Just be FREE (Harry Styles AU)

36. rész - "Hiányzol"

Ez volt az utolsó éjszakája a börtön büntetése előtt."

Harry mindig is borzasztóan küzdött a céljai iránt, de ha úgy adódott nagyon hamar feladta és a könnyebbik, ám de rosszabbik utat választotta. Mindig is irigy voltam a bátorságára és a fájdalom tűtő képességére. Hiába lőtték meg vagy ezerszer, ő mindig felállt, mintha valami kőből lett volna. Emberfeletti erővel bírta a golyó áthatolását bőrén. Igaz testét hegek borítják emiatt, Sophie-t is rengetegszer maga mögé tudta, feláldozta a testét, hogy védje a lányt.

Arra keltem fel, hogy az ablakomat kopogtatják, előre néztem, s végre megpillantottam a Holyhead-ben lévő kikötőt. Több, mint három óra utazás után ismét vezethettem. A hányinger igaz elmúlt, de felváltotta a görcsös érzés, és a nyugtalanító szív kalapálás. Négy órát kellett vezetnem Londonig, az időjárás pedig csőbe húzott. Egész Wales-ben sütött a nap, és amint Angliába értem az eső nem kímélt meg. Jobbnak láttam volna félreállni, de nem tehettem. Megígértem Sophie-nak, hogy biztonságba tudom Harry-t, nem okozhattam neki csalódást. Az autópálya elhagyatott volt egy kósza lélek se járt arra fele, így nem érdekelt mennyivel megyek. Enyhén súrolta a 200 km/órát, a négy órából pedig három lett. London tábláját megpillantva felsóhajtottam, onnan már csukott szemmel is eltaláltam volna.

Nagyjából 2 kilométernyire lehettem Harry lakásától, mikor hirtelen lefékeztem. Kígyózó autósor állt meg előttem. Letekertem az ablakot, s kihajolva figyeltem a történteket. Az eső elmosott mindent, semmit nem láttam. Nagy erővel feltéptem az ajtót, s megelőzve pár autót szembesültem, hogy baleset történt.

- A büdös életbe! - rúgtam bele az autóm kerekébe, ekkor már nagy nyomást éreztem vállaimon. Bensőm fájdalommal telt meg, minden egyes pillanatban emlékek ugrottak be. Az ablakon keresztül benyúltam kocsim belsejébe, kivettem a műszerfalon található karkötőt, majd a zsebembe mélyesztettem. Hirtelen ötlettől vezérelve futni kezdtem a szakadó esőben, hajam vizesen hullott arcomba. Két kilométer nem a világ vége, de abban a percekben azt éreztem, hogy nemhogy kettő kilométer, de még két métert sem tudnék megtenni. Elkéstem. Úgy éreztem, hogy elkéstem. Lábaim alig bírták a tempót, de amikor megpillantottam a nagy háztömböt, ahol Harry lakása helyezkedett el felsóhajtottam. Legbelülről erőt gyűjtöttem, s minden maradék erőmmel rohanni kezdtem.

Mintha mázsás súlyokat húztam volna lábaimon, a lépcsőn nehézkesen lépkedtem fel, de az üteme megtartottam. Példát vettem Harry-ről, hogy egészen a kimúlásig küzdeni kell, nem adtam el.

Szinte neki rohantam az ajtónak, a kilincset olyan gyorsan nyomtam le ahogyan csak tudtam. Szinte betörve a fát, beestem a küszöbön. Felpattantam, éreztem az adrenalint ami elöntött, közben pedig félelem fogott el, hogy milyen látvány tárul elém. A lakás a feje tetején állt. Széttört poharak, tányérok hevertek a csempén és a szőnyeg sörtéi között. Egy-egy szilánk darabon, pedig megcsillant a meggyvörös vér. Magam után húzva a víz csíkot beljebb merészkedtem. Minden egyes lépésnél remegve nagyot nyeltem. A nappaliban szétszórt piás üvegek brutális mennyiségben. Összetört képek és emlékek. Leszaggatott függönyök és szétszakított párnák. Minden romokban hevert, akár csak egy csatában.

A hálószobába rohantam, szemeimmel ugyanolyan fennforgást véltem felfedezni. A szekrényben lévő tükör összetörött, szintén vércseppek fedték a szilánkokat. Majd a vércseppek egy kisebb tócsába torkolltak, a tócsa pedig az ágy mellett végződött. Szembesültem a göndör fürtökkel.

- Harry! - kiáltottam. Azonnal barátom segítségére siettem, mozdulatlan teste megfagyva hevert a vörös váladékban. Szemeim könnyekkel teltek meg, mellkasom szorítani kezdett. Elkéstem! Tudtam, hogy elkések! Mellette kellett volna maradnom! Elvesztettem. Meghalt. Pillanatokon belül sós folyadék csurgott végig arcomon, ezzel még jobban eláztatva - már ha ez lehetséges volt -, így is teljesen vizes pólómat. - Haver, ez nagyon nem vicces - térdeimre rogytam, s próbáltam valamit kieszelni. Teste még mindig nem mozdult meg. Nem fogtam fel, hogy mi is történt. Remegő ajkakkal kaptam el kezét és próbáltam pulzusa után nézni, mikor megláttam a mély vágásokat csuklóján. - Basszus! - túrtam hajamba. - Harry, gyere kérlek! Kelj fel hallod! Harry! - fiú létemre eléggé kikeltem magamból. Reszkető végtagokkal téptem ketté egy párnát, s próbáltam elszorítani csuklóját. Nem sok tapasztalatom van ilyennel szemben, általában mindig Ő maga intézte sérüléseit, de párszor megfigyeltem hogyan csinálja. Alkoholt kerestem a házban, furcsa módon sehol nem találtam. Harry-től kitelik, hogy képes meginni egy egész szekrényivel. Mikor már a kanapé alatt is megnéztem, hogy van-e eldugott piája, de nem találtam, idegesen belerúgtam a földön található törött vázába.