𝕊í𝕣𝕙𝕒𝕥𝕤𝕫 𝕒 𝕧á𝕝𝕝𝕒𝕞𝕠𝕟 /✔

~21.rész~

7. Yoonmin

- Úrhh istenhh.. - lihegett Jimin, mostmár Yoongi mellkasán. Most volt az első alkalmuk és mindketten teljesen kifáradtak az intenzív mozgástól.

- Ezhh...Huuhh.. - zihált a menta hajú is, miközben a kisebb testét magára húzta. Nem régóta voltak együtt, csak egy hete, de úgy érezték, miért ne csinálhatnák. Meg hát kórházban csinálni csupa izgalom lehet, hisz bármelyik pillanatban benyithatnak. Jimin szíveket rajzolt az idősebb fedetlen, szívásfoltokkal tarkított mellkasára, miközben mosolyogott. Őrületesen boldog volt, hogy lefeküdtek. Igazából már nagyon várta ezt a napot és egyáltalán nem bánta meg. Ugyan feneke még kicsit sajgott, de az utána bekövetkező észveszejtő érzésre azonnal belepirult. - Nagyon szeretlek. - mondta már normál hangon Yoongi. Vigyora a vallomásuk óta levakarhatatlan. Sajnos májdonorja még mindig nem akadt, de legalább mostmár van kiért küzdenie. A szülei is látogatják néha napján, de Jiminnel még nem futottak össze.

- Én is. - puszilta meg a másik mellkasát a szőke, majd feljebb kúszott és az idősebb nyakába fúrta arcát. Rettentően vidám teremtménye most a szokásosnál is szikrázóbb volt. Pozitivitása neki sem hagyott alább, ő is reménykedik egy új májban szerelmének. Szeretne már végre vele lenni a kórház kapuin kívül is, de tudja jól, hogy ez egy bonyolult helyzet és egy hosszú folyamat. Nem osztogatnak minden sarkon pont a szerelme számára megfelelő szervet. Egy halk sóhaj hagyta el ajkait a gondolatokra, amit az alatta fekvő érdeklődve észlelt.

- Mi a baj? - kérdezte kedvesen. Kezeit Jimin hátára simította és úgy ölelte magához.

- Szerinted valaha kapni fogsz májat? Mármint egyszer biztosan, de...annyira szeretném ha minél hamarabb egészséges lennél. - suttogja Yoongi nyakába a fiatalabb. Nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni párját, ha esetleg ő nem akar erről beszélni. A menta hajú száját is egy gondterhelt sóhaj hagyta el. Nem szeretett arra gondolni, mi van ha nem kap májat? Ha nem lesz senki, aki majd megmenti. - Az én májam nem jó? Én szívesen odaadom neked. - csókolgatta nyakát Jimin.

- Dehogyis! Eszedbe se jusson! Ekkora szívességet még a családomtól sem kérnék, mellesleg elég ritka a májam mérete, szóval erősen kéltem, hogy a tiéd megfelelne. - puszilt a szőke hajkoronába. Jimin csak bólintott egyet szomorúan. Remélte, hogy az ő Yoongija majd sose hagyja el.

A hó megint nagy szemekben esett. Már a február is beköszöntött, ezzel még hidegebbé varázsolva a téli időt. A gerlepár gyakran hagyta el az épületet, természetesen a doktor engedélyével. Sokszor kötöttek ki egy elhagyatottabb utcában, távol a belváros hangos zajától. Minden egymással töltött pillanat meghitt volt számukra. Ma is éppen egy sétát terveztek be, de máshogy alakultak a dolgok. A szobában csend honolt. A régen unalmasnak tűnő fehér falak, most már inkább volt megszokottak. Halkan kezdett el szuszogni Jimin, Yoongi nyakába, aki csak mosolyogva nézte szerelme nyugodt arcát. Megcsodálta minden egyes szegletét arcának már sokadjára és újfent rákellett jönnie, hogy valóban kifogta az isten lábát, hisz Jimin gyönyörű. Inkább már lányosnak mondható kinézete, teljesen elcsábította a menta hajút. Telt, rózsaszín ajkai láttán torka kiszáradt és nem tudta levenni róla a tekintetét. Egy rövid puszit nyomott rájuk, majd tovább fedezte fel arcát. Szemei hatalmasak, mégis nevetés közben mindig eltűntek. A mosolya gondolatára ő maga is felfelé ívelte ajkait. Pisze orra tökéletesen passzolt bámulatba ejtő arcához. Egyszóval tényleg maga volt a csoda. Yoongi számára ő volt a védangyal, aki jött és kihúzta a kissé depressziós korszakából. Nagy nehezen felöltöztette alvó párját, aki csak nyüszögve tűrte, majd ő maga is visszavette ruháit, mert hát azért elég kínos lenne, ha bárki rájuk nyitna, miközben meztelenül feküdnek egymást mellett. Szorosan hozzábújt Jiminhez, kezeit a dereka köré fonva, majd lassacskán ő is elaludt.

Pár óra múlva a kisebb kezdett el először mocorogni. Kezét Yoongi tincsei közé vezette. Egy pillangó puszit nyomott annak szájára, majd visszaejtette fejét szerelme vállára, mindezt még mindig csukott szemekkel. Haza kellett már mennie, pedig legszívesebben itt maradt volna a kis betegével, de sajnos a látogatási idő rá is vonatkozik, nincs kivétel. Szemeit dörzsölve ült fel az ágyon. Haja kócosan omlott homlokára, arcán Yoongi felsőjének gyűrődése volt látható. Egy nagyot ásított, majd végre kinyitotta szemeit. Azonnal elmosolyodott a menta hajú kisimult arcán. Óvatosan felé hajolt, majd apró puszikkal hintette be egész arcát, miközben derekára ült. Yoongi kis idő múlva ébredezni kezdett, ezzel együtt csücsöríteni is. A szőke hajú csak elkuncogta magát egy hitetlen fejrázás kíséretében, majd egy hosszú csókot nyomott a másik szájára.

- Jól aludtál? - kérdezte Jimin, miközben az idősebb arcát cirógatta.

- Hmm.. - bólintott Yoongi, majd egy fáradt mosolyt varázsolt fel arcára. - Szeretek veled összebújni. - morogta rekedtes hangon, amitől a fiatalabbat azonnal kirázta a hideg. Mellkasára hajtotta fejét és úgy terült el az idősebben.

- Jungkook mondta, hogy kérdezzem ezt meg. Szóval Hoseoknak, Jungkook egyik barátjának szülinapi bulija lesz a hétvégén. Arra gondoltunk, hogy eljöhetnél...velem. - mondta az utolsó szót halkabban, mint a többit. Arca elvörösödött az elhívás miatt, de nem akarta eltakarni, hisz Yoongi úgy se látja.

- Nem tudom, hogy elengedne-e az orvosom.. - felelte csalódottan az idősebb. Nagyon elszeretett volna menni ebbe a buliba, mégha nem is tudna inni a mája miatt. Csak elakarta felejteni a sok fehér köpenyes embert, akik nap, mint nap körüllengik és kicsit kikapcsolódni. Amúgy is régen táncolt már, mégha nem is tudott, de szeretett. Ujjait Jimin hajába vezette, majd simogatni kezdte fejét.

- Hát majd könyörgünk neki. Dr. Byun amúgy is rendes pasas. Mindig segít nekünk kisurranni. - kuncogott fel a szőke hajú. Nagyon elakarta vinni Yoongit a buliba és beszerette volna mutatni a barátainak, akik igazából még nem is tudták róla, hogy meleg, csupán csak sejtették. - Na? - helyezte állát a másik mellkasára, ezzel szemkontaktust kialakítva. Sokáig nézték egymást és úgy festettek, mintha a tekintetükkel akarnának kommunikálni. Yoongi soha nem tudna nemet mondani Jiminnek, főleg nem egy bulira.

- Legyen. - bólintott mosolyogva. A fiatalabb azonnal ajkaira hajolt és szerelmesen megcsókolta.

- Jeeee! - visított fel - Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen beadod a derekad. Mi vett rá? A cuki kiskutya szemeim? - nézett megint ugyanúgy, mint pár perce, amitől Yoonginak vigyoroghatnékja lett.

- Nem! - nyomta hátra fejét mutatóujjával párjának, hátha ezzel egy magabiztos választ ad, de az arcán levő enyhén pirosas szín azonnal elárulta.

- De nem ihatsz! Megtiltom! - fenyegette be Jimin, miközben mutatóujját is össze-vissza hadonászta a másik orra előtt. Erre csak egy szemforgatást kapott, majd egy feltűnőmentes simítást a fenekére.

- Egy második menetért cserébe! - kacsintott önelégülten Yoongi, mire a fiatalabb csak megadóan egy forró csókba hívta, miközben mindkettejük övét kicsatolta.

~•~
Vajon inni fog Yoongi a buliban vagy megtartja az ígéretét? 🤷🏼‍♀️