𝕊í𝕣𝕙𝕒𝕥𝕤𝕫 𝕒 𝕧á𝕝𝕝𝕒𝕞𝕠𝕟 /✔

~19.rész~

5. Yoonmin

- Gyere Yoongs! - indult meg vigyorogva az idősebb felé Jimin, miközben a vállfáról lekapta annak kabátját és ráaggatta. Fel sem tűnt neki, hogyan is szólította, viszont Yoonginak nem tudta elkerülni a figyelmét. Szíve a becenév hallatán azonnal hevesen kezdett el verni és bár fogalma sem volt, hogy minek kell neki kabát, tette amit a kisebb kért. Felhúzta cipőjét is, ami csak egy sportcsuka volt, mivel amikor még bejött a kórházba, javában nyár volt. - Siess már! - kuncogott Jimin és miután felöltözött teljesen a menta hajú, karon ragadta és kihúzta a kórházból. Yoongi megszeppenve követte a felpörgött alacsonyabbat. Bele sem mert gondolni abba, hogy most mekkora szabályszegést követ el.

- Mi..mit csinálsz? - szólalt meg végül, mikor kiért a hóba. Beleszippantott a dermesztő hidegbe, amit már oly régen érzett. A hűvös szellő csípte az arcát és ettől egy pillanatra úgy érezte megint él. Hogy felszabadult és hogy végre ő is olyan, mint mások. Viszont nem volt sok ideje gondolkodni, mert valami eltalálta. Lenézett a kabátjára és egy hatalmas hófolt ékeskedett rajta. Fejét lassan felemelte, de akkor egy újabb csapás értre. Elvigyorodott, amint meglátta Jimint, aki hógolyókkal bombázza. - Hé ez nem ér! Nekem nincs kesztyűm. - biggyesztette le ajkait. A szőke azonnal a segítségére sietett és egyik kesztyűjét ráhúzta Yoongi kezére.

- Így kvittek vagyunk! Na gyeree! - futott a hóban Jimin, fején a bojtos sapkával. Az idősebb mosolyogva nézte az aprócska kesztyűt, de utána eredt. Talpa alatt ropogott a friss hó, a szél így még jobban égette az arcát. Nem is mert arra gondolni, mekkora szidást fog kapni, ha visszaér a kórházba. Ekkor fejét megint eltalálta egy hógolyó. Gonoszan elvigyorodott, ahogy a szőke hajúra nézett, majd futni kezdett felé. Jimin azonnal sikítozva szelte át a hóembert építő gyerekeket, miközben folyamatosan érték a hógolyók a hátát. - Elég! - nevetett fel miközben az egyre tornyosuló hóban futkározott.

- Te kezdted. - gyúrta folyamatosan a havat Yoongi, arcán egy hatalmas mosollyal. Boldognak érezte magát és erről csak a kisebb tehetett. Kihozta a szabadba, ahol már annyira régen nem járt. Végre újra frissnek érezte magát. A szíve hevesen dobogott, mind a futástól, mind az izgalomtól, amit most átél. A fájdalmas múltját egy pillanat alatt felejtette el és csak Jiminre tudott koncentrálni. A kissé kipirult almácskáira, az aprócska kezeire, a fürge lábaira, az egész lényére. Hamar rájött, hogy számára ez nem csupán szimpla barátság. Ez sokkal többet jelentett neki. Talán kezdett belehabarodni a fiatalabba.

- Baj van? - kérdezte gondolatai uralkodója aggódva, amikor észrevette, hogy barátja már egy ideje egy pontot szugerál. Sietősen mellé lépkedett, majd arcát kis tenyere közé fogta és szembe fordította magával Yoongit. Át se gondolta igazán, hogy mit is csinál, az érzései vezényelték. Tekintetük azonnal találkozott. Yoongi ajkai "o" alakra formálódtak, ahogyan elveszett az alacsonyabb szemeiben. Mindkettejük szíve egyre gyorsabban kezdett verni. A másodpercek csak teltek és teltek, miközben teljesen elvesztek egymás íriszeiben. Jimin hatalmas szembogarai aggódást sugalltak, míg Yoongié csak csillogott. Még sose csilloghatott ennyire, miközben a szőkét nézte. A szőke hajú egy hatalmasat nyelt, miközben arca a hideg segítségével még pirosabb lett. Kezei mintha odafagytak volna a másik puha arcára. Lassan közelítettek egymás felé a fejükkel, miközben szinte önkívületi állapotba kerültek.

- Jimin... - suttogta a menta hajú, mire végre mindketten feleszméltek. Az említett villámcsapásként ugrott el a másiktól és lehajtotta fejét. Zavarban érezte magát, hisz mikre gondol? "Úristenem majdnem megcsókoltam." agyalt magában. Azt gondolta hülye lett volna megtenni, hisz Yoonginak úgyse tetszik, ő pedig nem akar csalódásokat. Az idősebb arca is egyből kipirult a gondolataira. Annyira megtette volna, de mi van, ha Jimin nem akarta. Kissé szomorúan elfeküdt a tiszta hóban és kezeit is kinyújtotta.

- Mit csinálsz? - feküdt a fehérségbe a fiatalabb is, miközben a hó újra esni kezdett. Kezeit és lábait egyszerre kezdte el mozgatni, ezzel hóangyalt készítve. Egy halvány mosollyal az arcán utánozta Yoongi is a kisebb mozdulatait. Egyszerre kezdtek kuncogni, ahogy kinyújtott nyelvükre egy-egy hópehely rászállt. Szívük repesett az örömtől.

- Ez az első havam az idén. - fordította a fiatalabb felé a fejét a menta hajú. Már régen eltervezte, hogy valahogyan kiszökik a kórház unalmas falai közül, de Jimin egyel előrébb járt. - Köszönöm. - suttogta maga elé, majd visszafordította fejét az ég felé. A hó sűrűn hullva esett, ezzel megtapadva szemöldökükön és szempilláikon. A szőke mellkasát átjárta a melegség a köszönet hallatán. Nagyon tetszett neki a helyzet. Csak ők ketten, a hóban, mindenkitől távol. Jó érzéssel töltötte el, hogy kórházon kívül is boldogan eltudnak szórakozni.

- Igazán nincs mit. Csak szerettelek volna boldoggá tenni. - mondta nyugodtan, de aztán rájött, hogy elszólta magát. Most tutira lebukott. Ha most nem esik le Yoonginak, mit érez, akkor soha. Megszeppenve fordította a mellette fekvő felé a fejét. Ajkait rágcsálva nézett a kíváncsi szempárba, majd szemeit azonnal lesütötte. A menta hajú egy halvány mosollyal ült fel majd a kisebb felé tornyosulva támasztatta meg kezét Jimin két oldalán. Éltetője hangosan kalapált, kiszabadulásért könyörögve mellkasából. Nem tudta pontosan mit is kéne csinálnia csak nézte azt a gyönyörű arcot.

- Te mindig boldoggá teszel. - mondta ki őszintén Yoongi, ezzel felkeltve az alatta fekvő figyelmét. Nagy szemekkel pillantott fel a menta hajúra, aki egy apró ajakgörbülettel nézte a másik zavarodott énjét.

- M..mi? - motyogta az orra alatt Jimin. Valójában teljesen érthetően hallotta az egészet, hisz a gyerekek már nem visítoztak mellettük, mégis érthetetlen volt számára, hogy valaki ilyet mondjon a szemébe. Kipirult arccal nézett a fekete szempárba, amik egyből megbabonázták. Fel sem tűnt neki, hogy mennyire közel is vannak egymáshoz, csak amikor meleg leheletük egymás ajkait égették. Alig választotta el őket pár centi.  Yoongi lehunyta pilláit, várva a csókra, míg Jimin idegesen nézte a másik nyugodt arcát. Túlságosan is félt attól, hogy a felette tornyosuló csupán szórakozik vele, ezért kicsúszott alóla.

- Vissza kéne mennünk. - pattant fel és tempósan elindult a kórház fele. Yoongi ajkai csücsörítve csókolták meg a havat. Sóhajtva nyitotta ki szemeit, majd ő is felállt és lesöpörte magáról a havat.

- Megőrítesz Jeon Jimin. - fortyogott az orra alatt, majd elindult a szőke után a kórházba.

~•~
Mit gondoltok? Szerintetek happy end lesz a vége? 🧡