Daloskönyv /befejezett/

21. - Nathaniel

Basszus, Nate, nagyon para volt ez az adás! - Vasárnap reggel - pontosabban délhez közeledve - , a konyhapultnál üldögélve és a hosszú, álomtalan alvástól kótyagosan, Nate-nek először eszébe sem jutott, hogy miért lett volna a tegnapi más, mint az eddigiek. Aztán, sorra beugrott neki minden; az elrontott Love Runs Out, az utolsó előtti helyezés, Susan és az érthetetlen döntése... Mintha csak egy bizarr álom lett volna az egész.

Megint fent maradtál megnézni? - küldte el, látva, hogy tegnap este Mark alig néhány perccel a műsor után írt neki.

Még szép! - érkezett szinte rögtön a felelet. Nate akaratlanul is elmosolyodott, attól függetlenül, hogy egy bögre kávé társaságát leszámítva teljesen egyedül volt. Bár Marknak nem voltak egészen objektív véleményei egy-egy adást illetően, mégis sokat értek a szavai.

Nem kellett volna - nyomott el egy ásítást és meg sem próbált gondolni rá, milyen lett volna, ha hajnalban kell felkelnie. Fordított esetben biztosan ő is ezt tette volna, de az a nyolc óra időeltolódás nem volt kellemes.

Milyen barát lennék, ha nem élőben néznélek titeket? - érkezett a válasz.

Egy kipihent barát. - Olyan, aki nem érdemelte meg, hogy csak úgy otthagyjam.

Nem kockáztatom, hogy egy újságban jöjjenek szembe a hírek, mielőtt bepótolnám - írta Mark. Nate elcsodálkozott.

Benne van a műsor otthon a lapokban? - kérdezte meglepve.

Viccelsz? "Angol siker az amerikai tehetségkutatóban" . Odavannak érte. - Nate elmosolyodott, de nem válaszolt, mert a képernyő alján három kis pont jelezte, hogy angol barátjának még van valami hozzáfűznivalója. - Amúgy - küldte el Mark folytatásként - , direkt írtad úgy, hogy "otthon"? - Nate visszapörgette az üzeneteket és elolvasta, amit legutóbb írt.

Nem - ismerte be, fél szemöldökét felvonva. - Fura.

Nem az. London 5ever. - Nate elnevette magát.

Egyszer eljöhetnél ide. Tetszene Amerika - írta mélázva.

Te is benézhetnél, mi van "itthon". - Nate elkomorodott.

Sejtem, mi a helyzet... - felelte. - Rajtad kívül senki le sem szarna.

Azért, ez nem egészen van így - küldte el Mark. Nate nem hitt neki. - Összefutottam az apáddal - jött a folytatás. Nate elképedve olvasta el ismét ezt a sort.

Tessék?

Csak úgy véletlenül, az utcán - érkezett a magyarázat. - Valami csoda folytán felismert és megkérdezte tudok-e rólad valamit. Mármint azon kívül, amiket ő is látott a bulvárban. - Nate egy pillanatig szóhoz sem jutott.

És mit mondtál neki? - faggatózott.

Csak annyit, hogy jól vagy - felelte Mark tömören.

Nem hiszem, hogy különösebben érdekelte - állította Nate.

Úgy tűnt, nagyon is. Maga alatt volt.

Pedig volt egy éve kiheverni.

Nate, ne csináld már ezt.

Miért ne? Ő megtehetett velem bármit? - Mark nem válaszolt. Nate már azon volt, hogy elteszi a mobilját, amikor az mégis jelzett, hogy régi barátja írni kezdett.