𝕊í𝕣𝕙𝕒𝕥𝕤𝕫 𝕒 𝕧á𝕝𝕝𝕒𝕞𝕠𝕟 /✔

~12.rész~

13. Taekook

Hetek teltek el és Jungkook még mindig csak magányosan tengette napjait a kórházban. Taehyung az első pár napban még bement hozzá, hátha meggondolta magát a fiatalabb, de az csak üveges tekintettel meredt a plafonra. A további hétekben csak szimplán hívogatta vagy sms-ekkel bombázta, de mivel nem kapott rájuk választ, hamar megunta azt is. Jungkooknak sejtése sem volt mire készül az idősebb. Jimin viszont minden nap bement testvéréhez. Nem beszéltek egymással csak ültek a csendben és figyelték a havas tájat. Már lassan február volt.

- Remélem nem hagyod, hogy elköltözzön. Mondjuk már lehet megtette. - szólalt meg a szőke hajú. Nem akarta, hogy a barna fürtös elhagyja Busant egy ócska veszekedés miatt, de kinézte belőle, hogy megteszi. Jungkook most először pillantott rá öccsére, kinek szemei dühösen mégis csalódottan csillogtak. Értetlenül pislogott a fiatalabbra, aki felállt és az ágyra ült. Tudta, hogy testvére talán sose bocsát meg neki, de szerette volna ha szerelmének annál inkább. Ujjait tördelve helyezte el magát a fehér ágyon.

- Mi az, hogy elköltözik? - kérdezte halkan Jungkook. Bele se mert gondolni mi történne akkor, ha Taehyung valóban elhagyná, csak mert önfejű volt.

- Mikor összevesztetek, azt mondta elköltözik egy másik városba, hogy ne álljon az utadba. Mivel te bunkóztál és nem szóltál hozzánk, el tudom képzelni, hogy már nem is lakik Busanba. - förmedt rá az idősebbre, aki megszeppenve hallgatta öccsét - Hívott legalább? Vagy írt? - kérdezgette, mire Jungkook kezébe vette a telefont. Hallotta, hogy hívták de nem foglalkozott vele, eddig a pillanatig.

56 nem fogadott hívás
84 üzenet

Taehyung tényleg erősen próbált kapcsolatba lépni az ónixhajúval, de az nem reagált semmire. Jungkook kezei remegni kezdtek és szemeiben is könnyek gyűltek, ahogy sorra olvasta az üzeneteket.

"Kérleek ne haragudj!"
"Annyira sajnáloom Jungkookie"
"Sose fogsz válaszolni?"
"Én tényleg szerettelek"
Itt megakadt egy pillanatra. Szerette? Még nem mondták ezt egymásnak soha, attól függetlenül, hogy mindketten ezt érezték. Szíve gyorsabban kezdett dobogni minden elolvasott sor után. Szörnyen érezte magát, hogy ennyire elutasító volt, miközben jól tudta, hogy az idősebbnek nincsenek barátai.
"Feladom! Elköltözök!"
Futtatta át tekintetét az utolsó üzeneten. Szemeibe könnyek gyűltek és kezei még jobban remegni kezdtek. Az nem lehet...

- Ji..Jimin. - kezdett el zokogni miközben öccse nyakába borult. Émelyegni kezdett, feje is lüktetett. - Most..most mit csináljak? - kérdezte elveszetten. Már nem is haragudott egyikükre sem, szimplán makacs volt megbocsátani.

- Először is ne bőgj, mint egy öt éves! Huszonegy vagy az isten szerelmére. Másodszor pedig szerintem azonnal írj rá, mondjuk már nem remélek semmit. - veregette hátba Jungkookot, aki azonnal pötyögni kezdett. Ujjai alatt füstölt a telefon, annyira gyorsan írt.
"Betudnál jönni kérlek?
Sóhajtva dőlt végig ágyában, miközben könnyei még mindig csordogáltak. El sem tudná képzelni az életét Taehyung nélkül. Annyira hülye volt, hogy egy ilyen miatt lehet, hogy örökre elveszítette. Ajkai cserepesre száradtak az izgalomtól, szíve hevesen dobogott. Pár perc múlva megérkezett a válasz, amit egy halkabb pittyegés jelzett. Taehyung sokat gondolkodott mit is írjon vissza. Mérges volt, hogy csak ennyi idő után kezdett el hiányozni Jungkooknak, miközben ő napokat sírt utána. Az elköltözést illetően meggondolta magát. Tapasztalatlan a világgal szemben és most inkább még gyűjtögetné a pénzét, hogy talán egy rendes házat is tudjon venni. Leendő lakótársa kissé elszomorodott, amikor Taehyung közölte vele, mégse tud menni, mert közbejött valamit, de megértő volt. Sóhajtva válaszolt a fiatalabbnak, majd kabátját magára kapta és elindult a kórház felé.
"Rendben."
Jungkook egy kisebb mosolyra húzta ajkait, amikor elolvasta az sms-t. Reménykedett benne, hogy megtudják majd beszélni ezt a dolgot. Jimin is megkönnyebbült, hogy bátyja már nem volt olyan érzéketlen, mint volt.

- Jungkook...tényleg ne haragudj ránk. Tudod én szégyelltem magam, hogy meleg vagyok és elakartam titkolni, de amikor újra megláttam Taehyungot akkor valami előjött. Nekem nem tetszik meg semmi, félre ne értsd, de akk... - motyogta a szőke, miközben szipogva a paplant piszkálta. Jungkook szíve fájdalmasan dobbant elkeseredett testvére láttán, ezért egy gyors ölelésbe vonta. Nem akarta őket megbántani, de még sose érzett ekkora szeretetet más felé, a nem a családjából származik. Imádta a barna fürtöst. A nevetését, amit sok idő után tudott csak kicsalni belőle. A bújós énjét, amikor csak random belebújta a nyakába. Imádta, ahogy csókot lop tőle pipiskedve, aztán kuncogva hajol el. Imádta a csillogó szemeit, amik mindig végigmérték őt. Egyszóval mindenét imádta és nem akarta elveszíteni. Nem bírná ki, ha a másik már nem szeretné, hisz ő halálosan szerelmes még belé. Az ajtón egy halkabb kopogás hallatszott. A szobában tartózkodó fiúk kíváncsian kapták tekintetüket az ajtó irányába, ami nemsoká ki is nyílt. Jungkook ketyegője, majdnem kiszakította a mellkasát, de amikor meglátta a kék hajkoronát csak sóhajtott egyet, ellentétben Jiminnel, akinek csak most kezdett igazán dobogni a szíve. Végigvezette tekintetét a vele majdnem egy magas fiún, majd érdeklődve pillantott Jungkookra.

- Szia Yoongi. - köszönt kedvesen a szoba tulajdonosa. Az utóbbi időben összehaverkodtak és szívesen fogadták egymást a szobájukban. Az ónixhajú elmesélte a történetét és Taehyungról is sokat hadovált. Yoongi is megosztott pár fontosabb információt magáról, így lassan már barátoknak mondhatták egymást. Jimin arca kissé kipirosodott, amikor a kék hajú egy mosolyt villantott meg.

- Hali Jk. - becézte, majd leült a velük szemben lévő ágyra. Csak most volt ideje meglesnie barátja mellett üldögélő fiút. Szőke haja szemébe lógott, miközben telt ajkait rágcsálta. A hideg is kirázta, ahogy ránézett erre az aranyos fiúra, amit Jungkook azonnal észrevett. Szélesen elmosolyodott, ahogy a két esetlen fiún váltogatta tekintetét. - Yoongi vagyok. - nyújtotta kezét Jiminnek szégyenlősen. Jimin azonnal felkapta tekintetét, ami találkozott a másik csillogó íriszeivel.

- Jimin, Jungkook öccse. - helyezte apró kezét a másik puha mancsába, majd kezet ráztak. Legbelül nem akarták elengedni egymás kezét, de az mennyire ciki lett volna, ezért hosszas percek múlva a szőke húzta el először kacsóját muszájból. Jungkook jól tudta mi folyik itt, de nem akart beleavatkozni, ezért inkább csendben maradt és a két fiatalabbat figyelte. A csönd hamarabb telepedett a szobára, mint gondolták, de mielőtt még bármelyikük megszólalt volna, az ajtón ismét kopogtak, majd belépett rajta a legidősebb. Fejét lehajtotta, amint meglátta milyen sokan vannak a szobában.

- Menjünk ki! - mondta Jimin, majd karon ragadta Yoongit és kihúzta a társalgóba. Taehyung még mindig az ajtóban állt, szíve hangosan dübögött mellkasában. Nem mert a másik szemébe nézni és azt se tudta egyáltalán mit szeretne. Nagy levegőt vett, majd egy kissé mogorva stílusban megszólalt.

- Mit szeretnél? - emelte fel tekintetét és kezdeményezett gyilkos szemkontaktust a fiatalabbal. Jungkook megpaskolta mellette a helyet, mire a barna fürtös magában felhorkantott. - Jó itt. - állt még mindig az ajtó előtt tehetetlenül. Jungkook megadóan vett egy mély levegőt, majd kikelt az ágyból és Taehyung elé lépkedett, miközben még mindig tartotta a szemkontaktust.

~•~
NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT!💜