𝕊í𝕣𝕙𝕒𝕥𝕤𝕫 𝕒 𝕧á𝕝𝕝𝕒𝕞𝕠𝕟 /✔

~15.rész~

15. Taekook

Taehyung minden nap meglátogatta Jungkookot egy egész héten át. Csak eddig tartották bent a fiút és mint kiderült valóban a stressztől volt rohama. Mindenki tudta, hogy a fiatal fiú szeretett volna jól teljesíteni az iskolában és emelett még ott volt a vita is, ami hatalmas kiváltó oka volt. Eközben a barna hajúnak bűntudata lett. Egyrészt a roham miatt, másrészt, hogy a temetőben már hetek óta nem járt. Úgy gondolta, mivel jelengleg Jungkook az ágyat nyomja és unatkozik, ezért elhívja bemutatni neki. Az ónixhajú azonnal ideges lett. Az idősebb nem mondta neki, hogy a temetőbe mennek, szimplán annyit írt, hogy beakarja mutatni valakinek. Idegesen keresgetett valami elegáns ruha után, de úgy gondolta egyik se megfelelő az estéhez. Igazándiból nem is értett miért szinte éjszaka kell menni, de vállat rántott. Lehet cska akkor ér rá az a bizonyos személy. Bele se gondolt, hogy nem házhoz mennek, mondjuk jogosan. Ki gondolna arra, hogy egy sírhelynek akarja bemutatni? Senki. Taehyung csupán a szokásos pulcsiját kapta magára, miközben a fiatalabb három ideg összerobbanáson és legalább hat szetten volt túl. Pár óra múlva az idősebb már Jungkookék háza előtt topogott. Becsöngetett, majd a válaszra várt. Egy szőke hajkorona dugta ki a fejét az ajtón, amin elmosolyodott.

- Szia Tae! Gyere beljebb! - ölelte át barátját, majd kinyitotta neki az ajtót. Jungkook a csengő hallatára még idegesebb lett. A haja tiszta kóc, az ingje még nincs kivasalva. - Menj csak fel hozzá! - noszogatta Jimin, mire Taehyung egy bólintás és a fiú szüleinek való köszönés után felsietett a szobába.

- Szia. - mosolyodott el, ahogy belépett a szobába. A ruhák szanaszét hevertek, hol az ágyon, hol a földön. - Nyugi szívem! - ölelte át hátulról a magasabbat, aki csak ekkor észlelte, hogy más is van a szobában. Kezeit az alacsonyabb kezeire tette, majd megfordult az ölelésben és egy lágy csókot nyomott Taehyung ajkaira. Ez máris segített neki lehiggadni. Vett egy nagy levegőt, majd visszafordult a szekrény felé.

- Nem tudom mit vegyek fel baby. - sóhajtott fel Jungkook. Már fél napja próbálgatja a ruhákat, ami a szobáján meg is látszik, de egyiket se találta tökéletesnek az alkalomhoz. Taehyung elkuncogta magát, majd a kigombolt ingű fiút magával szembe fordította.

- Ne gondold túl! - nyomott puszit a magasabb szájára, majd felült az ágyra és onnan nézte párját. Jungkook a szavak után egy egyszerű és kényelmes póló mellett döntött, majd megfésülte a haját és elrohant fogat mosni. Taehyung vigyorogva nézte szerelme ide-oda siető alakját. Nem volt biztos benne, hogy elmondja-e neki az igazat, hogy csak egy egyszerű temetőbe szeretné elvinni.

- Kész vagyok! Hogy nézek ki? - törölte nadrágjába vizes kezét az ónixhajú, ezzel is megspórolva a törülközésre szánt időt. A barna fürtös kedvesen elmosolyodott, majd szorosan szerelme elé állt és pipiskedve egy szenvedélyes csókba hívta. Kezeit lassan tette fel a magasabbik nyakába, ezzel lejjebb húzva őt, miközben az említett, kezeit Taehyung derekára csúsztatta.

- Tökéletes! - vigyorgott az alacsonyabb, majd lesétáltak a bejárathoz. Egy köszönés után elhagyták a házat. Már javában este volt, az égen megjelentek a jól ismert csillagok és a hatalmas hold, ami kivilágította nekik az utat. Jungkook még sosem volt Taehyungéknál, de azt nem tudta, hogy most se lesz alkalma meglesnie szerelme házát. A barna fürtös idegesen lépkedett a magasabbik mellett, nem tudta hogyan mondja el neki a dolgot. Nem akarta elrontani a kedvét, ezért arra gondolt, majd úgyis megtudja ha odaérnek. Az egész utat végignevették és beszélgették. Már azt is eltervezték, hogy beszélnek Jiminnel Yoongiról, mivel a napokban elég sokat fecsegett a kék hajúról, de még azóta se látogatta meg. Taehyung szíve hirtelen szúrt be, amikor eszébe jutott, hogy egy szál rózsát se hozott nagymamájának. - Virág! Kell virág! - nézett kétségbeesetten Jungkookra, kinek szemei kikerekedtek. Hogy felejthetett el ajándékot hozni? Gyorsan lépkedtek tovább, hátha valamelyik üzlet nyitva van még. Szerencséjükre egy kissé eldugottabb virágüzlet éppen akkor zárta kapuit, amikor a két fiú beesett rajta. Az idős nő mosolyogva hívta őket beljebb, majd összeállított nekik egy aranyos csokrot a legszebb kimaradt virágaiból. Jungkook azonnal kifizette, majd tovább indultak. Pár perc múlva Taehyung megállt a temető kapuja előtt.

- Mit csinálsz baby? - kérdezte értetlenül az ónixhajú, majd visszasétált szerelme mellé. A barna fürtös lesütötte szemeit és úgy válaszolt. Nem mert felnézni a zavarodott szempárba.

- Itt vagyunk. - motyogta, majd behúzta a temető kapuin. - Jó estét! - köszönt kedvesen a temető karbantartójának, aki egy meglepett, de mégis kedves mosollyal bólintott a két fiúnak.

- Miféle poén ez? - kérdezte Jungkook a ropogós hóban lépegetve. Sokszor nem értette párja dolgait, de ez merőben eltért a többitől. Taehyung szomorúan megállt szeretett sírhelye mellett, majd a fiatalabbra nézett.

- Megjöttünk. - suttogta félve, majd a direkt neki otthagyott széken foglalt helyet. Nem szokta rajta kívül senki se látogatni a mamáját, ezért is használja csak ő ezt a rozoga széket. Pár másodperc múlva a karbantartó egy hasonló székkel futott feléjük, majd Jungkook alá tette és visszasétált a megszokott helyére, ahonnan az elkeseredett barna fürtöst szokta nézni.

- Ezt hogy érted Taehyung? - kérdezte teljesen összezavarodottan a fiatalabb, majd szerelme elveszett tekintetébe nézett, miközben leült mellé.

- Ő a mamám. Mama ő Jungkook, tudod sokat meséltem róla. - mosolyodott el keserűen az idősebb. És akkor döbbent rá az ónixhajú, mi folyik itt. Szíve összefacsarodott és közelebb ült az idősebbhez. - Remélem nem gond, hogy nem mondtam el. Féltem elmondani, hogy az egyetlen ember, akit rajtad kívül szeretek, az már sajnos nem él. - hajtotta le fejét Taehyung. Jungkook szomorúan kulcsolta össze ujjait a barna fürtössel. - Na látod mama, ő az oka, hogy az utóbbi időben keveset látogattalak. Tudod mondtam, hogy kórházban volt és muszáj volt, hogy mellette legyek. - szorított rá a fiatalabb kezére, kinek szemeibe könnyek gyűltek.

- Hoztam virágot! - mondta Jungkook, majd letette a sírra, az előbb vásárolt csokrot. Taehyung hálásan nézett szerelmére, kinek akkor gördült le egy könnycsepp puha arcán. Teljesen meghatotta ez az egész. Nem is tudta, hogy az idősebb milyen fájdalmakon megy keresztül és sose értette, miért akar mindig este elmenni tőle, de most már minden világos lett számára. - Biztos nagyon kedves nő volt és nagyon szeretett téged. - mondta halkan Jungkook.

- Valóban rettentő kedves volt. - mosolyogott rá Taehyung és csak ekkor vette észre szerelme elkeseredett tekintetét. - Mi a baj? Csalódott vagy? Mehetünk, ha gondolod. - állt fel ijedten.

- Ülj vissza Kim Taehyung! - szólt rá, mire a másik engedelmeskedett. - Csak tudod most jöttem rá, hogy te tényleg egy kincs vagy. Az én legértékesebb kincsem. - döntötte össze homlokukat, amit a karbantartó egy lágy mosollyal figyelt. Meglepte, hogy a barna fürtös nem egyedül érkezett, de nem volt elítélő vele szemben.

- Köszönöm.. - suttogta Taehyung, majd hideg ujjait a másik arcára vezette és összeérintette kissé lilás ajkukat. - Szeretlek. - motyogta a másik szájára, majd egy újabb csókba hívta.

- Én is. Nagyon. - mosolyodott el a fiatalabb, majd visszafordult a sír felé. Taehyung ráhajtotta vállára a fejét és úgy hallgatta, szerelme miként beszélget a mamájával.