Daloskönyv /befejezett/

22. - Angela

Olly Murs és Demi Lovato - Up.

Angela már nem először hallotta, amikor Ross megmutatta nekik, október első napján, és rögtön érezte, hogy tökéletes lesz. Az hiányzott a legkevésbé, hogy valami csöpögős cuccot kelljen előadniuk, de ez a egyáltalán nem volt az, mégis, minden érzelem benne volt, ami ahhoz kellett, hogy megnyerjék maguknak a nézőket... és hogy veszélyesen közel kerüljön a szívrohamhoz, miközben először, futólag végigénekelték a dalt Jonathannal. Még hangszer sem volt alatta, tényleg csak végigszaladtak rajta, hogy a feeling meglegyen, de hevesen kalapáló szívéből és Ross elégedett pillantásaiból tudta, hogy ezt a dalt aztán tényleg sikerült megragadni.

- Hú - összegezte Ned a véleményét az utolsó sorok után. Angela zavartan elnevette magát és hátrasöpörte enyhén kipirult arcába lógó haját. - Nate, asszem' beléd szerettem - röhögött Ned. Jonathan grimaszolt.

- Mi lesz így Lindával? - vonta kérdőre, mire Ned csak még jobban nevetet.

- Gyerekek, ezt venni fogják, mint a cukrot - bólogatott Ross elégedetten.

- Az biztos - értett egyet Nate. Angela közben Jonathanra pillantott, aki látva ezt, halványan rámosolygott. Vasárnap reggel óta tapintható volt a fiút körülvevő rossz hangulat, de ez mintha eltűnt volna, mikor nekiláttak ennek a dalnak. Angela viszonozta a gesztust és azon kapta magát, hogy egyre kevésbé érdekli, mit gondolhatnak a többiek ezeket a szemezéséket látva. Először azt hitte, ez a romantikus téma csak hátráltatni fogja és megint olyan idegállapotban fog a színpadra kerülni, mint legutóbb, de nem így volt. Valahogyan, inkább erőt tudott meríteni belőle és ez a kellemes izgulás még csak hasonlítható sem volt a múlt heti szorongáshoz.

- Kezdhetünk hangszerelni? - zökkentette vissza mindkettejüket Ned a valóságba. Ross bólintott és már nyitotta is a száját, hogy nekilásson kiosztani a feladatokat, amikor is mindenféle előzetes kopogás nélkül nyílt a hangszigetelt próbaterem ajtaja, beengedve Cherylt és mentorát. Ross homlokráncolva pillantott a karórájára, aztán vissza az érkezőkre.

- Azt hittem, négy órát beszéltünk meg - rótta fel mentortársának, hogy délelőtt tíz lévén egy kicsit korán érkezett.

- Én most érek rá - felelte Paul helyett Cheryl flegmán. Ross szemöldöke felszaladt erre a hangnemre, de nyilván nem akarta egy kiosztással kezdeni a közös munkát. A negyvenes nő fél kezét csípőre téve várta, hogy kezdjenek végre valamit magukkal. Hamvasszőke haja szinte egyszínű volt bőrével, amin egészségtelen mennyiségű alapozó igyekezett elfedni a megjelenni készülő ráncokat. A műsor kezdete óta rengeteget fogyott egyébként is vékony alkatából és a megjelenése inkább hasonlított egy múmiára, mint énekesnőre.

- Egyelőre csak a dalt jöttünk megbeszélni - szólt közbe Paul, próbálva csitítani a felborzolódni készülő kedélyeket. Ross enyhén lenézően pillantott rá, de ez mintha fel sem tűnt volna neki.

- Remek - motyogta végül a producer - , van néhány ötletünk...

- Beatles lesz - szakította félbe Cheryl. Ross mereven becsukta a száját és a tekintetével igyekezett keresztülszúrni a nőt.

- Beatles? - kérdezett vissza. Cheryl bólintott.

- És melyik daluk? - kérdezte tőle Jonathan, hasonló stílusban, mint ahogyan Cheryl is beszélt velük. A nő úgy fordult felé, mintha eddig fel sem tűnt volna neki, hogy nem csak hárman vannak a teremben, de végül válaszolt.

- Sunny Afternoon - mondta. Jonathan enyhén a homlokát ráncolta, aztán teljesen értetlenné vált az arckifejezése.

- Az nem Kinks? - szólt közbe Nate hasonlóan zavartan. Cheryl egy pillantásra sem méltatta, hanem csak legyintett.