Just be FREE (Harry Styles AU)

35. Rész - Őrület

Gondolataim elnyomtak, az emlékek és a vágyak miatt pánik-szerű, nyomasztó érzés jött rám. A levegőt egyre gyorsabban vettem, régóta nem volt rohamom, de ha akkor nem a gyógyszeres fióknál állok, akkor tuti megfulladok. Mellkasom kapart, égett, úgy éreztem nyomban összeesek. Kikaptam az asztma sprayt, és használatba vettem. Percekig kellett várnom, hogy a fulladó érzés csillapodjon. Hiába maradt abba, mikor tudtam, hogy ismét elő fog jönni, és akkor már lehet nem leszek annyira szerencsés, hogy időben elérjem azt a sprayt.

-Jól vagy? - a hang hallatára összerezzentem. Reflexből kaptam oldalra a fejem. Louis kócos hajjal álldogált a folyosón, riadt tekintettel pásztázott.

-Őszintén? Nem - ráztam meg fejemet. Semmi sem volt oké, nagyon nem voltam rendben. A srác beljebb lépett, felült az egyik bárszékre, csendben figyelte, ahogyan szuszogok.

Nem esett jól a csend, arra vágytam, hogy valaki megkérdezze mi bajom van és én kiönthessem mindazt ami nyom legbelül. Hogy teljesen üres legyek és végre megnyugodjak. Már majdnem kibukott belőlem, de akkor Tommo belekezdett a mondanivalójába.

-Sajnálom a múlt estét. Bocsánatot kérek tőled, nem tudom mi ütött belém... Az agyam tiltakozott, de egyszer csak beindultam és nem tudtam magam lefogni. Ez van ha részegen smárolok, ráadásul Mona végig nézte a jelenetünket, vagyis fogalmam sincs mennyit látott belőle, ah! A nyakad miatt pedig külön bocsánatot kérek, egy ideig ott marad... Sajnálom Sophie! - idegesen túrt barna tincsei közé, szemeit belém mélyesztette, én meg csak álltam ott, mint egy szobor arra várva, hogy valaki felvilágosítson mi is történt. A hűtő felé fordultam, s a nyakamhoz emeltem kezemet. Vörös foltok helyezkedtek el rajta, amik lassacskán belilultak. Csúnyán ki lett szívva.

-M-mi történt? - hangom remegett, és nem sokkal később testem is extázisba esett. A legrosszabbra gondoltam. Louis minden szava arra utalt, hogy valami szikrázott, megvolt a kémia. Ráadásul mindez részegen, mikor fogalmam sem volt róla. Lefeküdtünk, basszus tuti lefeküdtünk. Voltak emlékképek a múlt estével kapcsolatban, de mindegyik nagyon homályosnak tűnt. Nem tudtam magamtól összerakni, hogy mi folyt le közöttünk. - Mondd, hogy nem feküdtünk le. Istenem Tommo, csak mondd, hogy semmi olyasmi nem zajlott le közöttünk! - rémültem kaptam a gyógyszeres fiókhoz és keresgélni kezdtem. Végre kezeim közé akadt a fogamzásgátló, már pont vettem volna be, mikor a srác elkapta a kezem.

-Tényleg nem emlékszel? - szemöldökét meglepetten ráncolta. Megráztam a fejem.

-Az utolsó emlékem, hogy Niall a kezembe nyomott valamit, én meg megittam, majd így ment egész este. - Amint kimondtam a mondatot még több megtörtént dolog ugrott be. Volt valami irritáló rózsaszín színű lötty, ittam Whiskey-t. Molinarit, talán Vodkát is. Melegség öntött el, vagy talán tényleg meleg volt. Aztán kimentünk, a képek egyre élesebben visszajöttek. - Üvegeztünk - suttogtam. Louis a vállamra rakta kezét. Megszorította. - Csókolóztunk - folytattam. - Nem is egyszer.

-Niall azt mondta majdnem felfaltuk egymást - harapta be alsó ajkát idegesen. - Aztán bevonszoltál a házba, a szobámba kötöttünk ki.

-Jézusom - tenyereimbe temettem az arcom. Szégyelltem magam, szégyelltem azt amit tettem. Pontosan tudtam miért történt így, mert egy makacs, ostoba liba vagyok aki nem képes elengedni az embereket, így másnál keres megnyugvást. És nem érdekelte, hogy az a ,,más" éppen a barátnőjéért van oda. Basszus!! - Mona ránk nyitott - néztem fel Louis-ra, aki egy vonalba préselte száját. Nekem pedig bevillant az a rémkép mikor Mona arcát megláttam. Csalódottság, harag és egyéb jelző, ezért volt reggel is olyan lekezelő velem. Ahelyett, hogy segített volna inkább hagyta, hogy a saját káromon tanuljak.