𝕊í𝕣𝕙𝕒𝕥𝕤𝕫 𝕒 𝕧á𝕝𝕝𝕒𝕞𝕠𝕟 /✔

~20.rész~

6. Yoonmin

- Figyelj Jimin..én..tudod nekem nem csak barátnak számítasz. - mondta maga elé. - Ahj ez így nem jó. - túrt hajába a menta hajú idegesen. - Azt hiszem szerelemes vagyok beléd. Te hogyan érzel? Nem kell viszonoznod, csak maradjunk jóban, oké? - egyedül volt jelenleg a szobájában és a "majdnem csókos" incidensükön agyalt. Szerette volna bevallani érzéseit a fiatalabb iránt. Viszont Jimin azóta a nap óta meg se látogatta. Teljesen sokkban feküdt otthon, már lassan két napja. Még jó, hogy hétvége van és nem hiányzik az iskolából. Yoongi már nagyon szerette volna látni kiszemeltjét, de ha Jimin nem jön be, nem tud hozzá elmenni. Vagy...mégis? Talán az orvos kiengedhetné, bevallaná érzéseit és aztán visszajönne. Ez nem is tűnik annyira bonyolultnak. Tudta, hogy elég nehéz az orvosát meggyőznie, hogy nemes cél érdekében akarja elhagyni az épületet, de megpróbálta és sikerrel járt. Őszintén szólva fogalma sem volt, hogy innen hogyan tovább? Kettő lehetősége volt. Vagy írni a szőkének, vagy a bátyjának. Inkább a második opció mellett döntött. Elszántan csörgette meg Jungkook számát, de ekkor kinyílt az ajtaja. Nem is érdekelte ki az, azt hitte a nővér jött be elvinni a reggelije alá használt tálcát.

- Sziaa Jungkook. - köszönt a telefonba, miközben hallotta, hogy becsukódott az ajtó. Az ablaka elé sétált és a hóesést nézte.

- Oh szia. - kuncogott a telefonba - Mi a helyzet?

- Jimin otthon van? - ült le az ágyra, még mindig háttal az ajtónak. - Beszélni szeretnék vele.

- Most ment el nagyjából tíz perce. Nem mondta, hogy hova, csak nagyon sietősen távozott. - felelte az idősebb. Jól tudta, hogy mi folyik közöttük, mert valamelyik nap elég alaposan kifaggatta öccsét, de nem akart beleavatkozni.

- Értem.. - motyogta lehangoltan - Haragszik rám? - kérdezte halkan. Nagyon rossz volt neki, hogy már két napja nem találkoznak és nem tudja elérni.

- Nem hinném. - rázta fejét a vonal túloldalán az ónixhajú. - Összevesztetek? - érdekelődött, hátha valamit sikerül kiszednie belőle.

- Nem, nem..csak én..én megakartam csókolni, de elmenekült. Most biztosan nagyon utálhat, ugye? - harapott alsó ajkába. Azóta is ezen zsörtölődik. Minden szabadidejét ezzel töltötte, hogy újra és újra lejátszotta fejében a jelenetet. Ahogy Jimin telt ajkai mozognak beszéd közben, a piros pofija, amikor zavarba jön és a hatalmas szemei, amikben mindig elveszik. Fejét lehajtotta és úgy várta Jungkook válaszát, viszont ő nem szólalt meg. Inkább csak agyalt, hogy valami bíztatót mondjon, de mégse leplezze le testvérét. Yoongi szíve a gondolatokra hevesen kezdett kalapálni, de valami megzavarta. Háta mögött besüppedt az ágy, majd két aprócska kéz fonódott a dereka köré. A telefon azonnal kiesett az idősebb kezéből az ágyra és gyomra is görcsbe rándult.

- Sajnálom.. - suttogta Jimin mögüle, majd homlokát az időseb hátának döntötte. Gyomrában azonnal feléledtek a jól ismert lepkék. Arca felvette a rózsaszín színt, miközben kezeit még mindig körbefonva tartotta a másik dereka körül. - Csak féltem, hogy...hogy nem gondolod komolyan. - motyogta még vörösebb fejjel és jobban odaszorította arcát a magasabbik hátához, hátha ezzel nyugtatni tudja magát.

- Ji..Jimin. - remegett meg a hangja Yoonginak. Egyáltalán nem számított a társaságára, főleg nem úgy, hogy közben a bátyjával beszéli meg a problémáit. Úgy érezte, joga van tudni a másiknak az érzéseiről, mégha nem is kölcsönösek. - Szerintem én nem tudok többet a barátod lenni. - hunyta le pilláit.

- Yoongi?! Ott vagy még? Haló!! - kiabált a telefonba Jungkook, de ezt egyikük sem hallotta. Túlságosan is lefoglalták egymást.

- Mi..? Miért? Megbántottalak? Sajnálom, nem akartam.. Én csak... - nem tudta befejezni, mivel a menta hajú elkapta a karját és az ölébe húzta egy egyszerű mozdulattal. Megszeppenve pillantott fel az édes szempárba, amik kedvességet sugároztak, ezzel kissé nyugtatóan hatva rá.

- Úgy értem, nem tudok csak a barátod lenni. Én.. - sóhajtott fel - szeretlek. - mondta ki könnyedén a szavakat. Arca kissé elpirult mégis magabiztosan nézett a kisebb íriszeibe. Kezeit szorosabban tartotta dereka körül, nem akarta, hogy most is elfusson, mint múltkor. Szerette volna végre tudni, mit érez Jimin is iránta, mivel sose adott semmi bátorítót, ellentétben vele, aki folyton bókolgatott.

- Én is szeretlek Yoongs.. - motyogta maga elé a szőke hajú. Fejét lehajtotta, miközben ajkaiba mélyesztette fogait. Szíve hevesen zakatolt a vallomástól. El sem hitte, hogy végre átlépik ezt a barát zónát. Álla alá nyúlt az idősebb, majd felemelte fejét, hogy kialakítsák a szemkontaktust. Yoongi csak kedvesen elmosolyodott, ahogy a megszeppent fiúra nézett, aki mostmár az övé. Csakis az övé. Lassan hajolni kezdett felé, szemeit útközben lehunyva. Párnácskáik finoman érintették egymást. Eközben közelebb vonta magához ölében a kisebbet, majd oldalára simított. Óvatosan mozdította meg ajkait a telt párnákon, miközben Jimin remegő testtel viszonozta a csókot. A boldogság mindkettőjüket máshogy érte. Míg a fiatalabb teste remegett a jó érzésre, addig Yoongi magabiztosabb lett. Jimin, kezét a menta tincsek közé vezette és úgy húzta közelebb magához az idősebbet. Csókjuk egyre szenvedélyesebb lett, amibe próbáltak minden érzelmet beleadni. Szerették volna tudatni a másikkal, hogy érzelmeik viszonzásra találtak. Pár perc múlva pihegve váltak el egymástól egy szégyenlős mosollyal. A szőke hajú azonnal a másik nyakába bújt és úgy ölelte szorosan.

- Kurvára hiányoztál. - ölelte vissza Yoongi. Ajkaik megduzzadtak, ezzel egy elég kellemes hatást kölcsönözve egymásnak. Eldőltek az ágyon, még mindig egymást szorongatva. Olyanok voltak, mint a kisgyerekek. Összebújva terültek el egymáson a másik nyakába szuszogva. Testüket átjárta a ritkán érzett bizsergés, amit csak akkor érzékeltek, ha a másik megérintette őket. Vigyorogva engedtek az ölelésen, majd újra egymás szemeibe néztek. - Nem gondoltam, hogy viszonzod az érzéseimet. - szólalt meg Yoongi egy kis szemezés után, miközben Jimin arcát vizslatta.

- Már hogy a fenébe ne viszonoznám? Láttad te magad? Egy főnyeremény vagy. - kuncogott édesen a kisebb, majd egy apró puszit nyomott a menta hajú szájára. - Ne haragudj, hogy nem jöttem hamarabb, csak átkellett gondolnom ezt az egészet. De látom te egy kicsivel előttem jártál. - mosolygott tüneményesen, ami Yoongit mindig elvarázsolja. Mondjuk Jimin minden porcikája elkábítja az idősebbet.

- Hát őszintén szólva engem már az első találkozásunknál megfogtál. - nevette el magát kínosan Yoongi. Mosolya levakarhatatlan volt jelenleg és azt akarta, hogy ez a csodás pillanat egy évezredig tartson.