Daloskönyv /befejezett/

17. - Ned 2/2

Benyitva a lakásba, kiderült, hogy Nate-nek igaza volt és Angela és Jonathan már valóban előttük visszaértek. Az egyik kanapén ültek, egymással szemben és... hát, Ned először azt gondolta, ilyen hamar sikerült megnyernie a fogadást, de miután vetett rájuk még egy pillantást, kiderült, hogy ez még nincs így.

- Megkérdezzem, ez milyen vallás, vagy inkább nem akarom tudni a választ? - tette le Ned az italokkal teli szatyrot a kávézóasztalra, furcsán nézve a két énekesre. Angela elhúzódott Jonathantól és csalódottan az ölébe ejtette a kezét, amiben egy halom pirosra színeződött vattakorongot szorongatott.

- Lehet vallás, ha Tina rúzsát hívjuk átoknak - dörzsölgette meg a nyakát Jonathan elkínzott arccal.

- A sminklemosó sem szedi le - emelt fel a lába mellől Angela egy áttetsző folyadékkal teli üveget.

- Mi a fenét kent ez magára, falfestéket? - állt fel Jonathan bosszúsan a kanapéról. - A fél arcát rajtam hagyta a csaj - méltatlankodott világos pólójára mutatva, aminek bal vállán alapozótól kezdve, szemfestéken át, mindenféle hasonló jó volt szétkenődve. Ned csak kiröhögte.

- Szar lehet - látott neki kipakolni a szatyor tartalmát - , kell neked ilyen jól kinézni - piszkálta tovább.

Jonathan tőle szokatlan módon egy morgásnál többel nem kommentálta a dolgot. Inkább megköszönte Angelának a próbálkozást a sminklemosóval, aztán eltűnt a szobájában, valószínűleg keresni egy tiszta pólót.

- Miket hoztatok? - érdeklődött Angela, felállva a kanapéról és elindult a konyha felé, hogy kidobja a kezében szorongatott használt vattákat.

- Bort, kólát, sört, chipset... - kezdte sorolni Nate, sorra kipakolva a saját zacskója tartalmát a konyhapultra.

- ... brandy-t - tette hozzá Ned vigyorogva. Felemelte az említett üveget és színpadiasan végigmutatott rajta. Angela halkan elnevette magát a mozdulatra.

- Nem csalódtam benned - jegyezte meg szórakozottan. Ned csak vigyorgott.

- Ugye, te is szeretsz ezekből valamit? - fordult Nate a lány felé. Ned fejében eddig meg sem fordult ez a kérdés, de szerencséjére Angela bólintott.

- A boros kóla a kedvencem - mosolyodott el halványan.

- Na, akkor ezt eltaláltuk - felelte Ned elégedetten.

- Whisky-t nem hoztál? - került elő Jonathan ismét, most már egy teljesen smink mentes felsőben. Egyedül a nyakán látszódott még egy elkenődött rúzsfolt, amihez időnként akaratlanul is odanyúlt, de az nem akart eltűnni onnan.

- Ó, én hoztam volna - tette le a brandy-t Ned a kávézóasztalra és elindult a konyhába szétnézni pohár ügyben - , csak Pic elvette tőlem - nézett be találomra az egyik szekrénybe.

- Jaj, te szegény - sajnálkozott Jonathan, csatlakozva hozzá a szekrények nyitogatásában. - Szép volt, Niel - biccentett közben az angolnak, aki válaszként csak legyintett a kezében tartott pizzás dobozzal.

- Ne már, mi ez, hogy nem kaptunk feles poharakat? - méltatlankodott kis szünet után Ned, miután már az utolsó szekrényt is átkutatták a konyhában.

- Marad a rendes pohár - húzta el a száját Jonathan és levett párat az említett poharakból az egyik polcról.

- Nem baj, több fér bele - hagyta rá Ned ezt a problémát. - Amúgy, Nate - csukta be a szekrényt a szőke fiú felé fordulva - , Jimmy felhívott - mondta. Jonathan fél szemöldökét felvonva várta a folytatást, karjaiban egy halom poharat egyensúlyozva. - Szeretne beszélni veled - tette hozzá Ned a lényeget, amiért felhozta ezt a témát. Jonathan vállat vont.