Daloskönyv /befejezett/

26. - Ned

Megkésve és fájó szívvel legépelve, de meghoztam az utolsó részt, kedvenc dobosom szemszögéből 😄 Kicsit hosszúra sikeredett, de remélem olyan lett, amire számítotok 😊

Jó olvasást 😁

***

Ned hunyorogva pillantott körbe, miután az ablakon betűző fény felkeltette. Először azt sem tudta, egyáltalán hol van, de aztán kellemes beismeréssel jött rá, hogy a New York-i szobáját látja maga körül. Ásítva felült, miközben hagyta, hogy a felébredéssel érkező emlékek sorra eszébe juttassák, hogyan is került végre haza. A kiesés gondolata nem érte váratlanul, három nappal utána már úgy érezte, kezdi elfogadni. Jason repjegyeitől még mindig összeszorult a mellkasa és az irdatlan hosszú, időeltolódással megspékelt út felidézése sem dobta fel a reggelét. Aztán jött Linda. Akaratlanul is elmosolyodott és minden más eltűnt a fejéből, a lány csókját kivéve, amit akkor váltottak végre, amikor előző este hazakísérte őt.

Máris úgy érezte, alig bír magával, hogy újra láthassa őt. Ott is hagyta az ágyát és út közben a falon függő órára pillantva, kiment régen látott szobájából. Még nagyjából egy órája volt, amíg Linda végzett a kávézóban. Nem tudta elcserélni a műszakot és Ned többek között ezért sem akarta előző este kirángatni őt a reptérre. Nem tagadta, nagyon jól esett neki, hogy a lány mégis ott várta őket, de egy óránál többet nem alhatott, mire már munkába kellett indulnia, és ettől meg akarta kímélni.

Mikor kiért a konyhába, Nate már ott üldögélt a pultnál és a fejét a kezével támasztva meredt elnyűtten egy bögre kávéba. Nagyjából úgy festett, mint amire Ned számított, főleg egy olyan este után, mint az előző. Jól tette, hogy utánament, mert abban sem volt biztos, hogy az angol visszatalált volna magától a lakásba, ennyi alkohol után. A végén már ő vette ki a kezéből az üveget, de az a két korty az alján tényleg nem számított volna. Ilyen sem nagyon volt még, hogy ő figyelt oda Nate-re amiért a pohár aljára nézett és nem fordítva.

- Szia, Pic - köszönt neki, visszafogva a saját jókedvét. Nate laposan rápillantott és motyogott valami "jó reggelt"- félét. Igazából, már dél is elmúlt, de a reggel már egy ideje azt jelentette náluk, hogy: „én is nem rég keltem fel". Ned töltött magának egy pohár vizet, aztán a pult másik oldalának támaszkodott az angollal szemben. - Jobban vagy? - kérdezte tőle. Részben elég hülye egy kérdés volt, mert barátja ennél másnaposabb már nem is lehetett volna, de hajnalban úgy tűnt, talán átesett a holtponton gyerek ügyben. Nate nem felelt, csak vállat vont. Legalább már nem a fejét rázta. Ez is valami. Ned töprengve figyelte, ahogyan az angol megdörzsölte a szemeit, aztán halkan felsóhajtott.

- Bocs a tegnap estéért - mondta rekedten, mire Ned megrázta a fejét. Nem tudta, Nate mennyire emlékezett, de nem nagyon csinált semmit, inkább csak beszélt. Annál többet, minél többet ivott, és többnyire Rebeccáról. A végére már mondhatni teljesen összefüggéstelenül hordott össze mindent, de legalább kiadta magából, amit kellett. Ned pedig végighallgatta őt, attól függetlenül, hogy egy idő után már nem értette, mit akart mondani. Tartozott is neki ennyivel, ha számba vették, hányszor fordult már elő ez az eset fordítva. Ned már éppen valami felelten gondolkodott, mikor telefoncsörgés szakította félbe az eszmecserét. Nate halkan felmordult és megadóan hajtotta a fejét a pultra.

- Nem adja fel - motyogta a zsebében csörgő mobiljára célozva. Ned elkomorodott, mert ő is tudta, ki próbálkozik már megint. Ross a hajnal folyamán is többször hívta őket felváltva, de minduntalan kinyomták vagy csak hagyták kicsengeni. Nate most az utóbbit választotta, de Nedet már nem hagyta nyugodni a bosszankodással kevert kíváncsiság, hogy Ross miért nem hagyja már őket békén. Ha négyen sem akarják neki felvenni a telefont, akkor érdemes lenne már feladnia. Nem tehetett róla, de baromira érdekelte, ugyan mi lehetett még olyan fontos, hogy mindenképpen meg akarta velük osztani. Nate mobilja végül elhallgatott és nem telt bele sok, hogy a dobosé is megszólaljon, a helyiség másik végében, a kabátja zsebében. Ned néhány másodpercig csak némán hallgatta, aztán mély levegőt vett és a csörgő készülék felé indult.