Daloskönyv /befejezett/

19. - Angela 1/2

Sziasztok :) Először is, szeretném még egyszer megköszönni a 3. díjat fnaomy-nak, amit most nem töltenék ki. És a közelmúltban készült két újabb kritika is, köszönöm szépen azokat is, bpstories és AnotherFangirl9 :)

Ennyi lettem volna, jó olvasást :)

***

Bár, az eső végül mégsem esett péntek késő délután, mint ahogyan egész héten tette, valami mégis csöpögött a busz mennyezetéről, aláásva Jonathan szerda esti állítását. A fiú csak jót szórakozott az eseten, de mire megérkeztek a hotelhez, a padlón növekvő pocsolya már gusztustalan méreteket öltött és kezdett igazán zavaró lenni.

- Mi is az anyukád keresztneve? - érdeklődött a szőke fiú, amikor már maguk mögött hagyták a vizes buszt és az épület előtt várakoztak. Angela végig a parkolón tartotta a tekintetét, ahová még mindig nem gördült be az a jól ismert, fehér autó.

- Raquel - felelte a lány, egy feltűnően piros kicsit figyelve, ahogyan az próbál beállni egy szabad helyre. Ha Jonathan különösnek is találta a nevet, jól leplezte, de aztán mégiscsak rákérdezett:

- Ez nem egy spanyol név? - vonta fel a fél szemöldökét. Angelát meglepte, hogy Jonathan felismerte a hangzását.

- Az - erősítette meg - , anya félig spanyol - tette hozzá. Úgy tűnt, ezúttal sikerült meglepnie a fiút, de mielőtt az bármit is reagálhatott volna erre a bejelentésre, a piros autó gazdája kiáltott oda hozzájuk.

- Ela, drágám! - Angela a hang tulajdonosa felé kapta a fejét és a homlokát ráncolva indult el az autó felé. Egyértelműen felismerte az édesanyja hangját, mégis hunyorogva mérte végig, miközben elindultak egymás felé.

- Anya? - köszönt vissza csodálkozva, miközben a, külsőleg meglehetősen megváltozott, nő szorosan magához ölelte őt.

- Jaj, annyira régen láttalak! Mutasd magad - tolta el magától Raquel a lányát és alaposan szemügyre vette. - Teljesen le vagy fogyva, édesem, eszel te rendesen? - simította meg szeretetteljesen Angela arcát. Hónapok óta nem látták egymást, mégis ez volt az első kérdése... Angela megfogta a kezét és, figyelmen kívül hagyva az iménti – egyébként téves - megjegyzést, Raquel haját kezdte vizslatni.

- Rózsaszín? - értetlenkedett az anyja új hajszínén, ami az iménti zavarát is okozta az új autóval együtt. Raquel visszahúzta a kezét és fiatalos arcát keretező, színesre festett tincseibe túrt.

- Pink, drágám. Nem tetszik? - húzta el a száját Angela arckifejezése láttán. A lány megrázta a fejét.

- Jól néz ki, csak... meglepett - ismerte be, túltéve magát a kezdeti sokkon. Tényleg jól állt neki, mandulaszín bőréhez talán még illett is ez a természetellenes árnyalat. Raquel halványan elmosolyodott és a tekintete, találkozásuk óta először, elszakadt Angelától és valahová a lány háta mögé vándorolt. Angelának eddig a pillanatig teljesen kiment a fejéből, hogy hárman vannak itt ezért most arrébb állt és gyorsan le is tudta a bemutatást, mielőtt még kellemetlenné vált volna a helyzet.

- Azt mondják, az ember kevésbé néz ki jól a kamera túlsó végén - mosolyodott el szélesen Raquel, kezet rázva Jonathannal - , de te erre most rendesen rácáfoltál.