Daloskönyv /befejezett/

18. - Jonathan

- Miért nem lepődöm meg rajta, hogy késik? - pillantott Jonathan a torony recepciója fölé függesztett órára, hátát unottan a falnak támasztva.

Késő délután volt, egy fárasztó szerda végén, amikor is Ross egész nap az e heti számukon dolgozott velük. Odakint, az időjárásnak, így szeptember harmadik hétvégéjéhez közeledve, eszébe jutott, hogy ősz van, és egész napos esővel ajándékozta meg Seattle-t.

- Te jöttél egy kicsit előbb - felelte Joyce, követve a pillantását. Jonathan felsóhajtott. Ez a felhős idő már az egész napjára rányomott egy bizonyos hangulatot, de a most következő programja még a maradék életkedvét is elvette.

- Ross így is alig akarta befejezni a próbát időben - fordult vissza a stylisthoz, elszakítva tekintetét az óráról.

- Ryan is próbán van - jegyezte meg Joyce.

- Lassan befejezhetné - toporgott türelmetlenül Jonathan - , nehogy aztán megerőltesse a csodálatos hangját - tette hozzá gúnyosan. Joyce a szemeit forgatta.

- Tudod - fordult felé a stylist - , borzasztó így dolgozni, hogy egymás oltogatására fordítjátok az összes figyelmetek - tette keresztbe a karjait. - Sokat segítene, ha legalább erre a néhány órára fel tudnátok ezt függeszteni.

- Ezt azért neki is mondd majd el - felelte Jonathan - , nem én provokálom saját magam.

- Te sem vagy különb - jegyezte meg Joyce. Jonathan inkább nem felelt semmit. Nem akarta a nőt is magára haragítani Ryan miatt. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy eleget tesz Joyce kérésének és a másik srác jelenlétében is csendben marad, de még gondolatban sem ment neki ez a képtelen ötlet. Majd pont ő nem fog visszaszólni, ha Ryan valami megjegyzést tesz! Persze. Ez még viccnek is rossz volt.

Ekkor, végre-valahára kinyílt a lift ajtaja, a másik fiú érkeztét jelezve. Jonathan ellökte magát a faltól és zsebre tett kezekkel várta, hogy Ryan végre odaérjen hozzájuk, de meglepetésére valaki más is jött vele együtt.

- Sziasztok - lépett eléjük Angela, Jonathan legnagyobb döbbenetére. A haját, amit az egész napos próba alatt felcopfozva viselt, kiengedte és most nagy hullámokban omlott a vállára. A kinti hideg ellen magára kapott egy farmer dzsekit és a kezében egy esernyőt szorongatott. Ryan megállt mellette és egy-egy biccentéssel ő is köszönt. Fölényes mosollyal az arcán fixírozta Jonathant, de a szőke fiú ezúttal rá sem hederített, mert a figyelmét elvonta Angela.

- Ne haragudj a késésért - túrt a hajába zavartan a lány, Joyce felé fordulva. A stylist megrázta a fejét.

- Még időben vagyunk - mosolyodott el kedvesen. - Ezek szerint sikerült elintézni - tette hozzá, mire Angela bólintott.

- Keith simán belement - felelte. Jonathant kezdte zavarni, hogy jól láthatóan, rajta kívül mindenki más tudja, miről van szó. Ryanre pillantott, akin egyáltalán nem látszott, hogy meglepné, egy fővel többen vannak a szokásosnál. A másik fiú elkapta a pillantását és úgy festett, mint aki mindjárt elneveti magát.

Jonathan inkább Angelát kezdte kérdőn fürkészni, hogy mi ez az egész. A lány elkapta a pillantását és a tekintetében minden benne volt: hogy majd az első adandó alkalommal elmagyarázza és sajnálja, hogy ő tudja meg utoljára. És ez a pillantás elég is volt hozzá, hogy Jonathan már el is engedje a füle mellett Ryan következő szavait, amikkel csak az ő lemaradását akarta piszkálni.

- Éppen akkor jött be, amikor végeztem - fűzte hozzá a témához Ryan, Joyce-nak intézve szavait. Egy elnyomott mosollyal a szája sarkában, felemelte a kezét és Angela vállára tette azt. Jonathan megállta, hogy a saját keze akaratlanul is ökölbe szoruljon a zsebében. Nem fogja Ryannek megadni ezt az örömöt, amikor a vak is látja, hogy csak szándékosan próbálja felidegesíteni. - Hallottam, hogy mit szeretne Keith-től és ezért megvártam, ha már úgyis együtt megyünk - tette hozzá. Nem mintha bárkit is érdekelt volna. Angela elszakította a tekintetét Jonathantól és oldalvást a vállán pihenő kézre pillantott, ami egy baráti érintéshez sokáig időzött ott. Ryan is észbe kapott és inkább hamar elvette onnan a kezét és zsebre dugta azt. Jonathan majdnem kinevette.