Daloskönyv /befejezett/

12. - Nathaniel 1/2

Már hajnali kettő felé járhatott, amikor Nate a torony harmadik emeleti folyosóján állva végre megtalálta a zsebében a műsortól kapott lakás kulcsát, de a zárba téve azt, feltűnt neki, hogy az ajtó már nyitva van. Ezen nem nagyon csodálkozott, mert rajta kívül mindenki eljött már a béna afterről, aki ezen az emeleten lakott átmenetileg.

Benyitott az ajtón, ami a közös helyiségbe nyílt és a kanapén ücsörgő Jonathannal találta magát szemben, aki laposan pillantott felé, mikor becsukta maga mögött az ajtót. Nate észrevette, hogy Angela is ott van mellette, szemeit lehunyva, fejét Jonathan vállára hajtva aludt.

- Hát ti? – vonta fel kérdőn a szemöldökét Nate, mert így hirtelen nem tudta hová tenni ezt a jelenetet.

- Filmezünk – intett Jonathan a tévé felé, aztán Angelára sandított – , vagyis, Angie már alszik - tette hozzá. - De meg is tudom érteni, ritka unalmas ez a szar - jegyezte meg.

- Aha – elemezte a helyzetet Nate lehuppanva a másik kanapéra, miközben kótyagos gondolatokkal fürkészte Jonathant. – És te persze biztosan élvezed a helyzetet – csúszott ki a száján, amit nem tervezett hangosan kimondani, mire Jonathan felvonta a szemöldökét.

- Ezzel meg mire célzol? – kérdezte, de Nate megrázta a fejét.

- Tudod jól, mire célzok – felelte ásítva és lejebb csúszott a kanapén. Meg sem próbált becsatlakozni a filmbe, mert érezte, hogy a sunyi whisky hatása kezd kicsúcsosodni. Éppen azt lattolgatta, hogy elvánszorogjon-e az ágyáig vagy megkockáztasson egy bealvást a kanapén, de mielőtt még döntésre jutott volna, Jonathan visszarántotta a gondolataiból.

- Ned hol van? – kérdezte a csukott ajtó felé pillantva. Nate ismét ásítva vállat vont.

- Reméltem, hogy itt találom – túrt a hajába, mire Jonathan elképedve nézett rá.

- Elhagytad Nedet? – kérdezte, mintha csak valami tárgyról lett volna szó

- Nem egészen – védte magát rögtön Nate, feljebb ülve a kanapén. – Csak egy percre hagytam ott Sammel, aztán amire visszaértem, már mindketten eltűntek - vázolta az eseményeket.

- Basszus – káromkodta el magát Jonathan és óvatosan Angela feje alá nyúlva, leemelte a válláról és  lefektette a lányt a kanapéra, lehetőleg úgy, hogy ne ébressze fel.

- Hát, ja, basszus – értett egyet Nate, miközben figyelte, ahogyan Jonathan előkerít egy pokrócot és Angelára teríti azt. – És be vannak nyomva, mint állat – tette hozzá Nate, azt azért elhallgatva, hogy ő is volt már józanabb.

- Ebből balhé lesz – kapcsolta ki Jonathan a tévét és megragadva Nate karját felrángatta a kanapéról.

- Most mi van? - nyöszörögte Nate ingatagon megállva a lábain, miközben kiszabadította a karját.

- Megkeressük Nedet - jelentette be Jonathan, mire Nate felsóhajtott.

- Nem lesz baja – vélte az angol naivan, de Jonathan a fejét rázta.

- Nedről beszélünk, tuti, hogy lesz valami – indult az ajtó felé. – Meg kell keresnünk, mielőtt valami bulvárlapban köt ki holnap – tette hozzá, mire Nate kelletlenül követte őt. - Miért hagytad ott, amikor tudod, hogy hajlamos eltűnni? – kérte számon Jonathan, miközben a lefelé trappoltak a lépcsőházban.

- A mosdóba csak nem cipelhettem magammal – ragadta meg hirtelen Nate a korlátot, mert nem érezte túl biztosnak a lábait ahhoz, hogy Jonathan tempóját tartani tudja a fordulókkal teli lépcsősoron. Sőt, konkrétan úgy érezte, menten orra is bukik, de Jonathan gyorsan elkapta a karját és visszahúzta.