𝕊í𝕣𝕙𝕒𝕥𝕤𝕫 𝕒 𝕧á𝕝𝕝𝕒𝕞𝕠𝕟 /✔

~22.rész~

8. Yoonmin

- De kéreeem! - nyafogtak a fiúk az orvosnak. Nagyjából már negyed órája puncsolhattak neki, de úgy nézett ki, a fehér köpenyes pasas törhetetlen. Veszélyesnek és felelőtlennek gondolta kiengedni a betegét ennyire hosszú időre, de Yoongi egyszerűen hajthatatlan volt. Sosem látta még ennyire elszántnak őt a doki és talán ezért is ment bele.

- Egy feltétellel. - emelte fel mutatóujját Dr. Byun. Megsajnálta a fiúkat, főleg a menta hajút, hogy nem élheti a szokásos tinik életét. Azt akarta, hogy boldog legyen, de ehhez az kellett, hogy belemenjen ebbe az egészbe. Megfontolta a feltételét, mivel ha ez most kiderülne, lehet el is bocsátanák az orvosi munkából, hisz egy súlyos betegséggel rendelkező fiút fog elengedni. Jimin azonnal abbahagyta az ugrálást és párjával várakozóan néztek az idősödő férfira. Várták, hogy mit kell majd betartaniuk, ha elmennek a buliba. - Éjfélre vissza kell érned! - mondta Yoonginak, majd el is ment egy másik betegéhez. A két srác fel sem fogta, hogy Dr. Byun valóban elengedte a menta hajút. Kissé sokkosan ültek még az ágyon, majd Jimin reagált először. Szája egy hatalmas vigyorra húzódott, majd azonnal letámadta szerelmét és eldöntötte az ágyon.

- Igeeen! Én megmondtam, hogy bele fog menni. - nézett Yoongi szemeibe, majd sok-sok puszival lepte el a másik arcát, aki csak kuncogva fogadta a kedvességét.

- Nem gondoltam, hogy végül beadja a derekát. - sóhajtott fel az idősebb, majd kezeivel átölelte a felette lévő derekát. Belül rettentően boldog volt, hisz már elég régen szórakozott, de amióta Jiminnel együtt van, felhőtlen az élete. Mindig nevet, folyamatosan jól érzi magát és erről csak a szőkeség tehet.

- Hamupipőke. - kuncogott a fiatalabb, miközben összeborzolta a zöld tincseket. A másik kérdőn nézett rá, nem értette ezt az elnevezést. - Ahj Yoongs. Mivel éjfélre kell visszaérned. - magyarázta el mosolyogva, mire az idősebbnek azonnal leesett. Szemet forgatva emelte le magáról szerelmét, majd felült és a faliórára pillantott. A buli kilenckor kezdődik és jelenleg öt óra volt. - Hazamegyek és átöltözök. Majd megkérem Jungkookot, hogy vigyen el minket is. Ő úgyse iszik majd. - puszilta arcon Yoongit, majd felvette kabátját.

- Rendben. Addig én is előhalászok valami viselhető szettet. - mérte végig Jimint mosolyogva. Miután az alacsonyabb teljesen elkészült, visszaszökdécselt az idősebb elé, majd egy lágy csókba hívta.

- Majd írok, ha indulunk otthonról. Addigra legyél készen! Sziaa. - köszönt el mosolyogva, majd kisietett az ajtón. Mikor hazaért, egyből elment tusolni, majd a szekrényében kezdett el kutakodni. Még nagyjából három óra volt a buli kezdetéig, de ő mindig szeretett hamarabb elkészülni. Nem szerette ezeket az utolsó pillanatra hagyni. Felvette kedvenc fekete ingjét egy szintén fekete nadrággal, majd hajára kent egy kis zselét. Ritka alkalmak egyike volt, amikor ennyire érdekelte hogyan is néz ki. Fogatmosott, majd elkezdte csinálni a sminkjét. Szemhéjára kent a ruhájával azonos színű púdert, majd pár perc múlva elégedetten méregette magát a tükörben. Szerette volna, ha Yoongi majd elájulna ha meglátja. Átsietett Jungkook szobájába, ahol ő is már teljesen készen állt, Taehyunggal az oldalán.

- Sziasztok. - köszönt kedvesen, majd leült bátyja ágyára. A másik kettő kedvesen fogadta a kisebbet. - Lehetne egy kérésem? - nézett Jungkook szemeibe, aki kíváncsian nézett vissza.

- Persze, mondd csak! - ölelgette Taehyungot a tükör előtt, aki csak hatalmas mosollyal az arcán nézte szerelme vonásait.

- Annyi, hogy eltudnál engem és Yoongit is vinni? - motyogta maga elé. Tudta, hogy testvére utálja furikázni az embereket, viszont most szívesen belement egy bólintás után. Túlságosan is boldog volt. Jimin hálásan megköszönte, majd írt is egy üzenetet a kórházban tartózkodónak, hogy most indulnak. Pár percen belül már az épület parkolójában várakoztak, miközben beszélgettek. Jimin kiszállt az autóból, hogy párja gyorsabban megtalálja a kocsit. Kis idő múlva egy fehér szettben megjelenő Yoongit vett észre, aki sietve futott felé. Hatalmasat kellett nyelnie, ahogy végignézett az idősebben. Teljesen kivirulva érkezett meg a szőke mellé.

- Szia baby. Csodásan nézel ki. - mosolygott rá a menta hajú, mire azonnal lesütötte szemeit. Arcát ellepte a pír, mind a bóktól, mind attól, hogy szerelme ilyen jól néz ki. Lopott Yoongitól egy csókot, majd csak aztán válaszolt.

- Te..te is. - makogta még mindig vörös arccal, amin a másik csak kuncogott egy jót. Beszálltak hátra a kocsiba. Jungkook kezet fogott régi barátjával, majd el is indultak Hoseokhoz. Nagyjából negyed óra múlva érkeztek meg a helyszínre. Kiszálltak a kocsiból, majd csöngetés nélkül beléptek a házba. Már az utcán is lehetett hallani az üvöltő zenét, de bent még jobban bömbölt. Orrukat azonnal megcsapta a cigi és az alkohol keveredésének szaga, ami azonnal party hangulatot adott nekik. Mind a négyen a piás pult felé vették az irányt. Míg Taehyung alkoholt kezdett el keverni, addig Jimin, Yoongi és Jungkook az üdítőnél maradt.

- Nem fogsz inni! - fenyítette be a szőkeség az idősebbet. Bízott benne, de mégis félt, hogy esetleg a másik a nagy hévben, mégis inni fog valami nem neki valót és aztán baja lesz. Nem akarta, hogy balul süljön el ez az egész és elveszítsék a doki bizalmát is. Yoongi csak egy apró puszit nyomott a szájára, majd egy bólintás után töltött magának egy kis narancs levet. Bementek a nappaliba, ahol mindenki már javában táncolt félig részegen. Kissé undorodva turakodtak a fiatalok köze, majd ők is táncolni kezdtek. Végre felszabadultak és kikapcsolódtak. Nem gondoltak a rossz dolgokra, a kórházra és Yoongi betegségére, csak a mának éltek. Az idősebb kezei az alacsonyabb derekára vándoroltak hátulról, majd teljesen magához húzta. Jimin háta a magasabbik mellkasához csapódott, majd vigyorogva kezdte el mozgatni csípőjét, ezzel hergelve párját. Fenekét direkt Yoongi ágyékához dörgölte, ezzel abszolút beindítva a menta hajút. Jól tudták, hogy gáz lenne egy buliban lefeküdniük, de kívánták egymást, viszont ezzel várniuk kellett, míg vissza nem érnek a kórházba.

- Annyira imádlak. - puszilt a fiatalabb nyakába a menta hajú. A kisebb csak szégyenlősen elmosolyodott, majd szembe fordult párjával és kezét a nyakába helyezte. Lassan közeledett fejével, majd összeérintette ajkaikat. Lágy táncot jártak nyelveik, miközben Yoongi keze az alacsonyabb fenekére siklott. Vágyakozóan mart bele félgömbjébe, ezzel könyörögve neki, hogy menjenek szobára. Jimin csak megrázta a fejét egy halvány mosollyal, viszont Yoongi nem engedett. Nyakát kezdte el csókolgatni mindenki előtt, hátha ezzel ráveszi.

- Yoongs..ne most.. - motyogta és eltolta magától. Az idősebb csak felmorrant, majd visszahúzta magához és újra megcsókolta, miközben kezeivel lefogta az alacsonyabbat. - Kérlek..ne égess már le! - tért ki a csókok elől, viszont a menta hajú nem engedett. Újfent nyakát kezdte el csókolgatni, harapdálni a táncparkett közepén. Jimin szemei kezdtek könnyekkel megtelni, amit a másik nem is érzékelt. - Fejezd be.. - motyogta és egy kissé erősebben ellökte magától.

- Most mit izélsz? Máskor te könyörögsz nekem, hogy dugjalak meg, most meg kéreted magadat. - forgatta meg szemeit Yoongi egy pimasz mosollyal. A szőke tincses szíve azonnal hevesen kezdett el verni. Fájt, hogy ilyet mondott neki, de inkább magába fojtotta.

- Mi..mi a bajod? - kérdezte remegő hangon, lehajtott fejjel. Arcán lefolyt az első könnycseppje, amit a másik még mindig nem vett észre. Kissé megrémült, hogy Yoongi hirtelen ennyire követelődző lett vele szemben.

- Biztos van szabad szoba! Gyere! - vigyorgott perverzen az idősebb, majd az alacsonyabb csuklójára fogott és kihúzta a tömegből. Jimin megpróbált kiszabadulni, miközben torkában hatalmas gombóc keletkezett.

- Engedj már el! - szedte le a kezét Yoonginak, majd hátrébb lépett. Értetlenül nézett szemeibe és a menta hajú csak most vette észre, hogy a kisebb arca tiszta könny. Jimin hevesen lihegve nézett a másik szemeibe, aki felé lépett aggódva. - Miért csinálod ezt velem? - sírta el magát kissé remegve.

- Jimin én.. - fogta volna meg a kezét, miután rájött, hogy mit is csinált, de a szőke elkapta előle.

- Ha..hagyj békén! - mondta dühösen, majd kifutott a házból. Teste megfeszült a hideg levegőre, viszont esze ágában sem volt visszamenni a buliba, főleg nem barátjához. "Miért érdemlem ezt?" gondolta magában szipogva, majd tovább sietett az utcában.

- Basszus.. - túrt idegesen zöld tincsei közé Yoongi, majd felkapta magára a kabátját és párja után eredt.