán, amit a másik csak akkor érzékelt, amikor az arcára simított.

- Minden rendben? - döntötte össze homlokukat az ónixhajú, még mindig cirógatva a másik puha bőrét. Az idősebb csak bólintott egy aprót, majd egy hosszú puszit nyomott a felduzzadt ajkakra.

- Annyira féltem, hogy elhagysz. Hülye voltam és... - kezdett magyarázkodni Taehyung, de Jungkook újra összenyomta szájukat, ezzel elcsitítva a barna fürtöst.

- Sshhh. - suttogta mosolyogva - Felejtsük el ezt az egészet! Szeretnék együtt lenni veled. Fogni a kezed és minden pillanatban, amikor alkalmam nyílik, megcsókolni. - pirult bele mondatába. Az idősebb vigyorogva hallgatta a kedves szavakat, miközben Jungkook tarkóját simogatta. - Lennél a barátom? - kérdezte halkan, mire Taehyung szíve ismételten megállt egy pillanatra. Könnyei újra útnak indultak, amit a fiatalabb előszeretettel puszilgatott le arcáról.

- Igen, szívesen. - felelte boldogan, majd Jungkook nyakához bújt. Az említett leműtötte a kabátot Taehyungról, mivel a kórházban nagyon meleg volt, majd elfeküdt vele az ágyon. - Hiányoztál. - motyogta a barna fürtös. Arcát az ónixhajú mellkasába fúrta, amin még mindig érződött az a tipikus,férfias, Jungkook illat. Egyszerűen megbolondult ezért a parfümért.

- Te is nekem. Nagyon, nagyon. - húzta közelebb magához a törékeny fiút, majd temérdek puszival célozta meg a másik száját, aki nevetve hagyta magát. Jungkook csillogó szemekkel hallgatta a számára angyali hangot és ez őt is mosolygásra késztette. Mindkettejük arcán hatalmas vigyor terült el, amikor belépett az orvos. Taehyung azonnal visszabújt Jungkook mellkasába és onnan hallgatta a doki szavait. A fiatalabb érdeklődve figyelte a fehér köpenyes pasast, aki a szokásos mappájával érkezett.

- Ne haragudjatok! - jött zavarba Dr.Lee - Kopogtam, de senki nem válaszolt! - mosolyodott el ártatlanul, majd leült a szemközti ágyra. A két fiú csak szégyenlősen eresztett el egy kisebb mosolyszerűséget. - Meghoztam az eredményeket Jungkook! - szólalt meg komoly hangnemben az orvos, ami miatt a fiúk megriadtak. Ez sose jelent jót.

- Rosszak lettek a tesztjeim? - kérdezte félve a beteg. Nem akart még több időt ebben az unalmas környezetben tölteni, de az orvos szemeiből kiolvasva arra következtetett, hogy sajnos muszáj lesz. Szorosabban kezdte ölelni Taehyungot, hátha valami védőpajzsot nyújthat számára az idősebb, de mind tudjuk, hogy ez esélytelen.

- Attól tartok, hogy még bent kell tartanunk egy kis időre. Fogadnánk neked magántanárt, hogy az iskolai dolgokban ne maradj le, de muszáj elvégeznünk még pár vizsgálatot, hogy rájöjjünk miért is alakult ki nálad az epilepszia. - felelte gondterhelten az orvos. Nem mondott túlzottan rossz hírt, mégis bánatosan érezte magát az összes bent tartózkodó. - Csak ennyit szerettem volna. A szüleidet behívom délutánra, hogy nekik is elmondjam ezeket és megbeszéljük a gyógyszerekkel kapcsolatos dolgokat. - nézett a két fiúra, majd egy köszönés után elhagyta a szobát. Jungkook szíve a torkában dobogott, míg Taehyung kisebb puszikkal igyekezett elnyomni a feszültséget. Tudta, hogy szerelmét kellemetlenül érinti ez az információ, hisz kit ne érintene?

- Elhagysz, mert beteg vagyok? - kérdezte csalódottan a fiatalabb. A barna fürtös hevesen megrázta a fejét, majd visszaült szerelme ölébe.

- Erről ne is álmodj! Mostmár nem szabadulsz tőlem. - csókolta meg finoman a másikat, aki kezét egyből párja derekára csúsztatta. Ismét egy szenvedélyekkel teli csókban forrtak össze. Az érzések feltörtek bennük és minél többet és többet akartak. Viszont még egyikük sem állt készen arra a dologra. Taehyung bátortalanul nyúlt be Jungkook pólója alá hideg ujjaival, amitől a másikat egyből kirázta a hideg. Kezét óvatosan simított végig az ónixhajú felhevült bőrén. Ezután mindkét kezét becsúsztatta a pólója alá, amik a fiatalabb hátára siklottak és ott összekulcsolta ujjaikat. Így ölelte magához szorosan Jungkookot, majd boldogan vált el, kissé lihegve szerelmétől.

- Szépen meggyógyultak a sebeid. - helyezte kezeit Jungkook a másik arcára és körbepuszilgatta azt. Az idősebb kuncogva, becsukott szemekkel tűrte a pillangó puszikat. Nagyon szerette, ahogy Jungkook kényezteti.

- Hát igen. Kenegettem meg egy kis alapozó is van rajtam. - húzta el száját, majd visszabújt az ölelésbe. Mindketten fáradtak voltak, hisz a stressztől nem igazán tudtak nyugodtan aludni. Ha viszont elaludtak, rémálmaik voltak, szóval eléggé kialvatlanokká váltak ez miatt. Elsőként Jungkook hunyta le pilláit, miután a barna tincsek közé puszilt. Taehyung arcára egy álmos mosoly került. Végre aludhatnak és nem másképp, mint egymás karjaiban. Ez volt a legjobb dolog a mai nap folyamán. Az idősebb elfelejtette az összes felgyülemlett fájdalmát, hisz mostmár vele van Jungkook, aki örömteli pillanatokkal halmozza el. Jungkook is végre békésen aludhatott szerelmével. Mikor Dasom megérkezett és benyitott a szobába, két szuszogó kisgyereket látott, akik egymáshoz bújva alusszák az igazak álmát. Örült, hogy fia rátalált erre a Taehyungra, aki feldobja Jungkook mindennapjait és akitől mindig vigyorogva ért haza. Hálás volt neki és már lassan sajátjaként szerette a barna fürtös. Látta, hogy arcát sebek borítják be, amit egy kis alapozóval szeretett volna elfedni, de az anyai ösztönei ezt nem hagyták annyiban. Muszáj beszélnie vele, hátha tud segíteni neki.